KOmplett

Termál – munkaidőben

KOmplett

Gondolom, sokak életében eljön az a pillanat, mikor nem érzik elég vonzónak és kívánatosnak magukat. Ez főleg télen tud borzalmas lenni, hiszen ilyenkor a vastag öltözékek miatt a fegyvertárunk egy jó része kiesik a játékból. Nekem például egyik legfőbb ékességem a karcsú bokám, amit ilyenkor bundás csizma (vagy vékony csizma és ormótlan lábszárvédő takar), a kardigánok, zakók bűne, hogy nehéz kiemelni a csinos derekat, a dekoltázs villantása magában rejti a meghűlés veszélyét, hajunkat tönkreteszi a nedvesség és/vagy a mindent lenyomó meleg sapka.

De megtaláltam a gyógymódot mind a férfiak, mind a nők számára. Aki kötött munkaidőben dolgozik, az se keseredjen el: tényleg érdemes ezért a kísérletért egy nap szabit kivenni, hiszen a visszanyert önbizalom és életkedv átsegít utána a nehéz napokon. Én elég pocsékul éreztem magam a bőrömben az utóbbi időben, többek között úgy véltem, kicsit meg is öregedtem, hogy esetleg eljárt felettem az idő.

 

 


Nyakig bebugyolálva merészkedtem csak le a hotel gyógyrészlegébe. Az első, amit megláttam, hogy éppen vízi aerobik megy, ebben nem óhajtottam részt venni (testvédő elméletemről hosszabban egy másik bejegyzésben), hát a szabad ágyak egyikébe vetettem magam. A vízben szinte csak férfiak voltak. És nem tudtam nem megérezni a perzselő pillantásokat. Csak a fejük volt a felszínen, az oktatóról rám kúszott a tekintetük, mozgásuk így koordinálatlanná vált (a víz amúgy is lassította), úgy néztek ki, mint megannyi prédát leső krokodil. Régen nem érzem prédának magam, hát hasat be, mellet ki, filmekből ellesett módon igyekeztem a lábamat (ami ugye most teljes pompájában tündökölt) úgy helyezni, hogy én tűnjek a termál femme fatale-jának. Nem volt nehéz, lévén, hogy a korban legközelebb álló női versenyző is minimum egy negyvenessel volt idősebb nálam. Aztán véget ért az edzés, a krokodilok méla, nehézkes mozgással indultak a padok felé. Iszonyú versengés indult, ki kerülhet mellém. Hárman a fejem felett vitatkoztak, hogy a fiatal(!!!) hölgyet nem szabad zavarni, közben úgy pásztáztak, mint ahogy férfi ezer éve nem.

 

 


Egy idő múlva a bájos, édes, gyönyörű jelzők még jobban megszaporodtak, így elindultam a szauna felé. Ketten utánam. Beültünk. Egy ideig semmi, majd bejött a harmadik. „Na, Laci, tudtuk, hogy megjelensz – kezdte az egyik – pedig te sosem szaunázol, nem bírod a meleget.” Laci válaszra sem méltatta, nyomult előre. Aztán csak hozzám ért. „Jaj, bocsánat – mentegetőzött – az én koromban már alig látok…” A barát csak erre várt, lecsapott: „Unalmas ez a trükk, hogy a látásodra panaszkodsz. Csak azért mondod, hogy büntetlenül tapogatózhass….” Ennél a pontnál úgy éreztem, begyűlt hónapokkal előre a bókmennyiségem, kisétáltam. És akkor lépett a fürdőbe egy viszonylag emberi férfi. Persze normál esetben nem tetszene, de itt olyan versenyelőnye volt, hogy elismerően kellett rápillantanom. Láttam, hogy az ő önbizalom-indexe is alaposan megugrik. Persze félő, ha eztán mindenki elözönli a termálokat, változik ez a remek arány. És akkor ott tartok megint, mint nyáron a strandon…

 

 


 

A fotók jól ismeretek, Marjai Judit készítette őket, de nem találtam a témához illő más képeket magamról…

Következik: Winkler Nóra és az új könyve, nyereményjátékkal!

Neked ajánljuk