Agárd, 40 fok, ősz: Pálinkát láttam

szerző
Para-Kovács Imre
publikálva
2002/37. (09. 12.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Régi vesszőparipám a kulturált pálinkafogyasztás, minek érdekében rengeteg felvilágosító munkát végeztem annak idején, de most megoldódni látszik a probléma, mivel Agárd határában hamarosan beindul az ország egyik (ha nem a) legmodernebb pálinkafőzdéje, ahol még absztinensnek lenni is öröm, meg egyébként is tervezem egy ideje, hogy ellátogatok a forráshoz. Ha van pedofil a családjukban, kérdezzék meg tőle, mit érez a játszótéren.

Régi vesszőparipám a kulturált pálinkafogyasztás, minek érdekében rengeteg felvilágosító munkát végeztem annak idején, de most megoldódni látszik a probléma, mivel Agárd határában hamarosan beindul az ország egyik (ha nem a) legmodernebb pálinkafőzdéje, ahol még absztinensnek lenni is öröm, meg egyébként is tervezem egy ideje, hogy ellátogatok a forráshoz. Ha van pedofil a családjukban, kérdezzék meg tőle, mit érez a játszótéren.

Nem inni, az egy dolog, de nem inni és pálinkafőzdébe menni, nos, az már rafinált perverzió, mint azt fentebb próbáltam érzékletesen felvázolni azok számára, akiknek az ivás egyszerű gasztronómiai kiegészítés, és nem dögletes háború.

Mivel ők vannak (ha nem is sokkal) többen, kötelességemnek érzem, hogy beszámoljak azokról a pozitív változásokról, melyek néhány éve a tömény italok frontján történnek hazánkban.

A mozgalom gyökerei párt- és kormánysemlegesek, célja, hogy a jövőben azokat az italokat nevezzük pálinkának, melyek gyümölcsből készülnek lepárlás útján, mint tették azt egykoron, amikor a fekete címkés cseresznye forgalmazóját hosszan lengette volna egy útszéli fán az őszi szél, és soha, de soha nem kerülhetett volna polcra Nyírségi whisky a közértekben.

A mozgalom jelentős eseménye a gyulai pálinkafesztivál, ami mostanában meglehetősen bizonytalan lábakon áll, mivel az önkormányzat és a Széchenyi nevében ígérő emberek nem jutottak megállapodásra, úgyhogy ezúton szeretném megkérni a minőségi alkoholizmus és a kulturált pálinkafogyasztás elkötelezettjeit: ne hagyják megfojtani ezt a nagyszerű kezdeményezést, melynek keretében - két éve - hoszszan és kíméletlenül biliárdoztam néhány bedobóemberrel a gyulai vasútállomás restijében, míg csak le nem szállt az est.

Az agárdi pálinkafőzde ötletgazdája Vértes Tibor, aki eddig Ausztriában párolt, de most két társával megpróbál betörni a telítettnek egyáltalán nem mondható hazai piacra. A hazai piaccal csak az a baj, hogy aki itt pálinkát iszik, az vagy megfőzi magának, vagy a szomszédjától veszi, vagy nem pálinkát iszik, de az van az üveg címkéjére írva, amit 280 forintért megvásárol.

A pálinka tudniillik, ami ebből az üzemből fog kijönni, nem lesz egyhamar a Népszínház utcai Mély Torok nevű italbolt lakóinak kedvence, már csak fogyasztóbarátnak nem nevezhető ára miatt sem, ami az előzetes kalkuláció alapján kőkemény whiskykategória, márpedig magyar ember, ha pénze van, akkor whiskyárban whiskyt is iszik, egyáltalán nem törődve azzal, hogy a nálunk forgalmazott whiskyk jelentős része minőségben, élvezeti értékben és hatásban jócskán elmarad a valódi pálinkáktól, viszont a Barátok köztben ezt issza Berényi Zoárd, akinek tekintélye és ízlése megkérdőjelezhetetlen, ez már csak nagyszerű szkáj-perzsa konyhájából is látszik, nem beszélve igényes megszólalásairól.

Persze lesznek nemzeti sznobok és jó éttermek, de ennek ellenére a majd´ 100 milliós beruházás elég kockázatosnak látszik, ráadásul Vértes célzott érdeklődésemre megerősítette, hogy még csak egy rohadt államtitkár sincs az érettségi tablóján, ami hendikepnek elég határozott.

Elképzelése szerint a minőség és a hazaszeretet megteszi a magáét, és az emberek jó pálinkát fognak inni a jövőben, szerintem meg az emberek ipari vodkát és kannás bort fognak inni, és a hazaszeretetüket hülyeségek folyamatos ordibálásával mutatják ki, de eredményeimet tekintve piackutatás és sikeres vállalkozás terén inkább kussolok.

Az agárdi pálinkafőzde zöldmezős űrhajóra hasonlít, számítógép által vezényelt rothadás és jéghidegen csillanó fémek. Amikor rezet kerestem, a tulajdonos megnyugtatott, hogy a réz belül van, majd elvitt a hűtőházba, ahol a gyümölcsöt, esetünkben körtét, tárolják. A hűtőházban baromi hideg van, ami a körtének állítólag jó, de nekem nem, úgyhogy az agárdi lágyított víz és a hibátlan gyümölcs alapanyag problematikájáról inkább a kertben értekezünk, ahol egy jelentős méretű ember készíti a parkot, olyan vörös fejjel, hogy elmehetne a Munkáspártba kabalafigurának.

Az új pálinkafőzdével gyarapodott hazánk gazdasága kifutású tanulmány végére még idekapaszkodik a tanulság, hogy pálinkafőzdét nyitni költséges, de szűk körben elismert elfoglaltság, amit csak gazdag megszállottaknak ajánlhatok. A két feltétel közül ha csak az egyik is hiányzik, öregkorunkra hülyén nézhetünk magunk elé, azt várva, hogy az unokáink eltartsanak. De nem fognak. Érdemeink szerint.

Para-Kovács Imre

szerző
Para-Kovács Imre
publikálva
2002/37. (09. 12.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs

Vélemény

még több Vélemény...