Interjú

„Ha a jövő jön el hozzánk”

François Descraques filmrendező

Film

Minden idők legnépszerűbb francia websorozata egy hollywoodi sablonokat franciásan kiforgató, érzelmes sci-fi komédiaként érkezett meg változatlan címmel a filmvászonra, nemrég pedig a Frankofón Filmnapokra. A 38 esztendős elsőfilmes műve 2555-ig repít, amikor a pusztulás fenyegette Föld egyetlen esélye egy időutazó, aki képes megváltoztatni az események menetét, már ha meg tud küzdeni az időzsarukkal…

Magyar Narancs: Mekkora az esélye Franciaországban, hogy egy websorozat-rendező játékfilmes lehetőséghez jusson?

François Descraques: Megalapozott előélete volt a Jöttem, szóltam, visszamennéknek. A websorozat után képregény, videójáték, könyv is készült belőle. Amúgy elég nehéz az átmenet a két világ között, de volt néhány kísérlet arra, hogy az interneten dolgozó rendezők, forgatókönyvírók filmet is készítsenek. Az igazat megvallva, nem jártak sikerrel, többnyire bukás lett a vége. Ez a fő oka annak, hogy elég nehéz volt a mi csapatunknak is meggyőzni a finanszírozókat, hogy még ha az internettől jövünk is, azzal az ambícióval és profizmussal állunk hozzá a játékfilmes változatnak, hogy mozis látványvilágot teremtsünk.

MN: Hogyan lehet egy minimális eszközzel készített, kétperces részekből álló sorozatból eljutni egy 5 millió eurós költségvetésű nagyjátékfilmhez?

FD: Rengeteg munkával, már a forgatókönyvet is három évig gyűrtem magamban, hogy mire fusson ki. Készítettem belőle vagy tíz változatot, mígnem az apa-lánya kapcsolatban, a nemzedéki súrlódásokban, meg nem értésekben megtaláltam a sztori érzelmi, drámai középpontját. Közben én magam is apa lettem, ami bizonyára hozzájárult ahhoz, hogy a film már nem vegytiszta sci-fi komédia, az érzelmeknek is fontos szerep jut. A 4–5 millió euró átlagos filmes költségvetésnek számít. A megszerzése viszont nem ment egykönnyen.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.

„Itt nyugszik fiam, Marcel”

A holokauszt minden tizedik áldozata magyar volt. Köztük azok is, akiket a kevéssé közismert északnémet lágerrendszerben, a Neuengammében pusztítottak el. Miért fontos az emlékezés, és hogyan fest annak kultúrája? Mit tehetünk érte, mi a személyes felelősségünk benne? Hamburgban és a környező városokban kerestem a válaszokat.

 

Nacionalista internacionálé

Felejtse el mindenki az ósdi románozást vagy szlovákozást, a 2020-as évekre megújult a szélsőjobb: elsősorban a Nyugatot szidják egymás helyett. Június 9. után az Európai Parlamentben már pártcsaládjuk is van.