Interjú

„Nem lettem olimpiai bajnok”

Cédric Klapisch filmrendező

Film

Marion Barbeau, a párizsi Opera prímabalerinája, és Hofesh Shechter izraeli koreográfus a társulatával önmagát hozza a Tánc az élet című – nyolc César-díjra jelölt – filmben. A rendezővel a hazai bemutató alkalmából szakmai, érzelmi újjászületésről, az új utak kereséséről, könnyű és súlyos történetekről beszélgettünk.

Magyar Narancs: A Tánc az élet nem hagyományos táncfilm, de a táncon keresztül akar elmondani valamit. Miért éppen ez a művészeti ág tűnt a legalkalmasabb médiumnak?

Cédric Klapisch: Kamaszkorom óta figyelem a kortárs táncot. Tizennégy-tizenöt évesen bérletem volt a Théâtre de la Ville-be, ott láttam először Bob Wilson előadását, Pina Bausch, Merce Cunningham, Carolyn Carlson koreográfiáit. Felfedeztem magamnak a 70-es, 80-as évek, 90-es évek legizgalmasabb koreográfusait, ennek a kultúrának köszönhetően sikerült elsajátítanom némi tudást mind a klasszikus, mind a kortárs balettről. A kiindulási pontom a belga és az izraeli kortárs irányzat volt, utóbbi nagymestere, Hofesh Shechter szerepel is a filmben a társulatával.

MN: Előtanulmánynak tekinti a korábbi dokumentumfilmjeit francia táncosokról, koreográfusokról?

CK: Mivel sokat mozogtam táncosok, társulatok között, elég korán barátságokra tettem szert ebben az univerzumban. A Opéra Garnier-be is bejáratos lettem, a kulisszák mögött bámészkodva sok időt töltöttem azzal, hogy elképzeljem, hogyan lehet megfogalmazni filmes eszközökkel a mozgásban lévő testet. Portréfilmeket is készítettem jó néhány táncosról, társulatról. Hosszú évek óta érlelődött bennem az a szándék, hogy új megközelítést találjak a mesterségemhez. Érdekelt, hogy hogyan lehet megragadni az időt úgy, hogy egy-egy mozdulat, gesztus örök nyomot hagyjon a filmvásznon.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.