Szőnyei Tamás

Hogy mi miként és miért történt tavaly Prinzendorfban a Hermann Nitsch által inszcenált Orgia-Misztérium-Játékon, arról előbb egyik résztvevője, Adamik Lajos, majd maga az osztrák képzőművész mesélt nekünk (MaNcs, 1998. augusztus 20. és 1998. július 1.). Most, hogy a Kiscelli Múzeumban kiállítást rendeztek a hatnapos akció dokumentumaiból, a vitának a műalkotás értelmezése helyett napok alatt sikerült eljutnia arra a mélypontra, ahol egy helyettes államtitkár a tárlat idő előtti bezárásáról papolt, a köznép meg bombariadókkal és halálos fenyegetésekkel riogatta a szervezőket.

Semmi nem közvetítette finomabban a rendszerváltás édes ízét az ínyenc fogyasztó számára, mint a péksütemények, gyümölcsjoghurtok és kulturális folyóiratok kínálatának színesedése. Az 1988-91 tájékán indult minőségi lapok tizedik évfolyamuk körül járnak, s ha már eddig húzták, helyzetük akár stabil is lehetne. A gyakorlat persze nem ilyen szép, pláne hogy egyik fő támogatójuk, a 15. születésnapját ünneplő Soros Alapítvány jelezte, megkezdődött a visszaszámlálás.

Tavaly ilyenkor, a távozó kulturális kormányzat egyik utolsó, jövőlátó projektjeként megalakult a Digitális Irodalmi Akadémia (DIA). A cyberiába invitált szerzőknek most, június elején kellett volna első ízben maguk közé emelniük egy kortársukat. Bármily kínos, de ez nem jött össze. Igaz, még őket magukat - pontosabban, életművüket - sem sikerült az ezzel foglalkozóknak olyan állapotba hozniuk, hogy a program beharangozásához hasonló csinnadrattával jelenthessék be az eredményt a valós és a virtuális világnak.

1959-ben Jamaica fővárosában, Kingstonban egy 22 éves fehér fiatalember, Chris Blackwell száz mai angol fontnak megfelelő összeggel beszállt a karibi szigetország születőben lévő lemeziparába. A kiadó, melyet megalapított, azóta fogalom.

Egy hónap múlva nyílik Velencében a 48. Nemzetközi Képzőművészeti Biennálé, ahol a bevezetett művésznek számító Bukta Imre mellett a fiatal nemzedékhez tartozó Benczúr Emese, Csörgő Attila, Imre Mariann és Erdélyi Gábor képviseli Magyarországot. Arról, hogy miért rájuk esett a választás, Sturcz János művészettörténész beszél, aki egy tavalyi írásával vitára ingerelte a fél művésztársadalmat, s talán épp az akkor megfogalmazottaknak köszönheti kurátori kinevezését.

Ezek szoftverek, nem rajzok - ismeri el 100 rajz című ki-állításának képeiről alkotójuk, aki vizuális nevelést oktat a Képzőművészeti Főiskolán, és egy végtelen nagyságú virtuális rajzot hordozó CD-ROM létrehozásán dolgozik.

Hogy mikor gyűlik össze a pénz a Bibó Istvánról és apósáról, Ravasz Lászlóról szóló, A püspök és a filozófus című filmtervéhez, nem tudni, filmrégészeti kutatásainak legutóbbi eredményét viszont a múlt héten mutatta be az MTV: A dunai exodus a nácizmus elől menekülő szlovákiai zsidók és a német-orosz paktum nyomán kitelepített besszarábiai németek hajóútjairól szól.

Egy nap arra ébredt a kancellária agytrösztje, hogy - természetesen a nemzeti örökség mélységes, polgári tisztelete mellett - a hatalmi ágak szétválasztásának érdekében a miniszterelnökség átköltözne a Parlament épületéből a szemközti Néprajzi Múzeumba, az pedig húzzon el onnan a sok népi kacatával, ahová bír, de ízibe. Lapzártánk és az alábbi interjú elkészülte után viszont arról szóltak a hírek, hogy a kormány visszatáncolna.

A büfé rogyadozó, fekete faasztalai meg az étterem falán tablókra kasírozott "fiatal művészek" - Antal ImreÝWahorn András - régi tag-sági igazolványai jelképezik az egykori Fiatal Művészek Klubja és a Trafó jogfolytonosságát. Az asztalok napjai meg vannak számlálva - az ősszel nyílt Trafó időszámítása most kezdődik csak igazán.

Bár dorgáló szavak is illették, leginkább mégis megveregették Magyarország vállát azon a konferencián, melyet 44 ország, a Vatikán és 13 nem kormányzati szervezet képviselőinek részvételével rendeztek Washingtonban a náci vészkorszak üldözötteitől elrabolt műtárgyak sorsáról. Erről beszélgettünk a magyar küldöttség vezetőjével.

http://www.frankfurt.matav.hu

Talán csak a legutóbbi hetek-hónapok huzakodásai vetnek árnyat az egész esztendőre, de most az az érzése az embernek, mintha ennek az, úgymond, "kormányváltásnál többet, rendszerváltásnál kevesebbet" vagy mit produkáló évnek a kultúrtörténete főként olyan dial. mat. fogalompárokról szólna, mint az építés-rombolás, süllyedés-emelkedés, addapénzt-hogyisne, gyereide-takarodj.