Catch´em all!: Pokémonománia

  • Babarczy Eszter
  • 2001. január 11.

Könyv

Az Ön háromévese, kedves olvasó, az RTL Klub vasárnap délelőtti örömműsorára perdül-fordul, miközben Ön próbálná nyögve fejére húzni a paplant? Vigyázzon! A fertőzésveszély nagy, Ön veszélyes zónába ért! Még nem tudja, de hamarosan kezdődik a harc! A gyermek hamarosan Pokémonnal álmodik, és Ön kénytelen lesz megvenni a jutányos áron, mindössze kilencezer forintért kapható, garantáltan veszélyesanyag-mentes, mosható felületű Pikachu-párnát. Ha iskoláskorú, hátán egy üvöltő gorillára emlékeztető Pokémonszelídítővel indul majd - hátizsák és poliészter pólók nagy választékban, már 2000 Ft-tól -, és ott intenzív kereskedelmi tevékenységet folytat. A rágógumi-, nyalóka- és gumicukor-választási procedúra, amelyet eddig a bőség zavara erősen megnehezített, figyelemreméltóan megrövidül ugyan, mivel mindenhol Pokémon-matricára és -kártyára vadászunk, ezzel párhuzamosan azonban a gyermek szenvedélye a rágás felől a gyűjtés felé fordul, s képes lesz egyszerre akár tizenöt nyalóka leküzdésére is, csak hogy a mellékelt kartonocskák célszerű rendezését minél előbb megkezdhesse. Ja igen, komolyabb gyűjtőknek egy kezdő kártyacsomag ötezer forint körül van.
Az Ön háromévese, kedves olvasó, az RTL Klub vasárnap délelőtti örömműsorára perdül-fordul, miközben Ön próbálná nyögve fejére húzni a paplant? Vigyázzon! A fertőzésveszély nagy, Ön veszélyes zónába ért! Még nem tudja, de hamarosan kezdődik a harc! A gyermek hamarosan Pokémonnal álmodik, és Ön kénytelen lesz megvenni a jutányos áron, mindössze kilencezer forintért kapható, garantáltan veszélyesanyag-mentes, mosható felületű Pikachu-párnát. Ha iskoláskorú, hátán egy üvöltő gorillára emlékeztető Pokémonszelídítővel indul majd - hátizsák és poliészter pólók nagy választékban, már 2000 Ft-tól -, és ott intenzív kereskedelmi tevékenységet folytat. A rágógumi-, nyalóka- és gumicukor-választási procedúra, amelyet eddig a bőség zavara erősen megnehezített, figyelemreméltóan megrövidül ugyan, mivel mindenhol Pokémon-matricára és -kártyára vadászunk, ezzel párhuzamosan azonban a gyermek szenvedélye a rágás felől a gyűjtés felé fordul, s képes lesz egyszerre akár tizenöt nyalóka leküzdésére is, csak hogy a mellékelt kartonocskák célszerű rendezését minél előbb megkezdhesse. Ja igen, komolyabb gyűjtőknek egy kezdő kártyacsomag ötezer forint körül van.

Ön ahhoz szokott, hogy a gyermek örömittas felkiáltása valahogy így hangzik: "Tűzoltóautó!", netán: "Jaj, de édes a kutyus!", vagy: "Apu, ez Audi Quatro?" Ezentúl azonban jobban kell majd figyelnie. Mert jönnek a Pokémonok, mindet másképp hívják, és Ön, hacsak nem tanulmányozza a kétségbeesett szülőknek szánt szakirodalmat, vezérfonal nélkül találja majd magát egy nagydarab Minotaurusz helyett százötven kicsi szörnyecskét számláló labirintusban.

Megnevezésükre pedig nem árt gondot fordítani - állítólag démonűzéskor jól jön az ilyesmi. Nálunk a pokémonok a szülői cipők orrába szokták magukat elsáncolni, amikor kialakul az állófront a lakásban. És egy ideje Burger Kingbe járunk - gyermekünk ugyan nem kedveli a Burger King kölyökmenüjét, de annyi év reménytelen harc után most mégis mintha megcsípte volna Isten kislábujját a nagy második: a Disneyvel tartós házasságra lépett McDonald´s példájából tanulva, made in China¨ borzalmasizéket mellékel a kiskrumpli plusz kisburger mellé a kiskrapeknak. Jönnek a japcsik.

Szenvedély

A távol-keleti harcművészet szép dolog. Önfegyelemre nevel, világnézetet ad, agresszív energiáinkat társadalmilag konstruktív alakzatba rendezi. Nem csapkodunk összevissza, nem dobálunk tányérokat, és nem kapunk mindjárt a géppisztolyhoz, hanem összpontosítunk, és a maximálisra növeljük csapásmérő képességünket. Versenyszerűen vagyunk agresszívak, mert győzni akarunk, nem pusztán megúszni a helyzetet.

A Pokémon-sorozat (pontosabban sorakozó sorozatok) az anime, a japán rajzfilm hagyományához méltó fegyelmezett agresszivitást tanúsít. Talán rémlik a Dragon Ball-univerzum, ha máshonnan nem, hát onnan, hogy ez a rajzfilm érdemelte ki azt a dicsőséget, hogy nálunk is betiltották. Csillagszemű fiúk és lányok egy futballkapus torz arckifejezésével úsznak a levegőben, öklüket rázva egy nyilvánvalóan minden humorérzéket nélkülöző szörnyre. Idegtépő zene, a szörny visszahúzódik, lecsap, s megint elölről.

Az anime nem abban különbözik a Disney csatornán, a Cartoon Network idegkímélőbb produkcióiban vagy a kifejezetten szocializációbarát Minimax filmjeiben feltalálható drámai katarzistól, hogy erőszakosabb, hanem abban, hogy főszereplője maga a harc, nem a harcot pusztán a gonosz kiküszöbölésére alkalmazó humanista-européer leányálom. Nemesítő ereje abban az üzenetben rejlik, mely szerint a harc szép dolog, a részvétel a fontos, bár a győzelem se árt. Bár harakirit elkövető anime-figurát még nem láttam, egy becsületes önfelmetszés, netán kamikaze-akció beleférne a cuccba. (Ízelítők: http://www.animedepot.com/)

A Pokémon-őrület a video- és Game Boy-játékokat gyártó japán Nintendo cég főagyasait dicséri. A Piros és Kék Game Boy verziók - az első Pokémon-játékok, amelyek lángra lobbantották az ifjúság szívét - adják az alaptörténetet. Pokémon-tréner vagy, versenyben és harcban más pokémon-trénerekkel. Feladatod: a győzelem más pokémon-trénerek fölött, s a pokémonok kellő felkészítése az összes ártalmas természeti erőt mozgósító harcra.

A pokémon zsebszörny (pocket monster), amely jelentős harci potenciállal rendelkezik, különösen egy értő tréner keze alatt. Képzeljünk el egy aranyhörcsögöt, amelyet kemény munkával pitbullá nevelünk, majd bevetünk ellenfeleink ellen: pofázmánya a hörcsögé, de harapása halálos, nem beszélve száz angolnához méltó elektromos potenciáljáról. Szörnyecskéből e virtuális világon százötven található, s mindet el kell fognunk, ellenfeleink likvidálásával, hogy mi lehessünk a király a pokémon-trénerek között.

Édespofa pitbulljaink külleme a macskával keresztezett egértől az orrszarvúszerű teknősbékán és az omlásveszélyesnek tűnő krumplin át a sárkányok által nemzett selyemhernyóig terjed, s némelyik olyan jelentős fejlődésre képes, hogy különféle evolúciós fázisaiban nemcsak más-más harci pontszám, de más név is megilleti. A játék zsenialitása abban áll, hogy hiába fizetjük ki a vételárat, az összes szörnyike akkor sem lesz még potenciálisan sem elérhető: egy linkkábelre is szükségünk van, valamint számos osztálytársra, akik úgyszintén kinyafogtak egy verziót a szüleiktől. Ekkor lehetségessé válik, hogy virtuális terepeink összekapcsolásával pokémon-cserét és idegen területen végzett pokémon-vadászatot rendezzünk.

Az összeszedett pokémonokat többnyire egy pokémon-golyóban tároljuk, azt vagdossuk bele ellenséges trénerek, különösen a Team Rocket, azaz a démonian vörös Jesse és a bicskanyitogatóan jóképű James képébe. Ha áttérünk a sárga verzióra, szívmelengető közelséget tapasztalhatunk trénerfiguránk és a kedvencek kedvence, Pikachu között (fejlettebb stádiumában: Evee, avagy Evoli), aki a maga nyelvén gügyögve követi trénerünket, hogy aztán véres bevetésekben győzelemre vigye.

Pikachu azonos azzal a sárga macskahörcsöggel, aki (amely?) minden kirakatban látható, síkban, térben, plüssben, műanyagban, préselt, öntött, sajtolt és nyomott formában és mintában előadva. Főtrénerünk pedig Ash, a baseballsapkás üvöltő fiúcska, de hogy a lányok se maradjanak példakép nélkül, megteremtetett nekik Misty, a rövid szoknyás, hosszú lábú, kurta varkocsú trénerlány. Információink szerint már szerveződik a magyar pokémon-trénerek szövetsége és fanclubja, amely széles körű nemzetközi kapcsolatait kihasználva segíti hazánkat nem pusztán az európai integráció folyamatában, hanem a NATO-döntések meghozatalakor érvényesíthető befolyás növelésében is, nem beszélve a távol-keleti kereskedelmi kapcsolatokról.

Még egy szenvedély

Nyugodtan állíthatjuk ugyanakkor, hogy a Game Boy-, videojáték-, rajzfilm- és képregényváltozatok és a velük járó matricák, pólók, műanyag játékok (Hasbro), valamint egyéb képzeletstimulátorok és identifikációs tárgyak eltörpülnek társadalmi jelentőségükben a pokémon-ügy legfontosabb szálához, a kártyagyűjtéshez képest. A Nintendo és a Hasbro ez ügyben lemaradtak: a Topps Co. Inc. szerezte meg a licencet, szervezte meg a Nagy Pokémon Projektet, és aratta le a megfelelő babérokat, illetve a pénzben kifejezhető termést.

A kártyagyűjtés és -csere régi móka. Én például a mai napig emlékszem, milyen keveset ért a legjobb Fabulon-kártyanaptár is egy kacsintóshoz képest. És ezek csak a primitív, érzéki szintek, ahol a ritkaságérték még nem kellően érvényesül. Mert akik kitartóan, keleti harci szellemben gyűjtöttek, azok nem az ilyen frivol előnyökre utaztak, hanem a máltai hibásfogazatúval egy magasságban tündöklő félrenyomott változatokra.

A Topps Co. mindenesetre ügyel rá, hogy a kártyakibocsátást megfelelően korlátozza. Csurran-csöppen, de nem árad - figyelni kell a piacot. A kártyacsere Magyarországon is a kisiskolások kedvenc kommunikációs és szövetségkötési formájává kezdi kinőni magát. Mint egy tavaly még óvodás anyuka panaszkodott nekem: ki gondolta volna, hogy ilyen súlyos anyagi terhet jelent iskolába járatni a gyereket! Mert megfosztani mégsem lehet a társadalmi létezés minimumától. Így még a legkényesebb, kifejezetten harciművészet-ellenes szülőnek sem marad más, mint hogy hallgasson a Learning Network szülői tanácsadó szolgálatára. Idézzük:

"Próbáljon meg különbséget tenni a kártyák és a tv-sorozat között. A rajzfilmet nyugodtan tiltsa be, vagy hangoztassa ellenérzéseit.

Ne mondjon egyszerűen >>nemet>nem tetszik nekem, hogy a legjobb pokémonok a legerőszakosabbak és a legvadabbak>szerintem nem szép dolog, hogy a lányok olyan butának látszanak ebben a rajzfilmben<<.)

Tisztelje gyermeke intenzív érzéseit a pokémonokkal kapcsolatban, különösen, ha fiúról van szó. A Pokémon-sorozat igen vonzó lehet férfiasságára és keménységére büszke gyermeke számára, aki szeretne komoly harcosnak tűnni, miközben plüssállatot szorongat.

Végezetül: nyugodtan háborodjon fel, és tegye fel a kérdést: vajon miért nehezíti meg a dolgomat a televízió? Miért nem neveli a gyereket a megfelelő értékekre? És cselekedjék! Írjon a televíziós társaságnak vagy a kábelszolgáltatónak, s éljen panasszal!"

Egyszóval harcra fel, szülők!

Babarczy Eszter

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.