52/12. Emily Dickinson

KOmplett

„A lélek saját társat választ / s ajtót betesz.” Talán ez volt az első sor, ami megütött Emily Dickinsontól, és késztetett arra, hogy belemerüljek a költészetébe.

A Lyra Mundi-sorozat karcsú kis válogatását Rita barátnőmtől kaptam 1995 karácsonyán. Ő – mint hozzám nagyon közel álló valaki – megérezte, hogy Dickinson verseivel és a költőnő személyiségével talán rokonságban állok. Dickinson lírája az, ami a legerősebben megmozgat, amit legközelebb érzek magamhoz.

Rövid, szikár sorok, mindegyik zárt és behatárolt, akár a kő. (A kő maga egyébként visszatérő motívum ebben a világban, ezer jelentéssel ruházódik fel, mint Emilynél minden. Van olyan rideg ember itt, akivel „csak a kő érezné jól magát”, és van olyan figyelem, mely „bezárul, mint a kő”.) Vagy akár az az ékszer, amit magamra tűzök a tomboló nyárban, hogy a rózsák és lángoló színű bogyók befogadhassanak, „hogy ósdi közöttük ne legyek”.

Talán furcsa, hogy éppen engem mozgat meg ennyire ez a befelé fordult, csak belül élő valaki. Egy olyan alkotó, akit egész életében elkerült a siker, mindössze nyolc rövid kis művét publikálhatta, azt is iszonyú nehézségek árán. („A formai keretekhez való ragaszkodás határozta meg Emily Dickinson [1830–1886] létének és költészetének alapjait. Egy otthon, egy kipróbált hit. Négy fal között, négy sor között élni. Csak éppen e kereteken belül elment a lehető legmesszebbre. Találóan nevezte egyik kutatója Dickinson módszerét „disabling freedom”-nak, azaz bénító szabadságnak” – írja róla Tábor Eszter.) Egy személyiség, aki látszólag épp az ellentétem. De mint oly sok esetben, itt is csalnak a külsőségek, a látszatok, a sok „földi tény”.


Aki elmerül Dickinson verseiben, annak nyilvánvalóvá válik, hogy ami ezt a nőt mozgatta, az nem más, mint a hihetetlen életöröm és szenvedély, az adott lehetőségek maximális kihasználása (a szó jó értelmében, ami azt jelenti, hogy igyekszünk elvenni az élet adta valamennyi örömöt, a kicsiben is kibontani a nagyszabásút), a teljes átlényegülés megtapasztalni tudása. Egyik nagyszerű (értő és érző) fordítója, Károlyi Amy írja: „Az élményre való képesség vagy képtelenség nem az élményre való alkalmon és az élmények számán múlik, hanem az élményre való képességen. Eszerint jogosan mondhatjuk Emily Dickinsont az élményre való képesség királynőjének. (…) Minden versének négy összetevője van: természet, érzelem, halál és öröklét. Tehát a van és a nincs. A halál csak annak okozhat ilyen élethossziglani problémát, aki minden ízében élvezi az életet.”

A képet azért választottam, mert valahogyan nekem a suhanás, utazás lényegét jeleníti meg. Budapesten belül megyek, zárt térben, mégis a fények csillogása miatt úgy tűnik, valahová nagyon messzire tartok. Egy helyben száguldani: ez nekem a dickinsoni világ egyik kulcsfogalma.

Csaknem 1800 rövidke vers maradt utána. Nem szokásom teljes verseket beemelni, de most meg kell tennem. Talán ez a nagyszerű rövid alkotás kedvet csinál ahhoz, hogy ebben a végtelenül áradó lírában elmerüljön az is, akinek eddig nem volt rá módja. (Emily sosem adott címeket, számozta a költeményeit.)

1525.
Aki rejtetten élt
És útja a homály
S tünő nevével átellen
„lásd csillag alatt” áll –
Mi bizakodunk benne
Rendíthetetlenül,
Az öröklét telje van
A csillagon belül.

(Károlyi Amy fordítása)

Figyelmébe ajánljuk

Hol az ember?

A megfilmesíthetetlen könyvek megfilmesítésének korát éljük – ezek pedig nagyrészt sci-fik. Herbert Ross Dűnéjének sokszor nekifutottak, mire Denis Villeneuve szerzői húrokat pengető két blockbustere végre a tömegek igényeit is képes volt kielégíteni; Isaac Asimov Alapítványából az Apple készített immár második évadát taposó, csillogó űroperát – a Netflix pedig az elmúlt évek egyik legnagyobb sikerű, kultikus hard sci-fijébe, Liu Ce-hszin kínai író Hugo-díjas A háromtest-triló­giá­jába vágott bele.

Nem viccelnek

  • - minek -

Poptörténeti szempontból is kerek jubileumokkal teli lesz ez az év is – novemberben lesz negyven éve, hogy megjelent a The Jesus and Mary Chain első kislemeze, a melódiát irgalmatlan sípolásba és nyavalyatörős ritmusba rejtő Upside Down.

Elszáll a madárnő

„Én nem tudok, és nem is szeretek a képeimről beszélni. Amit el tudok mondani, azt csak színnel tudom elmondani. Képeimbe belefestettem az életem tragédiáit és örömeit. Ez volt az életem” – halljuk a művész vallomását a kiállítás első termében, a falra vetített 1977-es rövidfilm részleteként.

Aktivizmus színészekkel

  • Erdei Krisztina

Csoszó Gabriella aktivista fotós, töretlen kitartással vesz részt az ellenzéki tüntetéseken és osztja meg képeit azokkal, akik szeretnének mást is látni, mint amit a NER kínál.

Házasok hátrányban

  • Kiss Annamária

Középkorú házaspár egy protokollparti után vendégül lát egy fiatal párt egyetemi lakosztályuk teraszán, hajnali kettőkor. Az elején mit sem sejtenek arról, hogy ez lesz valamennyiük életének talán leghosszabb éjszakája.

Koponyalabirintus

Az alighanem legelismertebb, világirodalmi rangú kortárs román író, Mircea Cărtărescu 2015-ös nagyregénye rendkívüli, monstruózus mű. Kiszámíthatatlan, szabálytalan, megterhelő. Pedig látszatra nagyon is egyszerű, már-már banális helyzetből indul.

Messziről jött zeneszerző

A Tigris és sárkány és a Hős filmzeneszerzője hat éve már járt is nálunk, mégis bemutatásra szorul a magyar koncertlátogatók előtt. A hatvanhat éves, kínai származású komponistáról hídemberként szokás beszélgetni, aki a hagyományos kínai klasszikus zenét tömegekhez vitte el a nyugati világban.

Az ajánlat

Napi rendszeres fellépéseinek sorában Magyar Péter a múlt pénteken a Klubrádióban járt, ahol Bolgár György műsorában mindenféle kijelentéseket tett Ukrajnáról, illetve az ukrajnai háborúról.

A hegyi ember

Amikor 2018 februárjában Márki-Zay Péter az addig bevehetetlennek hitt Hódmezővásárhelyen, az akkoriban igen befolyásos Lázár János városában az időközi polgármester-választáson magabiztosan legyőzte fideszes ellenfelét, reálisnak tűnt, hogy mindez megismételhető „nagyban” is a tavaszi országgyűlési választásokon.

„Pályáznék, csak nem tudom, kivel”

Miért meghatározó egy társadalom számára a migrációról szóló vita? Hogyan változott a meg Berlin multikulturális közege? Saját történetei megírásáról és megrendezéseiről beszélgettünk, budapesti, román és berlini színházi előadásokról, de filmtervei is szóba kerültek. Kivel lehet itt azokra pályázni?

Pusztítás földön, vízen, levegőben

A magyarországi üvegházhatású gázkibocsátás csaknem háromszorosa került a levegőbe az ukrajnai háború első másfél évében. Óriási mértékű a vízszennyeződés, állatfajok kerültek a kipusztulás szélére. Oroszország akár fél évszázadra való természeti kárt okozott 2023 közepéig-végéig.

Alkotmányos vágy

A magyar mezőgazdaság tizenkét éve felel meg az Alaptörvénybe foglalt GMO-mentességnek, takarmányozáshoz tavaly is importálni kellett genetikailag módosított szóját. A hagyományos szója vetésterülete húsz éve alig változik itthon, pedig a szakértő szerint lehetne versenyezni az ukrán gazdákkal.