Már hajnali négy felé jár, a pasim még mindig nincs itthon. Én nem idegeskedem, elfoglalom magam, dolgozgatok, baljós sejtelmek nem gyötörnek semmiképp. Öt felé beállít, arcán földöntúli mosollyal. Elmeséli, milyen remek éjszakája volt Icukával. Én végighallgatom, és hozzáteszem, nem tetszik nekem Icuka, elvi aggályaim vannak vele kapcsolatban, talán jobb lenne, ha Marcsival kezdene, ő mégse a kolléganőm, és nem is olyan idegesítően csinos. Ezen elvitatkozunk kicsit, mert a pasimra delejesen hatottak Icuka lágy domborulatai, de aztán lenyugodnak a kedélyek, egy próbát Marcsi is megér. A beszélgetés vége felé bekukkant a konyhába Marci, az én másodikam - eddig aludt -, és megkérdi, minden oké-e, és hogy ma melyikükkel fogok aludni, csak a szobabeosztás végett. Mind a hárman egymásra mosolygunk, én átdobom Marcsi számát, elég volt ez egy hajnalra; folyt. köv. holnap délelőtt.
Valahogy így festene egy modern párkapcsolat - szűröm le a tanulságot a 181. oldalnál. A következő lapokon a gyakorlati tanácsok következnek, melyek alapján ("Ügyeljünk a külső partner körültekintő kiválasztására!; A külső partner tudjon a báziskapcsolatunkról [...] sőt barátságuk sem kizárt.") az általam felvázolt életkép teljesen reálisnak tűnik. Hát nem tudom, azért vannak kételyeim. "Az aggály, hogy a szabad erotikus kapcsolatok lehetősége a válások még nagyobb arányú megnövekedéséhez vezetne, épp olyan alaptalan, mint amilyennek a korszerű fogamzásgátló módszerek bevezetésével vagy a nemi úton terjedő fertőző betegségek megelőzésének lehetővé tételével kapcsolatos aggályok bizonyultak. Inkább fordítva áll a dolog: ma csakis a párkapcsolatok korszerűsítése, nyitottá tétele mentheti meg a monogámiát! (...) A külső érzelmi-erotikus kapcsolat nem titokban történő megcsalás, hanem olyan párhuzamos kapcsolat, amely az élettárs tudtával és beleegyezésével kezdődik, és folyamatosan megbeszélések tárgyát képezi" - voltaképp itt fogható meg a könyv egyik kulcsgondolata, mármint ami a személyes, egyéni kapcsolatokra vonatkozik. A mű másik vonulata a párkapcsolatok társadalmi beágyazódását elemzi, a felek szerepét az új, változó díszletek között. Szilágyi remek munkát végzett, történeti áttekintései, sokirányú szakmai elemzései elragadók. Olvasmányosan elemzi korunk együttélési modelljeit, a nemi szerepek határainak elmosódását, rámutat tendenciákra - így amiket állít, végső soron tényleg a tényekből következnek. Ezek szerint az egyének, ha kellőképpen nyitottan (korszerű szexuális nevelés segítségével - erről rengeteg szó esik) szocializálódnak, ha megerősítik önbizalmukat, és így reális lesz az önértékelésük, a féltékenység mint "egy rosszul működő társadalmi rend szexuális árnyoldala" (Bornemann, 1986) egyszerűen megszűnik majd.
Nyilván nem vagyok talán egyedül a gondolattal, hogy a könyv szerint én javíthatatlanul régimódi vagyok. Gyakorlati tanácsok ide vagy oda: az új modell elképzelhetetlen nekem. Ám a könyv épp emiatt érdekes és vibráló: oldalanként vitára, továbbgondolásra késztet. Világos, logikus gondolatmenetei, nyitott társadalomszemlélete egy egész élet(mű) tapasztalatait tükrözik, pároknak, gyerekvállalásra készülőknek (rengeteg szó esik a szülővé válásról) alapművük lehet. Ha másért nem, hát azért, hogy a viták során kiderüljön, ki hogyan gondolkodik egy kapcsolatról.
Háttér Kiadó, 2010, 319 oldal, 2990 Ft
