Interjú

„Jól fizettek”

Laurent Tirard filmrendező

Film

A vígjátékok és családi mozik francia mestere – olyan filmekkel a háta mögött, mint az Életem nagy szerelme, az Asterix és Obelix: Isten óvja Britanniát vagy éppenséggel A kis Nicolas nyaral – ezúttal egyenesen az Annie Hall Woody Allenjéről mintázta hősét. Legújabb filmje, A beszéd most indul a pesti mozikban – ez is adta beszélgetésünk apropóját.

Magyar Narancs: Az „intelligens” komédiák műfajában nyomul, akkor mégis mi fogta meg a képregényszerzőként ismert Fabrice Caro regényében, A beszédben?

Laurent Tirard: Amikor olvastam, megörültem: na végre, egy komplikáltan elmesélhető történet, amelyhez rendkívül sok kreativitásra, fantáziára van szükség. Minden valamire való rendező szeretne valami eredetit létrehozni. Egy vígjátéknál elengedhetetlen, hogy invenciózusan legyen elmesélve. Csináltam jó pár nagy költségvetésű, jól is szóló filmet, de A beszédhez úgy álltam hozzá, mint egy elsőfilmes, a kísérletezés és a tévedés szabadságával. A két tér-idő sík, a mentális és a valódi közötti ki-be járkálás adja ki a sztori lényegét. Minden a harmincas Adrien fejében játszódik, a családja, a környezete statisztál a szorongásai, érzelmi hullámai kifejezéséhez.

MN: A szerelmi bánat hálás téma annak érzékeltetéséhez is, hogy mennyire érezzük magunkat komfortosan az életünkben…

LT: A beszéd egyszerre szól a magányról, a párkapcsolatról, a családról, de a fő témája valóban egy szerelmi szakítás fájdalma, amit már sokszor feldolgoztak női aspektusból, de férfiakéból annál ritkábban. Fiatalon halálosan egyedül éreztem magam a családomban. Színes fantáziával megáldott, nagy álmokat kergető, történetmesélő alkatú srác voltam. A szüleim gyakran furcsán néztek rám, mint valami idegenre, földönkívülire, akiről nem tudni, hogyan pottyant közéjük. Gondolom, sokaknak ismerős ez az érzés. Igyekeztem tehát kortalan közegbe helyezni ezt a francia átlagcsaládot, nem akartam semmi felismerhető utalást sem díszletben, sem jelmezben. Azt akartam, hogy olyan legyen, amire mindenki ráismer a gyerekkorából. Végül stúdióban építettük fel a lakást, s nem tudni, hogy hol és mikor is játszódik a film. Arra számítottam, hogy az idősebb, hatvan feletti generáció a szülőkkel fogja magát azonosítani, de vicces módon az ellenkezője történt: a vetítések után mindenki azzal jött, hogy a saját fiatalkori énjét látta meg.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.