Szentgyörgyi Rita

  • Szentgyörgyi Rita

Szentgyörgyi Rita cikkei

„Nem kell a szemébe nézni”

Korábbi filmjei, a Harry csak jót akar pszichopatás krimi, a Lemming mélylélektani pszicho-horror. Most Colin Niel díjnyertes regényéből kontinenseken átívelő thriller-noirt készített. A Bestiáda egy nő rejtélyes eltűnése ürügyén olyan érzelmi koldusokról szól, akik bármilyen megaláztatást eltűrnek, csak hogy szeressék őket.

„Kontrollált extázis”

Jellegzetesen sötét színezetű, fényes, tiszta tenorhang, kivételes színészi adottságok, film­sztár külső. Négy évvel ezelőtt egy különleges, Mahler, Richard Strauss, Britten műveiből álló dalciklussal nyűgözte le a magyar közönséget, azóta szinte éves rendszerességgel jár vissza, legutóbb a Nessun dormától Lehár Vágyom egy nő után című örökzöldjéig hat áriával és négy ráadással vette le a lábáról az Eiffel park közönségét.

„Marslakónak csúfoltak”

A jazz és a soul egyik legnevesebb európai előadóját a szicíliai Barry White-ként emlegetik érzékien búgó „fekete” baritonja okán. A nagyvilág számára Ray Charles fedezte fel, miután olasz turnéján ő volt „az előzenekar”, de azóta készített már albumot Al Jarreau, James Taylor és Chaka Khan közreműködésével is. A hazai közönséggel először a Paloznaki Jazzpikniken találkozott 2016-ban, ahol a tervek szerint augusztusban ismét fellép.

„A túlvilág előszobájában”

Laza tasli az egészséges életmód élharcosainak a depressziós író és a dagadt mozimedve politikailag inkorrekt találkoztatása az iszappakolások, tengeri sós, algás kezelések útvesztőjében. Michel Houellebecq és Gérard Depardieu vállaltan alkohol- és nikotinfüggő önmagukat hozzák A terápiában. A film most indul a pesti mozikban.

„Az egyetlen világutazó”

Új filmje, a Világpolgárok megjelenésünk napján kerül Pesten a mozikba. A helyben utazó nyugdíjasokról szóló komédia alkotójával öregségről, helyhez kötöttségről és szolidaritásról beszélgettünk telefonon.

„Nemhiába tartották az olasz Beatlesnek”

A budapesti Mittelcinemafest bemutatója után moziba kerülő Időtlen szerelem című filmjében a 70-es évek Itáliáját, a Mogol–Battisti-szerzőpáros dalait és egy szenvedélyes se vele, se nélküle kapcsolatot igyekszik közös nevezőre hozni – mégsem beszélhetünk egyértelműen a Térden állva jövök hozzád örökségéről, ahogy olasz Csinibabáról sem.

Kövess minket: