Karafiáth Orsolya

Gondolom, sokak életében eljön az a pillanat, mikor nem érzik elég vonzónak és kívánatosnak magukat. Ez főleg télen tud borzalmas lenni, hiszen ilyenkor a vastag öltözékek miatt a fegyvertárunk egy jó része kiesik a játékból. Nekem például egyik legfőbb ékességem a karcsú bokám, amit ilyenkor bundás csizma (vagy vékony csizma és ormótlan lábszárvédő takar), a kardigánok, zakók bűne, hogy nehéz kiemelni a csinos derekat, a dekoltázs villantása magában rejti a meghűlés veszélyét, hajunkat tönkreteszi a nedvesség és/vagy a mindent lenyomó meleg sapka.

Koncertekre a Tabánba jártunk, Takáts Tamásra, Deák Billre, a Pecsa sörkertbe Minire, akkoriban rajongtam Török Ádámért, én is olyan dalokat akartam írni, mint a hé, hó, itt a gőzhajó, parton négerek visszaintenek, satöbbi. Tényleg, Satöbbire is jártunk a Lángba, nagyon viccesnek tartottam a szövegeiket, persze ma már nem annyira.

"Feküdtem egy szál bugyiban egy konyhaasztalon, a hasamra szemceruzával már felrajzolt Magyarország-térképpel. És akkor jött Oroszország megtestesítője, Wahorn, a gázcsővel. Marjai Judit lakásában voltunk, a sorozat címe Gáz van babám lett, alig tudtuk befotózni, úgy röhögtem végig, amikor András fenyegető fejjel közeledett."

Amikor kezdünk, épp a szél hordja szét a kerekesszékes Ben többszörösen hosszabbított határidők után végre elkészült szakdolgozatának lapjait. E lapok hozzák össze szerelmi háromszögünk szereplőit, Christiant, aki fél évig civil segítője lesz a fiúnak, és Annikát, a csellistát, akit időtlen idők óta távcsövön figyel Ben egy duisburgi toronyház tizennegyedik emeleti balkonjáról.

Joseph O'Connor két regényével, Az ügynökkel és A Tenger Csillagával (ami világhírűvé tette) már a hazai olvasók is találkozhattak. A Megváltás Zuhatag az utóbbi folytatása - egy tervezett trilógia második kötete.

Noha többször is felléptem a Szigeten - egyszer énekesnőként, lóálarcban -, ekkora állat még sohasem voltam. A "Hogyan viselkednek a majmok? Wahorn András képet fest" című előadáson (a Műcsarnok rendezésében) ugyanis az a megtisztelő feladat ért, hogy nem emberként, hanem intelligens gorillaként kellett megjelennem és viselkednem.

Kilenc éve jelent meg az első - szintén nagyon vékony - verseskötete, A liliom paradigma. "Váradi Péter könyvének a címe egy rendszert sejtet, amelyben a viszonyítási pontok: a liliom, a tisztaság, a kezdés, talán maga az ifjúság.

Az egyik legrangosabb művészeti vásárra, az idén negyvenkettedik alkalommal megrendezett Art Baselre először jutott ki magyar galéria - a Vintage tulajdonosával a helyszínen beszélgettünk.

Talán gyerekkoromban kellett volna elkezdeni. De gyerekkoromban csak azok jártak síelni, akik a dollárboltban vásároltak, volt fluoreszkáló játék kukacuk, vagy akiknek a fele rokonsága külföldön élt - szóval azok, akik valahogyan elég távol álltak tőlünk. A mi generációnk téli életéből (kevés kivétellel) hiányzott a síelés: szánkózni jártunk, korcsolyázni a Városligetbe, a bátrabbak a Pest környéki tavakra. Én persze korcsolyázni sem, mert egyszer hatalmasat estem egy megfagyott halfejen, ami egy életre eltérített a halkocsonyától is.

Szuggesztív, egyfajta hármas oltárra emlékeztető kép fogadja a látogatót. Három hatalmas felvétel Hitlerről. Jól ismert felvétel mindegyik, az elsőn fiatal katonaként látjuk, amint dühösen-dacosan néz a lencsébe, a másodikon a hatalmat már birtokló, kiteljesedett diktátorra pillanthatunk, míg az utolsó egy fotómontázs, Hitler arcának megidézése az emblematikus bajusszal, egy halálfej szokásos szimbólumaival egybeapplikálva. Ám a fények változnak, ha mozdulunk, s a képek mögött felsejlenek először a munkanélküliek és a hajléktalanok - a talaj, amiből a vezér kinőtt -, másodszor az elvakult, vak és éljenző tömegmassza, míg harmadjára a teljes pusztítás képei. E tabló együttesen (és plasztikusan) rögtön elhelyezi a néző kiindulási és végpontját, tematizálja a tárlatot, mely nyolc egységre épül, és így vezet el a kezdetektől napjainkig. Mert tagadhatatlan, hogy a téma mindig aktuális, az utókor folyamatosan keresi a válaszokat a kérdések kérdésére: mégis miképp volt lehetséges? Hans-Ulrich Thamer történészprofesszor, a kiállítás kurátora szerint a Hitler-témától nem tudunk megszabadulni. Ezt erősíti meg az utolsó blokk is, mely a Hitler und kein Ende címet viseli, és azt mutatja be, miképp él tovább a Hitler-kép, hogyan változik a portré az utókor szemében, illetve milyen művészi és propagandaeszközökkel próbálták a háború után az egykor mindenható Führert deheroizálni. Belenézhetünk a Hitler-filmekbe (leghatásosabb az ismert Chaplin-paródia, mert ebben a kontextusban még inkább nyilvánvaló a nevetséges hasonlóság, és nem csak a bajusz miatt) a korai munkáktól egészen A bukásig, láthatunk festményeket, fotómontázsokat, pár szobrot. Roppant érdekes megtudni, hogy bár több művész (mind Kelet-, mind Nyugat-Németországban, többek között Werner Tübke, Sigmar Polke, Baselitz, Beuys) foglalkozott a háborús borzalmakkal, a holokauszttal műveiben, Hitler személye mégis csak ritkán lett megörökítve. Ilyen érdekes kivétel Ulrich Baehr Deutscher Torso VI.-ja 1972-ből, vagy Stefan Hunstein tizenhat részes fotószériája 1998-ból. A művészek leginkább az irónia, a figura kifordítása felől közelítenek az alakhoz, ezáltal is megfosztva őt heroikus tulajdonságaitól.

"Használja a tükröt!" - kiált az oktató parkolni készülő női tanítványára, aki erre igazgatni kezdi a haját a visszapillantóban. Az efféle viccek vagy a videomegosztókra feltöltött "funny woman driver" filmek alapján úgy tűnik, a nőket el kellene tiltani a gépkocsivezetéstől. Biztos?

Már hajnali négy felé jár, a pasim még mindig nincs itthon. Én nem idegeskedem, elfoglalom magam, dolgozgatok, baljós sejtelmek nem gyötörnek semmiképp. Öt felé beállít, arcán földöntúli mosollyal. Elmeséli, milyen remek éjszakája volt Icukával. Én végighallgatom, és hozzáteszem, nem tetszik nekem Icuka, elvi aggályaim vannak vele kapcsolatban, talán jobb lenne, ha Marcsival kezdene, ő mégse a kolléganőm, és nem is olyan idegesítően csinos. Ezen elvitatkozunk kicsit, mert a pasimra delejesen hatottak Icuka lágy domborulatai, de aztán lenyugodnak a kedélyek, egy próbát Marcsi is megér. A beszélgetés vége felé bekukkant a konyhába Marci, az én másodikam - eddig aludt -, és megkérdi, minden oké-e, és hogy ma melyikükkel fogok aludni, csak a szobabeosztás végett. Mind a hárman egymásra mosolygunk, én átdobom Marcsi számát, elég volt ez egy hajnalra; folyt. köv. holnap délelőtt.