És nem tehetek róla, azóta Attilára kell gondoljak, és csak a vidám képek ugranak be. Ez persze amiatt is lehet, hogy csupán – bár ezer éve ismertük egymást – jó ismerősök voltunk, mindig a mosolygós arcát láttam. A másik oldalt fel sem tételeztem.
Egyik legszebb emlékem róla a közös zenélésről szól. Valami hülye buliban merült fel, hogy lépjek fel Attila zenekarával a Szigeten. Jeleztem finoman, hogy nincsen semmi hangom, mire Attila megnyugtatott, hogy látott már színpadon az Elektrik Bugi Kommandóval, ami szuper volt, nagyszerű, jó lesz az a hang nekik is. El is kezdtünk próbálni, hol a lakásában, hol egy, a Nyugatihoz közel lévő próbateremben. Blake Tigrisét zenésítettük meg, ez rögtön beugrik (a többi dal valahogyan kiesett), sárga láááááááng, üvöltöttük, és a végén becifráztuk még alaposan a szimmetriááááád-at, a próbák arról szóltak, hogy felszabadultan üvöltünk a mikrofonba, aztán megint csak pihenünk egyet valahol, vagy egy kerthelyiségben, vagy Attilánál. A fellépésünk borzalmasan vicces volt, legalábbis szerintünk, nagyon sajnálom, hogy nem készült felvétel róla. Mint ahogy azt is, hogy nem találtam közös fotót magunkról, elvesztek ilyen-olyan gépeimben.
Fotó: MTI
Attila konyhájában ültünk, nem tudom pontosan melyik évben. Előttünk sörök, spangli, mindketten meg voltunk zuhanva kissé. Attila kérdezte, mutathat-e nekem egy verset, bár ő nem nagy versíró, de ugye a szerelem kihozza a költészetet az emberből. Nem egy nagy vers, tudja ő, szabadkozott, de máshogy nem találja a módot üzenni, egy vers meg mégiscsak valami, ugye. Persze, mondtam, ami válasz volt minkét felvetésre. Előkerültek a sorok. Nem szoktam emlékezni a csak egyszer hallott dolgokra, de az utolsó szavak máig megmaradtak bennem. „Sikló Ati” végződött a költemény. Valami olyasmiről szólt a vers, hogy utánamenne a nőnek, mit menne, kúszna, cikkanna, nem volt egy telitalálat az egész, mégis ez a két szó ugrott be, amikor Attila haláláról megkaptam a hírt.
Tegnap éjjel hazafelé tartván, Attiláról beszélgettünk. Aztán észrevettük, milyen elképesztően pirosas-narancssárgás a Hold. Elhallgattunk, bámultunk hosszan. Ismét realizáltam, hogy egyre több hozzátartozóm, ismerősöm arcát adja ki a fénye. Sziasztok! Ragyogjatok békében. Gondolunk rátok.
