Babarczy Eszter

Az Ön háromévese, kedves olvasó, az RTL Klub vasárnap délelőtti örömműsorára perdül-fordul, miközben Ön próbálná nyögve fejére húzni a paplant? Vigyázzon! A fertőzésveszély nagy, Ön veszélyes zónába ért! Még nem tudja, de hamarosan kezdődik a harc! A gyermek hamarosan Pokémonnal álmodik, és Ön kénytelen lesz megvenni a jutányos áron, mindössze kilencezer forintért kapható, garantáltan veszélyesanyag-mentes, mosható felületű Pikachu-párnát. Ha iskoláskorú, hátán egy üvöltő gorillára emlékeztető Pokémonszelídítővel indul majd - hátizsák és poliészter pólók nagy választékban, már 2000 Ft-tól -, és ott intenzív kereskedelmi tevékenységet folytat. A rágógumi-, nyalóka- és gumicukor-választási procedúra, amelyet eddig a bőség zavara erősen megnehezített, figyelemreméltóan megrövidül ugyan, mivel mindenhol Pokémon-matricára és -kártyára vadászunk, ezzel párhuzamosan azonban a gyermek szenvedélye a rágás felől a gyűjtés felé fordul, s képes lesz egyszerre akár tizenöt nyalóka leküzdésére is, csak hogy a mellékelt kartonocskák célszerű rendezését minél előbb megkezdhesse. Ja igen, komolyabb gyűjtőknek egy kezdő kártyacsomag ötezer forint körül van.

Magyar Narancs: Az 1988-ban piacra dobott Prozac és a hozzá hasonló antidepresszánsok valóságos forradalmat idéztek elő az amerikai kultúrában és köztudatban, a szakírók a személyiség, az én új elméletéről kezdtek beszélni. A freudi és egyéb pszichoterápiáknak olyan vetélytársa támadt egy tabletta formájában, amelyet hamarosan amerikaiak milliói kezdtek szedni. Ezek a típusú gyógyszerek Magyarországon is jelen vannak. Örülne ön, ha ilyen népszerűség övezné őket?

Interjúalanyunk a 90-es évek közepén több, a kultúra feladatáról és finanszírozásáról szóló írásában is azt fejtegette, hogy (akkor) még mindig a Kádár-rendszer struktúrái határozták meg a kultúrával kapcsolatos attitűdöket, és ebből eredt a kulturkampfként ismeretes jelenség is. Baán ekkor "paradigmaváltást" sürgetett: azóta kormányhivatalnok lett egy olyan kormányban, amely a kultúra támogatását újraközpontosította, és amely alatt a kultúrharc eddig ismeretlen hevességgel szedi áldozatait.

Egyfelől mindenki vár egy ilyen kötetet - Petri György legújabb kötetetét, egy újabb kemény, andalító fejbe rúgást, újabb váratlanul tárgyszerű látleletet arról, ami morbid a létezésben, ami kellőképpen általánosan emberinek tűnik, illetve bizonyos normatív szempontok szerint elfogadható annak. Vagy: mindenki vár, mintegy kötelezően, egy újabb öröklétbe metszeni kívánó megnyilvánulást valakitől, aki a huszadik század versírói közül nagy valószínűséggel pályázhat a magyar költő megnevezésre, ennek összes elképesztő és, mondjuk, a Móricz Zsigmond körtéri McDonald´s felől nézve meglehetősen anakronisztikusnak tűnő hozadékával együtt. Ez volna a kritikai marketingszöveg Petri kötetéhez, és e hangnemben kellene folytatnom, ha nem ugornék, hogy másról beszéljek inkább.

Ha a kedves szülők azon magyarok közé tartoznak, akiknél a csőből a Cartoon Network jön, észrevehették, egyes napokon, két idegesítő visítás közé úgy húszpercenként berobban egy rezesbanda, és heroikusan megcsillan egy fuvócső vagy egy bumeráng. A real world hero reklámját láthatjuk ilyenkor. A Hasbro rendezésében Action Man pályázik a gyermekük szívében megbúvó hősi tárló egyik helyére. Valamint az önök jóindulatára.

A késő kádárizmus idején (a közgazdászok mellett) talán a történészek harcolták ki maguknak a legtöbb szabadságot a társadalomtudományok művelői közül, s kényszerültek a legkevesebb intellektuális megalkuvásra anélkül, hogy szilenciummal kellett volna szembenézniük. Szűcs Jenő, Ránki György, Juhász Gyula, L. Nagy Zsuzsa vagy Hanák Péter 70-es, 80-as években írott alapművein nem rontott az idő, nem érvénytelenítette őket a szabadság szelleme. Interjúalanyunkat, a két háború közötti magyar diplomácia kutatóját, aki magas tisztséget visel az Akadémián is, s akinek a közelmúltban jelent meg Pax Germanica című munkája a nácizmusban csúcsosodó német nagybirodalmi törekvésekről, arról faggattuk, vajon mekkora befolyással bírnak ma a történészszakma művelői az oktatásra és a politikai közgondolkodásra.

Íme egy legenda előélete és utóirata. Edinburghban nagyon hideg tud lenni, szociális segélyből viszont fűtésre nem telik. Mivel J. K. Rowling nem bírta a fűtetlen szobát, szokásává vált, hogy addig tologatta kislányát a babakocsiban a szeles középkori utcákon, míg a gyerek el nem aludt, majd beült egy kávéházba, és munkához fogott. Ily módon készült a hétkötetesre tervezett regény Harry Potterről. Ambíció, kitartás és lelemény a társadalom peremén, mely elnyeri méltó jutalmát.

Interjúalanyunk pályájának íve a kommunizmus ifjúkori elfogadásától az újbaloldaliságon át a demokratikus ellenzék peremvidékén való tudós buzgólkodásig, majd pedig a marxizmusból való végső kiábrándulásig vezetett. Vajda ma a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem filozófia tanszékének vezetője. Írt könyvet Husserlről, Heideggerről, a fasizmusról, a szocializmusról, a posztmodernről és Oroszországról. Ám most nem műveiről, hanem az identitásáról, zsidóságáról s az azt meghatározó alapélményekről faggatta őt munkatársunk. (Aki, már most szólunk, egyben unokahúga is: ezért a tegeződés.)

Bár a nosztalgikus múltidézgetés idegen tőlem, és nem is hangzik jól az ilyesmi az én koromban, felejthetetlen, ismétlem, felejthetetlen emlékeim közé tartoznak művészettörténeti vizsgáim a nyolcvanas évek közepén. Akkor még volt fegyelem, volt a diszciplínának presztízse, és e presztízs lényege a vizsgáztatási technikában állott. Meg kellett tanulni ugyanis a művészettörténetet, s professzoraim bölcsen arra a következtetésre jutottak, hogy a művészettörténet megtanulásához első lépésként a műveket, illetve az emlékeket. Tudományos szóhasználatunk precízen kirekesztett minden értékelő jellegű kifejezést, még a műalkotás fogalmát is, amely szintén esztetizálás gyanújába volt fogható. Ez oly mély benyomást tett rám egyébként, hogy azóta is fizikai rosszullétet érzek, ha esztétának neveznek.

A DOE honlapjának megfelelő oldalán az olvasható, hogy a HGP 27%-on áll. Ez nem mond talán sokat a kedves olvasónak, de visszatérünk majd rá, s egyben felhívjuk a figyelmet arra, hogy az ELSI költségvetése aktuálisabb, mint valaha.

Az utóbbi író neve Cs-vel kezdődik, pártvezér is, valamint antiszemita, s különösen azért haragszom rá, mert elfelejtette kurziválni a nevemet. Az előbbié E-vel kezdődik, és megnyitotta az 51. Frankfurti Könyvvásárt a múlt heti ÉS-ben megjelent zseniális beszélyével. Esterházy talán nem tudta, hogy mit csinál, de sokkal valószínűbb, hogy tudta. Én mindenesetre elöljáróban megköszönném neki, hogy hatástalanította a frankfurti magyar PR robbanékonyabb összetevőit.