Magyar Narancs
hetilap borító
Előfizetés
Hetilap

Zsinórpadlás – színházi melléklet

„Mintha egy démon”

Emiliano Pellisari rendező, koreográfus

Színház

A római székhelyű NoGravity Company alapítója egyedülálló összművészeti előadásokat hoz létre saját fejlesztésű színházi gépek és koreográfiai technikák segítségével. A társulat a megújult Budapesti Őszi Fesztiválra, a Dante halálának 700. évfordulójára tervezett Infernóval érkezik, hogy háromdimenziós koreográfiával, repülő táncosokkal és káprázatos jelmezekkel repítsenek el minket a barokk kor illúziószínházába.

Magyar Narancs: A vizuális művészetek kézművesének vallja magát. Nem álszerénység ez?

Emiliano Pellisari: Túl sok művészlelkű értelmiségi van a világon, aki művésznek nevezi magát anélkül, hogy tehetsége lenne. Kézművesnek tekintem magam abban az értelemben, hogy soha nem veszítettem el a realitásérzékemet, nem akartam semmilyen belterjes körhöz tartozni. Nem árt hátralépni és visszatekinteni a múltba, példát venni a nagy mesterektől, akik remekműveket alkottak, mégis kézművesnek tartották magukat.

MN: Írt színdarabokat, forgatókönyveket, a filmgyártásba is belekóstolt. Jelenleg koreográfusi, rendezői és díszlettervezői minőségében vezeti a NoGravityt. Nem sok ez?

EP: Egyszerre átok és áldás, hogy ennyi mindennel foglalkozom. Néha úgy érzem, mintha egy démon kerítene a hatalmába, és nem tudok ellenállni a kísértésnek. Az írás kézenfekvő kezdet volt a számomra, részben azért, mert az édesapám újságíró volt. Az önkifejezés költségkímélő módja papírra vetni a gondolatainkat. Aztán a színház a leírt szavaknak a konkrét megvalósulását nyújtotta. Néhány darabom díjakat is nyert, de közben nem volt pénzem, amiből eltartsam magam. Így jött képbe a film, főként a produkciós szervezés, pusztán anyagi megfontolásból. Egyik lehetőség hozta a másikat.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Előfizetek Előfizető vagyok, bejelentkezem
Előző cikk a rovatban „Ilyen még nem volt” „Ilyen még nem volt”
Következő cikk a rovatban „A reményről szólnak” „A reményről szólnak”

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Kritika

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Kritika

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Kritika

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

Kritika

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.