Kaktuszkiállítás: Tüske vár

szerző
Para-Kovács Imre
publikálva
2002/24. (06. 13.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A kaktusz a növényvilág húsvéti nyula. Vásárok és kiállítások alkalmával az utcák szorgos népe félhülyére vásárolja magát (milyen aranyos, és csak kétszáz forint!), aztán néhány hónap múlva a kaktusz vagy pozsgás elpusztul, mert bár valóban igénytelen növény, igénytelensége azonban speciális, ellentétben például a könnyező pálmával, ami direkt szereti, ha rosszul bánnak vele, a nevéből is világos mazochista hajlamai miatt. Mindezek mellett mégis nehéz ellenállni a végtelenül változatos formáknak és a valóban kedvező árnak.

A kaktusz a növényvilág húsvéti nyula. Vásárok és kiállítások alkalmával az utcák szorgos népe félhülyére vásárolja magát (milyen aranyos, és csak kétszáz forint!), aztán néhány hónap múlva a kaktusz vagy pozsgás elpusztul, mert bár valóban igénytelen növény, igénytelensége azonban speciális, ellentétben például a könnyező pálmával, ami direkt szereti, ha rosszul bánnak vele, a nevéből is világos mazochista hajlamai miatt. Mindezek mellett mégis nehéz ellenállni a végtelenül változatos formáknak és a valóban kedvező árnak.Tökéletesen érthetetlen számomra, hogy a Füvészkert nem vált a város és a kerület legnépszerűbb helyévé, amikor olyan tulajdonságokkal bír, hogy legszívesebben itt időzöm, amennyiben időznöm kell. Kétségtelen, hogy az éjszakai nyitva tartás és a mozgólépcső hiánya megtizedeli az érdeklődőket, de azért mégiscsak furcsa, hogy egy trópusi és egyéb erdőkből álló park nem vonzza jobban az embereket Józsefváros közepén.

A rendszeres kiállítások és vásárok valamit segítenek a helyzeten, de nem hiszem, hogy a felfedezők az akciós majmok miatt törekedtek a dzsungelekbe.

A kiállítás

nagyszerű és látványos. Az okleveles kaktusztermesztők olimpiája ez, a kollekció egy-egy négyzetméterre sűrítve, kiemelt helyen a - minden bizonnyal átgondolt, számomra mégis áttekinthetetlen szempontrendszer szerint - díjazott tenyésztők csapata. Érdemes azonban tovább kószálni az üvegházban, mert a Füvészkert állandó kaktuszai és egyéb melegkedvelő növényei legalább ennyire látványosak.

Találkoztam például egy kefevirággal, aminek általam ismert példánya évek óta csenevészkedik egy csuporban, itt meg simán plafonig ér, ráadásul virágzik.

De a kaktusz a fő attrakció, úgyhogy próbáljunk meg közel kerülni hozzá, kíséreljük meg kibontani lelkét, hogy ne csak néhány hétig élvezze minden bizonyal kivételes társaságunkat.

Elsődleges szempont, hogy próbáljuk meggyőzni szeretett nőrokonunkat: a kaktusz nem szenved, amikor nem kap vizet, hanem ellenkezőleg, ettől érzi jól magát. Amennyiben ködös téli hajnalon öntözőkannával lopakodó anyát, feleséget vagy húgot fedezünk fel kaktuszunk közelében, aki túlfűtött szeretetből megmenteni készül növényünket, türelmesen, de határozottan csavarjuk ki kezéből a készséget, és magyarázzuk el neki, hogy a kaktusz télen nem szomjas, nem fáj neki a szárazság, és az antropomorfizmus számtalan apró fogásával mutassunk rá, hogy gondoskodásával éppen kivégezni készül a jószágot. A veszély többszörös, mert amennyiben nem sikerül túlöntözéssel azonnali halálba kergetni a növényt, a felgyülemlett víz a későbbiekben is okozhat baktériumos tőrothadást.

Ugyanígy beszéljük le róla, ha a megfázástól féltve, befűteni készül a kaktusznak. A kaktusz télen a hideget szereti, kifejezetten élvezi, ha 8-10 űC körüli a hőmérséklet, és nem, nem szeretne sétálni menni, hiába süt olyan szépen a nap.

A gyerekeket szerencsére könnyű távol tartani a kaktusztól, de azért aktívabb kiskorú esetén kiegészíthetjük a növény alapfelszerelését néhány póttüskével. Erre az acél hústűkészlet a legmegfelelőbb, természetesen hegyével kifelé felszerelve.

Életben maradni

A kaktuszoknak tehát nem az a jó, ami nekünk, még csak nem is az, ami a töknek vagy a répának, mivel Magyarország nem természetes közege neki, magától sohasem jutott volna el ide, és még a mi közvetítésünkkel is csak azért, mert senki sem kérdezte meg, hogy ő mit akar. Ha tehát hazánkban szeretnénk kaktuszt tartani, célszerű megkönnyíteni néhány egyszerű intézkedéssel az életét. Télen például érdemes levinni a pincébe, vagy ha ilyen helyiséggel nem rendelkezünk, kitenni a hidegebb (de nem fagyos) lépcsőházba, tornácra, kerti fedett tekepályára. A locsolással nyáron is ki lehet várni a szombatot, ráadásul így könnyebb is megjegyezni: kaktuszlocsolás a Magyar Szalon után.

Az élelmesebb olvasónak feltűnhet, hogy kaktuszok olyan helyen is élnek, ahol nincs sivatag. Nos, valóban. Az észak-amerikai hegyvidéken például számos (de azért nem túl sok) fajuk megtalálható, és szerencsére ezek beszerezhetők a hazai piacokon is. Ezen fajtáknak az az előnyük, hogy elegendő ledugni egy ízüket a kert sarkában, és onnantól kezdve csak akkor venni róluk tudomást, amikor elérik az öt métert, és fennakad rajtuk a szomszéd macskája. Ezek a fajták meglehetősen jól bírják a telet, bár -25 űC felé már érdemes hajnalonként körbetáncolni őket, vagy más módon biztosítani némi meleget.

A halott állatot egyébként seprűnyél használatával érdemes eltávolítani a tüskékről.

Meszkalin

Azok számára, akik a kaktuszok iránt meszkalintartalmuk miatt érdeklődnek, el kell mondanom, hogy az ilyesmi szigorúan törvényellenes. Érdekes azonban, hogy ez az egyetlen drog, aminek birtoklása nem törvénybe ütköző, amíg az anyag a kaktuszban van, és nem próbáljuk kinyerni belőle. A peyote (Lophophora Williamsii) termesztése csak kivételesen türelmes drogosok számára lehet megoldás, mivel egy-egy triphez mintegy húszévnyi gondozásra van szükség, mialatt elég sokan meggondolják magukat a statisztikák szerint, és inkább megisznak valamit. A San Pedro kaktusz már egy év alatt megtermeli a kellő meszkalinmennyiséget, de állítólag rettenetesen keserű.

Egyik növény beszerzése sem okoz gondot, bár ha ötvenesével vásároljuk a sarki virágboltban, esetleg gyanút kelthetünk. Ilyenkor érdemes arra hivatkozni, hogy a benne található hordanin és tyramin alkaloidák antibakteriális hatása miatt van szükségünk rá, és egy indián varázslótól tanultuk az egészet, aki sajnos azóta már visszament Ukrajnába.

Para-Kovács Imre

szerző
Para-Kovács Imre
publikálva
2002/24. (06. 13.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs

Vélemény

még több Vélemény...