Officeworld 2002: Egy szoba, hal

szerző
Para-Kovács Imre
publikálva
2002/48. (11. 28.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A Dorottya Udvar tiszta vizű és kihasználatlan medencéje mellett állok, és arra biztatom a komplexum őrzésével megbízott fiatalembert, hogy tenyésszen pisztrángot, mert a körülmények ideálisak. A gyakorlat nem hiányzik, hiszen Irén nevű pontyát hosszú ideig nevelte a mesterséges tóban, mielőtt összeboronálta volna egy adag majonézes krumplival.

A Dorottya Udvar tiszta vizű és kihasználatlan medencéje mellett állok, és arra biztatom a komplexum őrzésével megbízott fiatalembert, hogy tenyésszen pisztrángot, mert a körülmények ideálisak. A gyakorlat nem hiányzik, hiszen Irén nevű pontyát hosszú ideig nevelte a mesterséges tóban, mielőtt összeboronálta volna egy adag majonézes krumplival.Az épület a premodern időkben Május 1., 2., végül Május 3. Ruhagyár néven működött, de a szabadság bevezetése után kiürült, és bogyószeletelő partikat tartottak benne az ifjúság épülésére. Mostanra sikerült eléggé kipofozni. A méreteinél fogva nyomasztásra épült objektum szerencsés tagolása és átalakítása révén hangulatos irodaház lett. Világos, tágas, és nincs az az érzése az embernek, mint a Dózsa György út gyöngyszemében, az SZOT-villában, hogy azonnal kiesik belőle, ráadásul a mennyezeten haladó szigetelt szennyvízcsövek sem késztetik állandóan a dolgozókat arra, hogy a táplálkozással kezdődő körforgás - kétségkívül eredeti - ideiglenes örökkévalóságán elmélkedjenek helyváltoztatás közben.

Tényleg szép, ha a fentiekből nem derült volna ki egyértelműen.

De az Officeworld 2002 című

kiállításra és konferenciára

jöttem, mert küldtek.

Sajnos, nekem az irodabútorról még jó ideig az a szerencsés barterszerződés jut az eszembe, amit a Magyar Narancs hetilappá alakulásának hajnalán kötött, és amelynek következtében évekig úgy nézett ki a szerkesztőség, mintha mezőgazdasági kisgépek verekedtek volna össze egy káposztatorzsán: mindenhol kihullott csavarok és egyéb alkatrészek, miközben a szerkesztők valószínűtlenül szétesett székroncsokon egyensúlyoztak a röhejesség határán.

Tanácsként annyit tudnék elmondani önöknek, hogy az az irodabútor, amit meg tudnak fizetni, tökéletesen alkalmatlan munkahely berendezésére, viszont ami alkalmas, azt nem tudják megfizetni soha, leszámítva azt az extrém lehetőséget, hogy nagyon gazdagok, akkor viszont ne irodát rendezgessenek be, hanem menjenek el pihenni a Karib-tenger térségébe, és szopogassanak látványos koktélokat, viszonylagos erkölcsű hölgyek társaságában.

A tökéletesen áttekinthetetlen és meglehetősen érdektelen kiállítás nem változtatta meg jelentősen ezt a prekoncepciómat, és ha őszinte vagyok, be kell vallanom, hogy bár a lehetőség adott volt, mégsem hallgattam bele a BMGE Ergonómia és Pszichológia Tanszék előadásába, miszerint: Milyen ergonómiai követelményeknek kell megfelelniük a rugalmasan átalakítható irodai tereknek? Az új munkahelytípusokkal szembeni ellenállást hogyan lehet feloldani? Bár a második kérdésre határozottan tudom a választ: kurva sok pénzt kell fizetni a dolgozónak, és azonnal megszűnik minden ellenállás.

A helyzet egyébként is kilátástalan, mert a szék, a cipő vagy a fürdőkád alakja már indokolhatóan nem változhat az elkövetkező időszakban, legalábbis az evolúciós trendeknél gyorsabban, úgyhogy amíg az ember anatómiája radikálisan át nem alakul, addig a tervezők

kénytelenek

ugyanazt a témát variálni, ami hát, kiállításnézői szempontból, meglehetősen alacsony élménytartalommal rendelkezik.

A papírból készült bútorok minden ilyen jellegű kiállításnak az unikumjai, de én mint gyakorló dohányos és macskatulajdonos, egy kicsit még várnék a bevezetésükkel. Vannak még Apple Macintosh számítógépek, melyek ugyancsak nagyszerűek, csak rohadt drágák.

A tulajdonképpeni kiállítóterem bejáratánál egy ideiglenes trafik működik, úgy is mint Vitra-stand. A Vitra más kategória, legendás székekkel és egyéb bútorokkal, úgyhogy nem is igazán értem, mit keres a füzetecskéjük az asztalon, de a hölgy elmagyarázza, hogy valamelyik bútor a trafikban az ő termékük. Eddigi, bizonyos értelemben rövid életemben még nem láttam Vitra bútorokkal berendezett irodát, leszámítva a Vitra irodáját, de az is igaz, hogy viszonylag ritkán járok svájci bankokhoz tárgyalni. Annyit elmondok levezetésképpen, hogy a Vitra az irodabútorok Harley-Davidsonja, ahogy a bácskai a felvágottak Dopemanja (copyright Gulya István).

Kifelé is megnézem az épületet, és egyre jobban megszeretem a Dorottya Udvart. Ha arra járnak, feltétlenül béreljenek benne irodát, és elegyedjenek szóba a visszafogott, de őrjítően hiteles biztonsági emberrel az udvaron. Egy új világ fog kitárulni önök előtt.

Para-Kovács Imre

szerző
Para-Kovács Imre
publikálva
2002/48. (11. 28.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs

Vélemény

még több Vélemény...