Világnap: Állatok a Megyeri úton

szerző
Para-Kovács Imre
publikálva
2002/41. (10. 10.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Az emberiség jó tempóérzékkel kitalálta, hogy legyen az állatoknak világnapja, amikor megszabadulhatunk bűntudatunktól, és megmutathatjuk, milyen jó fejek vagyunk. Az állatok erről persze mit sem tudnak, de mindegy is: ők már elég régen elfogadtak minket olyannak, amilyenek vagyunk, legfeljebb kihalnak, szenvednek, vagy beköltöznek a föld alá.

Az emberiség jó tempóérzékkel kitalálta, hogy legyen az állatoknak világnapja, amikor megszabadulhatunk bűntudatunktól, és megmutathatjuk, milyen jó fejek vagyunk. Az állatok erről persze mit sem tudnak, de mindegy is: ők már elég régen elfogadtak minket olyannak, amilyenek vagyunk, legfeljebb kihalnak, szenvednek, vagy beköltöznek a föld alá.Az a tény, hogy az emberek minden további nélkül szaporodhatnak, és korlátlanul kínozhatják gyermekeiket, elég pontosan behatárolja az állatok lehetőségeit és kilátásait, mintegy kijelölve a teljes kipusztuláshoz vezető utat, mi pedig a hátralévő pár száz évben megpróbálunk úgy tenni, mintha már nem azok lennénk, amik.

Aki tud olyan döntésről, amikor egy állatfaj és az ember érdeke ütközött, és mi húztuk a rövidebbet, feltétlenül értesítsen, addig viszont kénytelen vagyok felhívni a figyelmet arra a példátlan képmutatásra, amivel október 1. vasárnapján kutyusnak és cicusnak álcázzuk kölykeinket, és kitereljük őket a szabadba, hogy szeressék az állatokat.

Ritmikus állatok

A Megyeri út vége kiváló helyszín. Amikor odaérek, a Pentaton együttes játszik, de hamarosan megérkezik Barabás Évi (sic!), hogy levezényelje a programot. Azonnal a szívembe lopja magát, amikor megkérdezi a zenekar vezetőjét, hogy tanultak-e már az állatoktól valami jó ritmust vagy dallamot?

Helyben vagyunk, kapaszkodjunk össze, és kezdjünk el röfögni.

A frappáns átkötés után elkezdődik a vetélkedő, én pedig szabadon engedem a kutyámat, hogy legyen valami értelme a napnak, s ő nagyszerűen érzi magát a kutyák között, bár szíve szerint biztos inkább dallamokat és ritmusokat tanítana, így azonban csak futkározik.

A futkározó kutyák előbb-utóbb szükségét érzik, és ha már érzik, akkor el is végzik, úgyhogy elkezdődhet a bazársor tesztelése felhasználói szempontból. Az állatok világnapjára szervezett megmozduláson a következő szolgáltatások vonultak fel: 2 édességárus, akik szokásukhoz híven kimért zseléket kínálnak a szabad ég alatt, 1 könyvterjesztő, 2 állatvédő szervezet erős kutyatáp-támogatással. Ezek közül egyiknél sincs kutyaszar összeszedésére alkalmas készség, ami némileg felelőtlenségnek tűnik a kutyák számát tekintve.

Gyerek, kutya, nő

A salakanyag megzabolázása után, kezemben a csomaggal elindulok szemetest keresni, de az sincs. Már vagy fél órája sétáltatom a kulát, amikor az egyik standnál megszánnak, és egy ideiglenes nejlonzsákba ejthetem az adagot.

Ezenkívül csak enni és inni nem lehetett a gyereksereget megmozgató rendezvényen, viszont a szervezők előrelátását dicséri, hogy egy Toi-Toi típusú vécét beállítottak, amivel megcáfolták azon feltételezésemet, hogy sem az állatok, sem az emberek szükségleteit nem ismerik.

Barabás Évi ezalatt éppen odáig jutott, hogy mit csinál a cica, ha elégedett?, és becsületére legyen mondva, hogy csak a megengedhető mértékig kezelte kis növésű, elmebeteg felnőttekként a gyerekeket, szemben a bevett gyakorlattal, mikor is ivadékainkhoz úgy közelítenek, mintha ők lennének az utolsó lépcsőfok a médiasztárság és a teljes, de megérdemelt feledésbe merülés között.

Tulajdonképpen fogalmam sincs, milyen célokat tűznek maguk elé ezen rendezvények. A gyerekek alapjáraton szeretik az állatokat, és szüleik csak szisztematikus munkával tudják tönkretenni ezt. Tudásukat szerencsére számtalan zseniális könyvből gyarapíthatják, ráadásul tematikus tévécsatornák és site-ok állnak rendelkezésükre, ha el akarnak mélyedni a kérdésben. Praktikus kérdésekben, miszerint a nyulaknak nem feltétlenül jó, ha húsvét után csapatosan kidobálják őket a kukába, szerintem az iskola és az élet elég jó eligazítást adhat.

Akkor meg mi marad?

Az arcfestő lobbi előre hozott választásokat kényszerítene ki, ha időről időre nem terelnének össze kellő számú gyermeket valami nyitott területre? A szponzorok olyan hülyék, hogy csak Barabás Éva csárdásozására adnak elegendő mennyiségű készpénzt?

Megannyi titok, ráadásul az állatoknak semmivel sem lesz jobb. Persze ez nem most dőlt el, hanem sokkal régebben, amikor valamelyik félhülye ősünk hatékonyságában felülmúlta a kardfogú zsebiborzot, és sikeresen elűzte a mocsarából.

Azóta csak az időpont kétséges, a dolog egyébként bevégeztetett.

Para-Kovács Imre

szerző
Para-Kovács Imre
publikálva
2002/41. (10. 10.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs

Vélemény

még több Vélemény...