Sziget - Majomparádé

Interaktív

Noha többször is felléptem a Szigeten - egyszer énekesnőként, lóálarcban -, ekkora állat még sohasem voltam. A "Hogyan viselkednek a majmok? Wahorn András képet fest" című előadáson (a Műcsarnok rendezésében) ugyanis az a megtisztelő feladat ért, hogy nem emberként, hanem intelligens gorillaként kellett megjelennem és viselkednem.

Közben Nemes László filozófus (rendes ruhában) értekezett a majmok természetéről, szavait a húgom (szintén majomjelmezben) fordította angolra. "Szerencsére az állatoknak nincs szükségük kultúrára. Ezért is szeretem őket: az állatok egészséges lények, mi beteg állatok vagyunk. Ez azt jelenti, hogy nekünk kell kultúra, nekik semmi más, csak ennivaló és szex" - mondta Wahorn az MTI-nek, miután azon kezdtem gondolkodni, hogy akkor a szigetlakók többségét vajon miért nem érdeklik az ún. kulturális programok. Pedig a szervezők kitettek magukért.

Az Octopus összművészeti sátorban idén egy itthon még kevéssé ismert műfajt, a storytellinget (írók mesélnek el kötetlenül történeteket az életükből) dobták be újdonságként, vagyis hál' istennek búcsút vettek a sok éven át nyögvenyelősen működő felolvasásoktól. Ráadásul idén már fejhallgatót kaptak az érdeklődők, ami a keverőből közvetítette, mi hangzik el a színpadon - a zajtól eddig szinte mindent csak megszűrve lehetett hallani -, így végre nem csak a kényelmes babzsákok miatt (elsősorban aludni) jártak oda a megfáradt bulizók. A Múzeum Negyedben viszont nem volt mire feküdni, így csak lézengenek a környékén (egyesek szerint azért, mert megint áthelyezték; idén a Hungarikum falu mellett lapult meg az évről évre kisebb területű zónácska), de az intézmények képviselői szerint még így is megéri kitelepülni. Karszalaggal a fesztivál alatt és utána is féláron látogathatók a bemutatkozó múzeumok, és a statisztikák szerint tavaly igen sok külföldi kereste meg őket ily módon. Másféle izgalmat kínál a Közép-európai Vurstli, ami a Terror Házával közösen próbálja bemutatni a rendszerváltás előtti Magyarországot: útlevelet kapsz, de korlátoznak a szabad mozgásban - két karikatúra rendőr járkál a terepen. Tallai Gábor, a Terror Háza programigazgatója szerint a Nyugat-Európából érkezett fiatal korosztálynak (16-25 évesek) mindez igazi felfedezés lehet, hiszen szinte semmit nem tanultak a szocialista korszakról, családi emlékeik nincsenek, de igen nyitottan állnak a dologhoz. "Így meg tudjuk mutatni - mondja Tallai -, hogy milyen is volt ez a Közép-Európa." Egy magyar bámészkodótól viszont ezt halljuk: "Á, ötvenhat! Ezt vágom! Petőfi és Kossuth!"

De nem csak az efféle programok segítségével tudtuk emberi mivoltunkat megőrizni. Ami jó, hogy végre ingyenes lett (karszalaggal persze), a K híd tövéből startoló Szigetbusz, és ami rossz, hogy azóta senki nem látta. Faggatom a biztonságiakat, hogy mégis, honnan indul, kérdezem a bódékban ülőket is. Mindenki megnyugtat, tudnak a problémáról, sokan keresik a járatot, esetleg kerüljem meg a kordonokat (le egészen a HÉV-ig) jöjjek fel valahol, és akkor forduljak erre meg arra, és akkor talán. Teszek egy próbakört, kettőt, majd feladom. Ha ezzel az volt a cél, hogy az útközbe eső taxisok martalékaivá váljunk, a csel bejön. Ennél jobb húzás volt a CityPass bevezetése, kár, hogy nem kapott nagyobb reklámot, így én is lecsúsztam róla: már megvettem a hetijegyem a BKV-ra, amikor feltűnt a csábító ajánlat - fürdőbelépő, autóbusz- és hajójárat, ráadásul 13 napig érvényes.

A másik nagy újdonság a percjegy, azt ki is próbáltuk. Egyik barátnőm még sosem járt kint, délután támadtunk, hogy lásson is valamit. Csúcsidő előtt percenként harminc forintot húznak le (előzetesen regisztrálsz, majd a hídnál csekkolsz, innentől a mobilod játszik tovább, egészen a kijelentkezésig), a bent töltött két és fél óra (ezalatt meg tudtam mutatni mindent, belefért a British Sea Power-koncert és még ettünk is valahol) alig volt több négyezer forintnál. Este ugyanez hetven forint percenként, de a Pulp így is kijött alig hétezerből, ami elég baráti, ha a koncerttarifákra gondolunk. És ha valaki bennragadna, az sem tragédia: maximum a napijegy (12 ezer Ft) áráig ketyeg az óra.

Frissességünk megőrzéséhez hozzájárult, hogy végre-valahára légkeverésesek lettek a koncertsátrak. Így, ha eljött a hajnal, még mindig egyben volt az arcunk, mehettünk partizni, például a Lassúzós sátorba, ahol viszont fürtökben tapadtak ránk (is) azok a fiatalemberek, akik komolyan vették a helyszín angol nevét - hugging tent -, buzgón ölelgettek minden útjukba kerülőt, mi viszont inkább a menekülést választottuk. Ám a java még hátravolt: hazafelé menet azt hittem, rosszul látok, hogy keverem magam valakivel. Jöttem szemben, két példányban. Hamisíthatatlan majommozgás: közelről persze látszott, hogy ez is csak jelmez. Ismét kiderül: nincs az a hülyeség, amivel egyedül lennék.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.