Sziget - Majomparádé

Interaktív

Noha többször is felléptem a Szigeten - egyszer énekesnőként, lóálarcban -, ekkora állat még sohasem voltam. A "Hogyan viselkednek a majmok? Wahorn András képet fest" című előadáson (a Műcsarnok rendezésében) ugyanis az a megtisztelő feladat ért, hogy nem emberként, hanem intelligens gorillaként kellett megjelennem és viselkednem.

Közben Nemes László filozófus (rendes ruhában) értekezett a majmok természetéről, szavait a húgom (szintén majomjelmezben) fordította angolra. "Szerencsére az állatoknak nincs szükségük kultúrára. Ezért is szeretem őket: az állatok egészséges lények, mi beteg állatok vagyunk. Ez azt jelenti, hogy nekünk kell kultúra, nekik semmi más, csak ennivaló és szex" - mondta Wahorn az MTI-nek, miután azon kezdtem gondolkodni, hogy akkor a szigetlakók többségét vajon miért nem érdeklik az ún. kulturális programok. Pedig a szervezők kitettek magukért.

Az Octopus összművészeti sátorban idén egy itthon még kevéssé ismert műfajt, a storytellinget (írók mesélnek el kötetlenül történeteket az életükből) dobták be újdonságként, vagyis hál' istennek búcsút vettek a sok éven át nyögvenyelősen működő felolvasásoktól. Ráadásul idén már fejhallgatót kaptak az érdeklődők, ami a keverőből közvetítette, mi hangzik el a színpadon - a zajtól eddig szinte mindent csak megszűrve lehetett hallani -, így végre nem csak a kényelmes babzsákok miatt (elsősorban aludni) jártak oda a megfáradt bulizók. A Múzeum Negyedben viszont nem volt mire feküdni, így csak lézengenek a környékén (egyesek szerint azért, mert megint áthelyezték; idén a Hungarikum falu mellett lapult meg az évről évre kisebb területű zónácska), de az intézmények képviselői szerint még így is megéri kitelepülni. Karszalaggal a fesztivál alatt és utána is féláron látogathatók a bemutatkozó múzeumok, és a statisztikák szerint tavaly igen sok külföldi kereste meg őket ily módon. Másféle izgalmat kínál a Közép-európai Vurstli, ami a Terror Házával közösen próbálja bemutatni a rendszerváltás előtti Magyarországot: útlevelet kapsz, de korlátoznak a szabad mozgásban - két karikatúra rendőr járkál a terepen. Tallai Gábor, a Terror Háza programigazgatója szerint a Nyugat-Európából érkezett fiatal korosztálynak (16-25 évesek) mindez igazi felfedezés lehet, hiszen szinte semmit nem tanultak a szocialista korszakról, családi emlékeik nincsenek, de igen nyitottan állnak a dologhoz. "Így meg tudjuk mutatni - mondja Tallai -, hogy milyen is volt ez a Közép-Európa." Egy magyar bámészkodótól viszont ezt halljuk: "Á, ötvenhat! Ezt vágom! Petőfi és Kossuth!"

De nem csak az efféle programok segítségével tudtuk emberi mivoltunkat megőrizni. Ami jó, hogy végre ingyenes lett (karszalaggal persze), a K híd tövéből startoló Szigetbusz, és ami rossz, hogy azóta senki nem látta. Faggatom a biztonságiakat, hogy mégis, honnan indul, kérdezem a bódékban ülőket is. Mindenki megnyugtat, tudnak a problémáról, sokan keresik a járatot, esetleg kerüljem meg a kordonokat (le egészen a HÉV-ig) jöjjek fel valahol, és akkor forduljak erre meg arra, és akkor talán. Teszek egy próbakört, kettőt, majd feladom. Ha ezzel az volt a cél, hogy az útközbe eső taxisok martalékaivá váljunk, a csel bejön. Ennél jobb húzás volt a CityPass bevezetése, kár, hogy nem kapott nagyobb reklámot, így én is lecsúsztam róla: már megvettem a hetijegyem a BKV-ra, amikor feltűnt a csábító ajánlat - fürdőbelépő, autóbusz- és hajójárat, ráadásul 13 napig érvényes.

A másik nagy újdonság a percjegy, azt ki is próbáltuk. Egyik barátnőm még sosem járt kint, délután támadtunk, hogy lásson is valamit. Csúcsidő előtt percenként harminc forintot húznak le (előzetesen regisztrálsz, majd a hídnál csekkolsz, innentől a mobilod játszik tovább, egészen a kijelentkezésig), a bent töltött két és fél óra (ezalatt meg tudtam mutatni mindent, belefért a British Sea Power-koncert és még ettünk is valahol) alig volt több négyezer forintnál. Este ugyanez hetven forint percenként, de a Pulp így is kijött alig hétezerből, ami elég baráti, ha a koncerttarifákra gondolunk. És ha valaki bennragadna, az sem tragédia: maximum a napijegy (12 ezer Ft) áráig ketyeg az óra.

Frissességünk megőrzéséhez hozzájárult, hogy végre-valahára légkeverésesek lettek a koncertsátrak. Így, ha eljött a hajnal, még mindig egyben volt az arcunk, mehettünk partizni, például a Lassúzós sátorba, ahol viszont fürtökben tapadtak ránk (is) azok a fiatalemberek, akik komolyan vették a helyszín angol nevét - hugging tent -, buzgón ölelgettek minden útjukba kerülőt, mi viszont inkább a menekülést választottuk. Ám a java még hátravolt: hazafelé menet azt hittem, rosszul látok, hogy keverem magam valakivel. Jöttem szemben, két példányban. Hamisíthatatlan majommozgás: közelről persze látszott, hogy ez is csak jelmez. Ismét kiderül: nincs az a hülyeség, amivel egyedül lennék.

Figyelmébe ajánljuk

Tendencia

Minden tanítások legveszélyesebbike az, hogy nekünk van igazunk és senki másnak. A második legveszélyesebb tanítás az, hogy minden tanítás egyenértékű, ezért el kell tűrni azok jelenlétét.

Bekerített testek

A nyolcvanas éveiben járó, olasz származású, New Yorkban élő feminista aktivista és társadalomtudós műveiből eddig csak néhány részlet jelent meg magyarul, azok is csupán internetes felületeken. Most azonban hét fejezetben, könnyebben befogadható, ismeretterjesztő formában végre megismerhetjük 2004-es fő műve, a Caliban and the Witch legfontosabb felvetéseit.

„Nem volt semmi másuk”

Temették már el élve, töltött napokat egy jégtömbbe zárva, és megdöntötte például a lélegzet-visszatartás világrekordját is. Az extrém illuzionista-túlélési-állóképességi mutatványairól ismert amerikai David Blaine legújabb műsorában körbejárja a világot, hogy felfedezze a különböző kultúrákban rejlő varázslatokat, és a valódi mesterektől tanulja el a trükköket. 

Játék és muzsika

Ugyanaz a nóta. A Budapesti Fesztiválzenekarnak telefonon üzenték meg, hogy 700 millió forinttal kevesebb állami támogatást kapnak az együttes által megigényelt összegnél.

A klónok háborúja

Március 24-én startolt a Tisza Párt Nemzet Hangja elnevezésű alternatív népszavazása, és azóta egyetlen nap sem telt el úgy, hogy ne érte volna atrocitás az aktivistákat.

Hatás és ellenhatás

  • Krekó Péter
  • Hunyadi Bulcsú

Az európai szélsőjobb úgy vágyott Donald Trumpra, mint a megváltóra. Megérkezik, majd együtt elintézik „Brüsszelt” meg minden liberális devianciát! Ám az új elnök egyes intézkedései, például az Európával szemben tervezett védővámok, éppen az ő szavazó­táborukat sújtanák. Egyáltalán: bízhat-e egy igazi európai a szuverenista Amerikában?

„Egy normális országban”

Borús, esős időben több száz fő, neonácik és civilek állnak a Somogy megyei Fonó község központjában. Nemzeti és Mi Hazánk-os zászlók lobognak a szélben. Tyirityán Zsolt, a Betyársereg vezetője és Toroczkai László, a szélsőjobboldali párt elnöke is beszédet mond. A résztvevők a lehangoló idő ellenére azért gyűltek össze szombat délután, mert pár hete szörnyű esemény történt a faluban. Március 14-én egy 31 éves ámokfutó fahusánggal rontott rá helyi lakosokra: egy középkorú és egy idős nő belehalt a támadásba, egy idős férfi súlyos sérüléseket szenvedett.