Ara-Kovács Attila

Orbán az oroszokkal valószínűleg egy hosszú távú szerződést köt, méghozzá úgy, hogy az inkább a jelenlegi modellre hasonlítson. Az árképzés az állam kezében marad, így életben tudja tartani a rezsicsökkentést, kerüljön az bármibe is.

Vajon miért jön Magyarországra Angela Merkel?

A magyar miniszterelnöknek lehet itthon kétharmada, ám a nemzetközi porondon nála gyengébb pozíciókat aligha mondhat magáénak európai politikus.

Nyilván jobban tette volna a német kancellár, ha komolyabb stratégiával érkezik Budapestre, s találkozik például azokkal, akik ugyan még nem alternatívái Orbán rendszerének, de efféle nagypolitikai gesztusok híján jóval nehezebb is lesz azzá válniuk.

Azok az állami vezetők, akik Brüsszelben az oroszokkal szembeni fellépés mérséklése, esetleg a szankciók eltörlése mellett érvelnek majd, akarva-akaratlanul a mariupoli tömegmészárlásra keresnek igazolást.

Ígéreteik millióknak adtak reményt egy teljesen reménytelen helyzetben. Hogy ezek a fogadkozások mennyire reálisak, az nagy bizonyossággal megmondható: igen csekély mértékben.

A külügy átalakítása egy őrizetbe vétel árnyékában is lendületesen folytatódik.

Változott ezzel a keresztény egyházak helyzete a világban? Nem. A felekezetek persze alaposan megváltoztak, miként a körülöttük lévő világ is, de semmiképp sem emiatt. Sőt, úgy vélem, ahhoz, hogy az egyházak helye megmaradjon az emberek életében, ennek a változásnak időnként be kell következnie.

Ha elvárjuk egy muszlimtól, hogy feladja hite középkorias sallangjait, akkor nekünk is fel kell adnunk középkorias nemzeti mantráinkat, melyekkel bárki kiközösíthető, ha az a tradíció helyett a progressziót választja.

Ma már a múlté, hogy a Közel-Keleten vagy a Maghrebben felnőtt, s így könnyen azonosítható egyénekkel hajtassák végre a terrorakciókat; erre ott vannak azon fiatalok ezrei, akik a nyugat-európai nagyvárosok bevándorlónegyedeiben látták meg a napvilágot.

Az orosz védelmi doktrína 2014-es átírása csupán az egyik állomása egy jelentős folyamatnak, melyben Oroszország önmagát végképp a nyugati demokráciák ellenségeként határozza meg. Éppen úgy, miként 1989 előtt a Szovjetunió.