Már itthon is látható a Jan Mikolášek gyógynövényszakértő orvos ellentmondásos személyiségéről készített életrajzi film, Csehország idei Oscar-nevezettje, a Sarlatán (címlapképünkön). Agnieszka Holland lengyel rendezővel ennek apropóján beszélgettünk bretagne-i házában a 20. századi diktatórikus rendszerekről, történelmi bűnökről, kelet-európaiságról, de szóba került az SZFE, a #metoo és a Polanski-ügy is.
Részlet az interjúból:
Magyar Narancs: Jan Mikolášek az 50-es évekig emberek tömegeit gyógyította, köztük náci vezetőket, Antonín Zápotocký kommunista miniszterelnököt, államfőt. Egyaránt tartották fenoménnak és kuruzslónak. Mi vonzotta ebben a kevéssé ismert életútban?
Agnieszka Holland: Az emberi test és a természet kapcsolata, a nem tudományos módszerek használata engem is érdekel. Marek Epsteintől, akivel a Jan Palachról szóló filmet csináltam, kaptam egy remek forgatókönyvet. Mikolášek személyes történetén keresztül kirajzolódik a kelet-európai emberek sorsa a 20. század első felében. A túléléshez alkalmazkodni kell, sőt konformistának lenni a váltakozó rezsimek alatt. A másik téma, ami érdekelt, hogy milyen árat fizet valaki a „természetfeletti” vagy kivételes képességeiért. Jan Mikolášek minden szempontból kilógott a környezetéből. A politikai hatalomnak szúrta a szemét a nácizmus alatt éppúgy, mint a kommunista érában. Be akarták szervezni, üldözték, letartóztatták, bíróság elé állították, börtönbe zárták. 1964-ben nyerte vissza a szabadságát, utána felhagyott a gyógyítással, és feledésbe merült a neve.
(...)
MN: Jan Palachról, a prágai tavasz tragikus hőséről készített filmje után, a Sarlatán immár a második cseh gyártású filmje. Csehország több szempontból is meghatározó állomás a pályáján.
AH: A fiatalságom, az eszmélésem meghatározó éveit Prágában töltöttem. Tizenhét évesen vettek fel a FAMU-ra (Filmová a televizní fakulta Akademie múzických umění v Praze; cseh filmfőiskola, egyebek mellett a cseh új hullám bölcsője – a szerk.). A 60-as években a cseh új hullám mellett erotikus, politikai, társadalmi hatások szempontjából is ott értem felnőtté. Megéltem a szovjet csapatok bevonulását, fájdalmamra lengyel honfitársaim is részt vettek a prágai tavasz elfojtásában. Csatlakoztam az egyetemisták tiltakozó mozgalmához, lázadásához, politikai fogolyként meg is jártam miatta a börtönt. Ezek a tapasztalatok formáltak emberré, nagy események tanújává, filmessé. A Sarlatán forgatásakor egy csomó emlék előtört belőlem, nem véletlen, hogy Mikolášek börtöncelláját egy az egyben arról a celláról mintáztam, ahol néhány hetet töltöttem.
MN: Lengyelországból is politikai okok miatt kellett távoznia…
AH: A Szolidaritás mozgalom aktivistájaként nem volt más választásom. 1981-ben, közvetlenül a hadiállapot bevezetése előtt hagytam el az országot, mielőtt Jaruzelski kormányfő lett. Politikai emigránsként kerültem Franciaországba. A lányom tanulmányai miatt maradtam Párizsban, de közben sok időt töltöttem Amerikában is. Francia, lengyel, amerikai állampolgár vagyok. Visszajárok Varsóba, és továbbra is mindig elmondom a véleményemet a lengyelországi politikai viszonyokról.
(...)
MN: Az európai filmesek nevében ön is csatlakozott az SZFE autonómiája ügyében tett nyilatkozathoz.
AH: Az egyetemek, kiváltképpen a művészképző egyetemek függetlensége evidencia, a tanítás, az önkifejezés, a véleménynyilvánítás szabadsága miatt. Magyarország „legnagyobb embere” autoriter személyiség, mindent személyesen akar kontrollálni. Elviselhetetlen lehet számára, hogy még mindig akad olyan szegmense a magyar társadalomnak, ahol szabad emberek a szabadságot akarják érvényre juttatni. Az SZFE körüli történések hasonlítanak a CEU ügyére, de az nem keltett akkora tiltakozást a közvéleményben. Mi, külországi alkotók nem tehetünk mást, mint hogy a szolidaritásunkról biztosítjuk az egyetem polgárait, de akár Magyarország, akár Lengyelország esetében a társadalom, az állampolgárok dolga, hogy megvédjék a jogaikat, az értékeiket. Feltéve, hogy azok fontosak számukra.
Szentgyörgyi Rita interjújában Agnieszka Holland lapunknak mindemellett beszél még új filmjéről részletekbe menően, tüntetésekről és Kaczyńskiről, arról, hogy látja a streaming korában a szerzői filmek jövőjét, ahogy szól a magyar filmesekkel való kapcsolatáról is.
A Magyar Narancs továbbra is kapható az újságárusoknál, az élelmiszerboltokban és a benzinkutakon, de még jobb, ha előfizet a lapra vagy digitális változatára!
Magyar Narancs
Kedves Olvasóink, köszönjük kérdésüket, a körülményekhez képest jól vagyunk, és reméljük, Önök is. Miközben hazánk a demokrácia érett, sőt túlérett szakaszába lép, dolgozunk. Cikkeket írunk otthon és nem otthon, laptopon, PC-n és vasalódeszkán, belföldön, külföldön és másutt, és igyekszünk okosnak és szépnek maradni. De mit hoz a jövő?
