Zsinórpadlás – színházi melléklet

„Mintha egy démon”

Emiliano Pellisari rendező, koreográfus

Színház

A római székhelyű NoGravity Company alapítója egyedülálló összművészeti előadásokat hoz létre saját fejlesztésű színházi gépek és koreográfiai technikák segítségével. A társulat a megújult Budapesti Őszi Fesztiválra, a Dante halálának 700. évfordulójára tervezett Infernóval érkezik, hogy háromdimenziós koreográfiával, repülő táncosokkal és káprázatos jelmezekkel repítsenek el minket a barokk kor illúziószínházába.

Magyar Narancs: A vizuális művészetek kézművesének vallja magát. Nem álszerénység ez?

Emiliano Pellisari: Túl sok művészlelkű értelmiségi van a világon, aki művésznek nevezi magát anélkül, hogy tehetsége lenne. Kézművesnek tekintem magam abban az értelemben, hogy soha nem veszítettem el a realitásérzékemet, nem akartam semmilyen belterjes körhöz tartozni. Nem árt hátralépni és visszatekinteni a múltba, példát venni a nagy mesterektől, akik remekműveket alkottak, mégis kézművesnek tartották magukat.

MN: Írt színdarabokat, forgatókönyveket, a filmgyártásba is belekóstolt. Jelenleg koreográfusi, rendezői és díszlettervezői minőségében vezeti a NoGravityt. Nem sok ez?

EP: Egyszerre átok és áldás, hogy ennyi mindennel foglalkozom. Néha úgy érzem, mintha egy démon kerítene a hatalmába, és nem tudok ellenállni a kísértésnek. Az írás kézenfekvő kezdet volt a számomra, részben azért, mert az édesapám újságíró volt. Az önkifejezés költségkímélő módja papírra vetni a gondolatainkat. Aztán a színház a leírt szavaknak a konkrét megvalósulását nyújtotta. Néhány darabom díjakat is nyert, de közben nem volt pénzem, amiből eltartsam magam. Így jött képbe a film, főként a produkciós szervezés, pusztán anyagi megfontolásból. Egyik lehetőség hozta a másikat.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

„Rá­adásul gonosz hőseinek drukkol”

A több mint kétezer strófás Nibelung-ének a középkori német irodalom talán legjelentősebb műve. Hogyan lehet ma aktuális egy 800 éves irodalmi mű? Miért volt szükség egy új magyar változatra? Erről beszélgettünk Márton László író-műfordítóval öt évvel ezelőtt. Idézzük fel a cikket!

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”