MaNcs: Munkáid művészeti közegben jelennek meg, de "olyan látásmódot tükröznek, ami túlmutat az egyéni invención, >>önkifejezésenFaa Balázs: Ez egy kiüresedett esztétikai megközelítés elleni tiltakozás. Azt hiszem, nem állok egyedül a mai magyar művészek között azzal az érzéssel, hogy az egész esztétikai galaxis, amelynek alapján a képzőművészetről beszélnek, és amelynek kialakításában a művészeknek nem sok részük volt, egy kicsit a fejünkre nőtt. A képzőművészet mint egy önfenntartó mítosz egyre jobban eltávolodik összes egykori funkciójától. Más szervezetek által anyagilag és a média által szellemileg patronált része lett a kultúrának. Ez nem jó. Ha pedig a képzőművészetnek nevezett komplexum kezd kiürülni, akkor akármilyen bátortalanul is, de el kell kezdeni otthagyni.
MaNcs: Számodra ezek a nem-rajzok jelentik azt a valamit, amit a képzőművészet helyett keresel?
FB: Hogy el akarom hagyni a képzőművészetet, az magánügy, nem igazán érdekes. Már főiskolás éveim alatt sorozatokban kezdtem gondolkodni, meg akartam csinálni vagy meg akartam fogalmazni egy-egy dolog összes lehetséges variációját akkor is, ha esztétikailag nem feltétlenül illenek bele az épp használatos vagy divatos rendbe. Ez a gondolkodásmód szükségszerűen elvezetett a matematikához. Két évet töltöttem egy holland művészeti akadémián, ott kezdtem programozással foglalkozni. A szoftverkészítés rákényszerít a matematikával való specializált, praktikus és elmélyült foglalkozásra. Eleinte csak eszközként alkalmaztam a matematikát, később rájöttem, hogy önmagában is elég érdekes, nem kell mindenáron művészetnek álcázni. Azóta algoritmikus úton létrejövő látványokkal foglalkozom, amelyeket nem sorolnék jó szívvel sem a műalkotások körébe, sem más körbe. A klasszikus alkotási módszer szerint az ember leül az anyaggal szemben, formálni kezdi, és ebből a folyamatos tévedés-korrektúra nyomán kialakul valami, amire egyszer csak azt mondja: kész. A klasszikus módszer és a most kiállított rajzok készítése közötti legsarkalatosabb különbség az, hogy ezeknek egy matematikailag végtelen univerzuma van, és én igazából nem az egyes rajzokat, hanem ezt az univerzumot szeretném megmutatni. Az egyes rajzok mögött nincs semmiféle tévedés-javításos invenció. Azért vannak mégis műtárgyként kiállítva, mert az ember csatornákat keres: egy kiállítóterem számomra bevált és megszervezhető csatorna.
MaNcs: Akárcsak az internet, ahol szintén láthatók, és a CD-ROM, amin dolgozol: mi is lenne az a végtelen rajz?
FB: A képernyőn látszik majd a rajznak egy darabja, ami a végtelenségig scrollozható lesz: megfogom az egérrel, húzom, elengedem, és mindig mást látok. Mint amikor a vonatablak előtt megy el a táj, csak itt én húzom, amerre akarom. A program mindig éppen azt a részt állítja elő, amit az ember lát. Aki majd megnézi a CD-ROM-ot, az ezen a végtelen síkon vándorolhat, és mindig más kerül a szeme elé.
MaNcs: A kiállításon látható rajzok is egy-egy ilyen részletet mutatnak?
FB: Igen. A rajzokat egy saját fejlesztésű szoftverrel állítottam elő. Geometriai alapjuk a Penrose-fedés. A legtöbb fedés periodikus: egy tetszőleges nagyságú területet körbe lehet rajzolni, és elcsúsztatással vissza lehet illeszteni. A Penrose-fedés nem ilyen: ez kétféle rombusszal fed le egy végtelen síkot úgy, hogy a rombuszok rendje sohasem ismétlődik. A képek a Penrose-fedés rombuszaiból állnak, ezekben egyszerű, kis rajzokat hozok létre. A kis rajzok a rombuszok négy oldalát ugyanazokon a pontokon érintik, ezért a rajzokból minta keletkezik, ahol az eredeti rombuszokat már nagyon nehéz felismerni.
MaNcs: Mi abban az érdekes, hogy egy teret vagy síkot hogyan lehet lefedni?
FB: Ha nagyon elméleti akarok lenni, azt kell mondjam, hogy a képzőművészet jó része technikailag arról szól, hogy az ember kitölt vagy lefed egy felületet. Gyakorlatilag pedig engem mindig vonzottak az ornamentikák.
MaNcs: Akkor mégiscsak az esztétikumot keresed.
FB: Az, hogy az ember vonzódik valamihez, nem feltétlenül jelenti azt, hogy az szép is. Én az esztétikán kimondottan az elméleti megközelítést értem. Az esztétika fogalmában azt érzem, hogy valaki megpróbálja megmagyarázni nekem, hogy egy kép nagyon jelentős valamely folyamat szempontjából, amit csak akkor értenék meg, ha olyan okos lennék, mint ő - na ez az, amiből én nagyon szeretnék kilépni. Amikor valamire azt mondom, nekem tetszik, az számomra nem esztétikai, hanem egyszerű, hétköznapi, emberi megközelítés.
MaNcs: A rajzok ornamentikaként történő fölhasználása nem foglalkoztat?
FB: De, megcsináltam például parkettának, csak járni nem lehetett rajta, mert nem elég erős anyagból készült.
MaNcs: A képként megjelenő részletek kiválasztása a véletlen vagy a geometrikus művészi látásmód eredménye?
FB: Egy ötszázas szériából válogattam ki százat. Az egyetlen rendező elv az volt, hogy minél tágabb lehetőségeket mutassak be, de valójában mind ugyanazt a részletet ábrázolják.
MaNcs: Pedig mind másnak látszik.
FB: Persze, mert optikailag eltűnt a Penrose-fedés, ami létrehozta őket. De azért az ott van.
MaNcs: Hol tart a végtelen-rajzos CD-ROM munkája?
FB: A szoftverfejlesztésnél. Év végére kellett volna elkészülnöm (a Nemzeti Kulturális Alapprogramtól kapott támogatási szerződés értelmében - a szerk.), de kértem fél év haladékot. Közben a főiskolán dolgozunk Barcsay Jenő Művészeti anatómiájának CD-ROM-változatán is.
MaNcs: Már előbb kérdezni akartam, ki ez a Penrose?
FB: Oxfordban tanít, szakterülete a kozmológia meg az elméleti fizika, Stephen Hawkinggal dolgozik együtt.
MaNcs: Tud arról, amit a felfedezésével csinálsz?
FB: Elképzelhető, de közvetlen kapcsolatunk nincs. Részt veszek egy Escher emlékére rendezett nemzetközi kiállítássorozaton. Roger Penrose édesapja és Escher barátok voltak. Escher sok matematikai ideája tőle származik, a fedést például kifejezetten Escher számára készítette ajándékként, de meghalt, mielőtt átvehette volna. Marseille-ben, ahol fél évet töltöttem egy számítógépes stúdióban, jövőre szerveznek egy konferenciát, ahova Penrose-t is meghívták meg engem is. ´szintén szólva föl se merült bennem, hogy a munkámat elküldjem neki, és ezzel zaklassam - a matematikának ezt az ágát egyébként ő szórakoztató matematikának nevezi -, de a CD-t azért szívesen átadnám neki Marseille-ben.
MaNcs: És mi a helyzet a lefelé égő gyertyával, amin tudomásom szerint gondolkoztál?
FB: Komolyan nem gondolkoztam rajta, de abból a szériából egy másik mű elkészült a matematikában rekurziónak nevezett eljárással: két izzó állt a földön, a boltíves pincefalba pedig egy hurkapálcikát szúrtam. Ez két árnyékot vetett. Ott, ahol az árnyékok véget értek, megint beszúrtam két hurkapálcikát. Ez már négy árnyékot vetett, és így tovább, addig, amíg látni lehetett az árnyékokat. Több száz pálcika kellett hozzá. Ez számítógépes változatban rajta lesz a CD-n is.
Szőnyei Tamás
Faa Balázs kiállítása december 19-ig látható az "budai Társaskör Galériában (Bp. III. ker., Kiskorona u. 7.) hétfő kivételével naponta 14-18 óráig, éjjel-nappal pedig a www.arts7.hu/"bs címen.
