Interjú

„Minden épeszű ember”

Paolo Genovese filmrendező  

Film

A Teljesen idegenekkel a fél világot meghódító olasz rendező nem hazudtolja meg reklámfilmes előéletét, a saját regényéből forgatott leg­újabb filmje, a Szuperhősök tobzódik a színekben, fényekben, hangulatokban. Milánótól Ponza szigetéig, Marrákestől Koppenhágáig térben is nagy utat tesz meg Anna és Marco (nevük tisztelgés az olasz rocklegenda, Lucio Dalla híres dala előtt). Az olasz rendezővel a budapesti sajtóvetítés után beszélgettünk.

Magyar Narancs: Egyszer úgy fogalmazott, hogy könnyebb megmenteni a világot, mint együtt maradni egy életre. Ezért tartja szuperhősöknek azokat a párokat, akik kitartanak egymás mellett?

Paolo Genovese: Hosszú évek óta foglalkoztat egy olyan film, amely nem a szerelmes filmek szokvány sémáira épül: megismerkedünk, lefekszünk, találkozunk, együtt maradunk vagy szakítunk. A Szuperhősökkel arra tettem kísérletet, hogy több idősíkot váltakoztatva mutassak meg két eltérő alkatú, temperamentumú embert, akik eldöntötték, hogy együtt akarnak maradni. Annak dacára, hogy hol a nő, hol a férfi lép vissza a kapcsolatban. Szándékosan választottam ironikus címet, amely mögött mélyebb tartalom is van. A képregények és az amerikai mozi világában azok a szuperhősök, akik valamilyen csodás képességük révén megmentik a világot, megküzdenek a rossz szellemekkel. Ehelyett mostanában gonosz, másoknak ártó, negatív hősöket látunk, és nem csak a moziban.

MN: Korábbi két, nagy visszhangot kiváltó filmjében – Teljesen idegenek; A hely – a titkainkat, a megkísérthetőségünket, a démonainkat idézte fel. A Szuperhősökkel romantikus, drámai, sőt melodrámai vizekre evezett. Nem túl sok ez egy kicsit egyetlen filmhez?

PG: Valójában minden filmem ugyanolyan értékrend körül forog: az életünket meghatározó olyan legfontosabb kapcsolatainkkal foglalkozom, mint a barátság, a szerelem, a szeretet. Sokféle kérdés, kétely ért össze bennem, amíg megtaláltam a kulcsot ahhoz, amiről a Szuperhősökben szeretnék beszélni: ez pedig az idő múlása, az ezzel való megbirkózás külön-külön és együtt is, a férfi és a nő részéről. Az időkoncepció hozta magával az igényt, hogy a véletleneken és a sorsszerűségen is elgondolkozzunk. Sokunkban felvetődik, vajon min múlik az, hogy mikor kit, milyen élethelyzetünkben sodor mellénk az élet. Mennyire determinált vagy esetleges, hogy elmegyünk valaki mellett, megállunk, behívjuk az életünkbe, elutasítjuk, és még ezernyi variáció van.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.

Madártávlat

Ép és értelmi fogyatékkal élő színészek játszanak együtt a MáSzínház inkluzív előadásai­ban, a repertoárjukon ezek mellett színházi nevelési előadások és hagyományos színházi produkciók is szerepelnek. A közös nevező mindegyik munkájukban a társadalmilag fontos és érzékeny témák felvetése.

Ki a pancser?

  • Domány András

Budapestről üzent Tusk lengyel miniszterelnöknek a Kaczyn´ski-kormányok volt igazságügyi minisztere: nem kaptok el! Zbigniew Ziobrót 180 millió złoty, vagyis 17 milliárd forintnyi költségvetési pénz szabálytalan elköltése miatt keresik a lengyel hatóságok. Ki ez az ember, és hogyan taszította káoszba hazája igazságszolgáltatását?