„Feledkezzünk meg a normalitásról!”

Uberto Pasolini filmrendező

  • Szentgyörgyi Rita
  • 2022. január 5.

Film

A leginkább az Alul semmi producereként ismert rendező beleszületett az olasz filmművészetbe. Luchino Visconti a nagybátyja, távoli rokoni szálak fűzték Pier Paolo Pasolinihez, s a Ponti családdal is rokonságban áll. Mindezek ellenére már öt évtizede Angliában él. Harmadik filmje, Az örökbeadás egy minimalista mestermű, amely egyszerre szól a halálról, az apai szeretetről, a felelősségtudatról, illetve az isten hiányáról vagy épp a jelenlétéről.

Magyar Narancs: Az örökbe­adás valós eseményt dolgoz fel. Hogyan talált rá a történetre?

Uberto Pasolini: Egy angol újságban olvastam egy fiatal apáról, aki halálos betegen egyedül maradt 4 éves kisfiával, és kétségbe­esetten új szülőket keresett a gyereknek. John ablaktisztítóként keresi a kenyerét, nincs családja, a felesége visszament Ukrajnába, otthagyta rá a gyereket, barátai sincsenek. Az egész életét Michaelnek, a kisfiának szenteli. Ezzel szemben nekem nagyon privilegizált életem van, Londonban lakom a feleségemmel, biztos anyagi javakkal rendelkezem, sok barátom van. Nagyon megrázott az eset, magam is apa vagyok, feltettem magamnak a kérdést, hogy mit tennék a férfi helyzetében. Kapcsolatba léptem a szociális szervezettel, amelyik a valódi apa ügyével foglalkozott. Tőlük mindössze annyit tudtam meg, amennyi a filmben is szerepel, az apa egyedülálló, szerény keresettel rendelkezik, munkáskörnyezetben él. Kutatásokat végeztem az örökbeadás-örökbefogadás szabályairól, családokkal, egyedülállókkal találkoztam, akik szerettek volna örökbe fogadni, vagy már sikerült is nekik. Szociális munkásokkal beszéltem, akik közvetítenek, összehozzák a családokat pszichológusokkal, akik segítenek a gyerekeknek az elválás-befogadás nehéz érzelmi pillanatainak zökkenőmentessé tételében. Sok remek emberrel ismerkedtem meg.

MN: Anglia helyett miért helyezte a történetet Észak-Írországba, Belfastba?

UP: Valami kulturálisan nagyon speciálisat igyekeztem megmutatni. Bizonyos értelemben minél különlegesebb egy helyzet, annál univerzálisabb és igazabb lehet. A nehéz téma miatt nem ment könnyen a költségvetés összehozása. Az egyik ír munkatársunk segített Belfastban forgatási helyszíneket találni. A kisfiút játszó Daniel Lamontra is ott találtunk rá. Olyan magától értetődő természetességgel létezett a kamera előtt, hogy leesett az állunk. Az apát játszó James Nortonnál kevés érzékenyebb színészt ismerek a 30-as korosztályból, az első perctől szimbiózis alakult ki Daniellel. Jamest főleg a tévés munkáiból ismertem (Happy Valley, Grantchester, The Nevers – a szerk.). Különleges képessége van arra, hogy a tekintete apró rezdülésein keresztül kommunikáljon anélkül, hogy sokat beszélne. A forgatókönyv nem a dialógusokon alapul, nagyon csendes, intim, diszkrét filmre törekedtünk, ahol egy testtartásból, tekintetből, fejmozdulatból is megérezni, hogy mi zajlik apa és fia között. A sok szöveget, magyarázkodást mások filmjeinél sem kedvelem.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Kutyából nem lesz unikornis

  • SzSz

„1 millió dollár nem tuti. Tudjátok mi a tuti? 1 milliárd dollár” – fűzi be Sean Parker, a simlis befektető a Facebook tejfelesszájú, egyetemista alapítóit a The Social Network – A közösségi hálóban. A Justin Timberlake játszotta pasas maga a gonosz kapitalista csábító, aki David Fincher filmje szerint főszerepet játszott abban, hogy néhány kapucnis srác nekifutásából vanity project helyett végül az egész világot meghódító gigavállalat jöjjön létre.

A legnagyobb átverés

Alighanem biztosra akart menni a Netflix, amikor jó pénzért – erről még lesz szó – megvette 2018-ban az akkor már internetszerte nagy népszerűségnek örvendő, és épp börtönbüntetését töltő álörökösnő, Anna Sorokin élettörténetének megfilmesítési jogát, és hozzá ugyancsak szép pénzért leszerződtette az Y generációs narratívák kipróbált tévés elbeszélőjét, Shonda Rhimest. Biztosra mentek, csak épp azt nem tudták eldönteni, hogy mit is akarnak ezzel az egésszel kezdeni, mit szeretnének mondani a történetről, és miért tartják egyáltalán érdekesnek a Sorokin-sztorit.

A legnagyobb tűzijáték

  • Csabai Máté

Zabszem van Tigran Hamasyan seggében. Az örmény folklór, a thrash metal, a prog rock és az ECM-stílusú ambient felé tett kirándulások után odaérkezik, ahonnan mások indulni szoktak: az amerikai jazzdalokhoz, Ella Fitzgerald, Charlie Parker és Chet Baker klasszikusai­hoz. Nem vitatom, hogy ragyogó invencióval és virtuozitással nyúl ezekhez, de izgága természetének nem tud parancsolni.

Távolról sem

  • Sándor Panka

Elgondolkodtató és megragadó látvány fogad (Erős Hanna és Zatykó Bori munkája): a színpadon hatalmas piros M betű, előtte piros szőnyeg, jobboldalt kör alakú vetítővászon, Bartha Máté videóival. A Kovács Lehel által megformált kutató, az Amerikából hazatért Gyarmati Egon bele is kezd a Magor-program kifejlesztésének hátteréről szóló ismeretterjesztő előadásába.

Elnyomás alatt nő

Naomi Wolf amerikai feminista író a Vagina című könyvében hosszan értekezik arról, hogy a vagina fölötti uralom és a nők társadalmi csoportjának elnyomása egy és ugyanaz.

Míg el nem tűnik

  • Erdei Krisztina

A 20. század alkotói gyakran keresték a fotózás valódi helyét a művészetek között. Moholy-Nagy és kortársai, az avantgárd fotográfia képviselői a festészetet utánzó fotóhasználattal szemben, a médium sajátos formanyelvének kidolgozására törekedve önálló kifejezésmódot fejlesztettek ki, amely képes a valóságot sajátos nézőpontok mentén rögzíteni.

A leégett kastély felépítése

A kötet megjelenése után publikált Párhuzamos létezésben című műhelyesszéjében Láng Orsolya úgy fogalmazott, hogy akkor zárja le a verseskötetének kéziratát, amikor úgy érzi, már nem tud többet mondani „arról a kevés dologról, ami foglalkoztat”.

Utánunk is ősök jönnek

Mint amikor locsog a tenger, nyolc-tíz mondatos, csak ritkán hosszabb szövegekből áll ez a regény. Apró képek, monológok arról, hogyan tölti el az életét az ember a neten és a valóságban, hogyan éli meg a rácsodálkozás örömét, szakadatlanul tanulva és csalódva.

Múlt, jelen, jövő

„Miről vitatkoznak a magyarok?” – teszi fel a fogós kérdést a Klubrádió nemrégiben indult műsorának, a Három az igazságnak a beharangozója. Aztán gyorsan meg is válaszolja: „Természetesen önmagukról. És természetesen csak egy igazságot ismernek arról, hogy kik is ők, mi jó nekik, és hová tartanak.

A dolgozó népé lett

A 20. századi magyar írók népes táborán belül kevés­szer fordult elő teljes egyetértés, de az 1953 óta működő szigligeti alkotóház mindenkinek bejött. Lehetetlen felsorolni, hogy az elmúlt hetven évben hányan emlékeztek meg róla meleg szívvel, és az sem volt soha vita tárgya, hogy „az íróknak” szükségük van-e egy balatoni kastélyra.