Végre lehet venni megint ilyen műanyag bigyókat

  • Para-Kovács Imre
  • 2014. április 20.

Lokál

Para-Kovács Imre tizennégy évvel ezelőtti írása. Természetesen a húsvétról.

Reggel meglocsoltam anyut meg a nagyit, aztán átmentem a másik nagymamámhoz, és már indulhattunk is neki a lakótelepnek. Nagyon sok ismerősünk volt, úgyhogy délre már igencsak kellett iparkodnom, hogy elbírjam a tojásos szatyrot, nem beszélve apám furcsa mozgásáról, aki nagyon vidáman újabb és újabb, számomra teljesen ismeretlen nőket javasolt látogatás céljából.

Tojásokat adtak, pénzt meg csokinyulat.

Az élmény annyira megrázó volt, hogy a későbbiekben mindig kínosan vigyáztam a húsvét megkerülésére, nem locsoltam, és nem fogadtam locsolókat, de még arra is borzasztóan ügyeltem, hogy ezen a napon lehetőleg ne rúgjak be, mert az legalább annyira gáz, mint szombaton elmenni szórakozni, esetleg vasárnap a strandra.

Aztán ahogy közelebb kerültem az élet értelmének megértéséhez, egyre hangsúlyosabb lett az ünnep kulináris vonatkozása, idén például már böjtöltem is, percekig nézegettem a hűtőszekrény előtt ülve a sonkát, és beszéltem hozzá néha megsimogatva. Később felolvastam neki a kedvenc mesekönyvéből, a Három kismalacból, de nem ettem belőle, míg nem lehetett.

A húsvéti menü összeállítása valamikor hamvazószerda környékén kezdődik, és nem minden vita nélkül zajlik, én például utolsó leheletemig védelmeztem a spenótos borjútekercs ötletét, amit csak a Wellington-pulykamellért voltam hajlandó időlegesen feladni, viszont cserébe tárkonyos csirkeragulevest és rakott kelt alkudtam ki, ami így nagyjából egálban van, csak még be kell vásárolni hozzá, ami elég nagy élmény.

Annak idején apámra hárult a feladat, hogy reggel átvegyen anyámtól, és bejárja velem a környező ismerősöket, én pedig hatévesforma kis suttyóként ballagtam mellette, kezemben centrumos nejlonzacskóval, kantáros nadrágban, és rühelltem az egészet. Azóta sem sikerült megtalálnom a húsvétban azt, amit meg kellene, bár legalább mostanra rendelkeztem érvényes túlélési stratégiával. No meg a lelkiek.

false

 

A műanyag bigyók áradata a sarkon kezdődik, ilyentájt mindenki kötelességének érzi, hogy kirakatába műszőrme nyulakat, drótból font csirkéket és műanyag tojásokat tegyen, teljesen függetlenül az üzlet profiljától. Már a papírtrombitákkal kapcsolatban is felmerült bennem, de műanyag csirkék kapcsán egész biztos lettem abban, hogy valahol a városok szélén hatalmas raktárak vannak, ahol tonnaszám áll a rengeteg idényjellegű kacat, Donald kacsamaszk-hegyek, trombiták, karácsonyfaégők és milliónyi sárga műanyag csibe. Ha lenne az utcai és egyéb árusoknak humorérzékük, egyszer összefognának, és megpróbálkoznának egy megzavaró akcióval. Április végén egyszer csak elárasztanák a várost műanyag mikulásokkal. Ez azonban csak álom, így hát könyökkel törünk utat a fenyegetően közeledő nyulak és csibék között, egészen kedvenc húsunkig, akinek kerek, sárga arca van, de szeméből mélységes fájdalom sugárzik, és úgy vesz kézbe minden kibelezett csirkét, mintha valami egészen közeli hozzátartozója lenne.

A hús könnyű feladat, a zöldségekkel azonban óvatosan kell eljárni. Én például hajlamos vagyok órákig sétálgatni, míg meg nem találom a két forinttal olcsóbb répát, Iim szerint ez elviselhetetlen és méltatlan tulajdonság, ő a szépség megszállottja, de általában sikerül összeegyeztetni elvárásainkat.

Amikor már csak a díszítés van hátra, Iim leküld a Köztársaság térre, hogy szedjek egy kis füvet, mire én ékes szavakkal ecsetelem neki a téren szaró kutyahordákat, majd rövid kitérőt teszek a tizenkét éves ragasztózó kiskamaszok szájából kicsorduló nyál ismertetésével, végül vissza a kutyákhoz, hogy még érzékletesebb legyen a felidézett, bízvást tisztiorvosokat is őrületbe kergető kép, úgyhogy maradunk a barkánál, ami ugyan nem zöld, de lesz zöldborsófőzelék is, ha már annyira fontos.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.