- bbe -

A tavaly őszi választások óta kisebbségben kormányzó jobboldali párt, a Jog és Igazságosság (Prawo i Sprawiedliwosc, PiS) az elmúlt két hétben koalíciós megállapodást kötött a széljobb két kisebb pártjával, az agrárradikális Önvédelemmel és a klerikálelborult Lengyel Családok Ligájával (Liga Polskich Rodzin, LPR). Több mint fél év után legalább a parlamenti többsége megvan a lengyel jobboldal főerejének: kérdés, mire mennek szalonképtelen partnereikkel.

Amikor 1991. május elsején a horvátországi Borovo Selóban szerb orvlövészek megölték azt a két horvát rendőrt (majd másnap még tizenkettőt), s ezzel nem hivatalosan kezdetét vette a posztjugoszláv háborúk sorozata, talán senki nem sejtette, hogy ennek sose lesz vége.

Hogy Terry George filmje bármilyen irányba akár egy millimétert is eltávolodna a ruandai népirtás ama értelmezésétől, amely ma már - hál' istennek - bevettnek számít a liberális nyugati demokráciák helyesen gondolkodó közvéleménye körében, a legkevésbé sem állítható.

Ha egy történelmi film pusztán némely nagy jelentőségű múltbeli esemény korhű megmutatására szorítkozik, a fene megette az egészet. Az ilyen filmek rendszerint tök üresek - a korhű kosztümben parádézó statisztahadseregeken meg történelmi hírességeken kívül alig emlékszünk belőlük másra. A bukás azonban, becsületére legyen mondva, gondol is valamit, meg mutat is. Azt gondolja, amit a főszereplő, Bruno Ganz mutat.

Magyar Narancs: Sokan azok közül, akik annak idején fegyveres beavatkozásért kiáltottak Bosznia megmentése érdekében, most - hasonló megfontolásokból - legalábbis nem kifogásolták az iraki háborút. Ön elkötelezetten támogatta a jugoszláviai intervenciót. Mi a véleménye az iraki beavatkozásról?

Magyar Narancs: Hogyan látja a délkelet-európai országok csatlakozási esélyeit?

Hírlett, hogy bajban van a Jelenkor. A pécsi kiadó fő tulajdonosa, Böszörményi Zoltán nemrég úgy döntött: kiszáll az üzletből. Most úgy tűnik, a Jelenkor - a közép-európai kortárs irodalom egyik fő magyarországi kiadója - változatlan profillal folytathatja. A kft. üzletrészeit a kiadó eddigi kisebbségi tulajdonosa és ügyvezető-főszerkesztője, Csordás Gábor vásárolta meg.

Az Európába/Nyugatra utazó balkáni művész, az ő hányattatásai, fogadtatása (legtöbbször persze: idegensége, meg nem értettsége) alaptoposza a sokat próbált félsziget magánmitológiájának, miként a Balkánra felkerekedő európai/nyugati utazó (misszionárius, tudós - legtöbbször a nép, a Volk avatott kutatója -, hódító, illetőleg a leggyakrabban ezek keveréke) kalandjai és érintkezése a balkáni Volkkal az európai kultúrkör szerves része. E viszonosság persze aszimmetrikus, hiszen Európa/a Nyugat a balkáni népek kultúrájának mégiscsak alapvető vonatkoztatási pontja (mint pozitív vagy negatív utópia egyrészt, másrészt mint a módszer, a know how kútfője), míg a Nyugat számára a Balkán mégiscsak periféria lenne - ráadásul, amikor a Nyugat figyelmét a Balkánra irányítja, az esetek többségében a saját rém-, illetve vágyképeit vetíti a szerencsétlen régióra, amint azt Maria Todorova oly plasztikusan leírja híres könyvében. (Mindazonáltal azt a végkövetkeztetését, miszerint a "Balkán" teljes egészében nyugati koholmány lenne, minden politikai korrektsége dacára joggal érezhetjük némiképp apologetikusnak - természetesen a Balkán szemszögéből.)

románca, amit akár rettenetes átverések sorozatának is nevezhetünk, 1797 táján kezdődött, amikor Bonaparte megbízta Dabrowski tábornokot a lengyel légiók megszervezésével. Lengyelország ekkor már túl volt a harmadik felosztáson is: Poroszország, Oroszország és Ausztria 1772 és 1793 után 1795-ben végleg megosztozott leggyengébb közös szomszédjuk területén. (A lengyel állam csak 1918-ban nyerte vissza függetlenségét.) A második felosztást megelőzően, 1791-ben hirdette ki az ún. négyéves szejm a rendkívül haladónak mondott, modern államszervezetet posztuláló május 3-i alkotmányt, amit az ellene összeesküdött mágnások, a

Magyar Narancs: Előadásában az idegen, a külföldi franciaországi képéről, az idegenekről a többség által alkotott sztereotípiákról beszélt. Az első idegen a modern Franciaországban a zsidó volt...

Ez van, ha nem lőnek időben.

Az, hogy a kilenc és fél éve kormányzó Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) el fogja veszteni a választásokat, többé-kevésbé sejthető volt, és az arányok sem okoztak különösebb meglepetést. Azon azonban a ráérőknek talán érdemes elgondolkodniuk, hogy miből következett a hatalomváltás, és mi következik a hatalomváltásból.