Orosz–magyar gázüzlet, grúz szuverenitás, pávatánc

  • Ara-Kovács Attila
  • 2015. február 11.

Diplomáciai jegyzet

Orbán az oroszokkal valószínűleg egy hosszú távú szerződést köt, méghozzá úgy, hogy az inkább a jelenlegi modellre hasonlítson. Az árképzés az állam kezében marad, így életben tudja tartani a rezsicsökkentést, kerüljön az bármibe is.

Nyolc nappal azt követően, hogy Angela Merkel Budapestre látogatott és hét nappal azt megelőzően, hogy oda megérkezik Vlagyimir Putyin, Orbán Viktor vendéget fogadott a parlamentben. Irakli Garibasvili grúz miniszterelnök járt nála, aki a közösen tartott sajtótájékoztatón kijelentette: nagyra értékeli, hogy „Magyarország támogatja Grúzia területi integritását és szuverenitását, valamint euroatlanti integrációs törekvéseit”.

Bár Grúzia a nemzetközi életben különösebben fontos szerepet nem játszik, e látogatás szimbolikus üzenetét nehéz lenne félreérteni. A grúz kijelentés ugyanis szöges ellentétben áll azokkal a geopolitikai célokkal, amelyeket Putyin követ. Még inkább aláhúzza a nyilatkozat fontosságát a grúz és a jelenlegi ukrán helyzet feltűnő párhuzamossága.

2008 nyarának végén az orosz 58. hadsereg megtámadta Grúziát, és pár napig tartó harcban szinte lerombolta a fővároshoz közel fekvő Gori városát és a környező falvakat. Kétszázezer embernek kellett elhagyni az otthonát, Oroszország pedig végérvényesen kiszakította a grúz államból Dél-Oszétiát.

A grúzoknak régi, történelmi vitája van három különböző etnikummal. Délnyugaton az örmény határnál élő adzsarokkal, akikkel – minthogy területük nem érintkezik Oroszországgal – időközben megbékéltek. Viszont nem jutott nyugvópontra a konfliktus a Grúzia északnyugati határövezetében élő abházokkal, valamint az oszétekkel. Ez utóbbi két népcsoport elszakadási szándékai mögött – azon túl, hogy a grúz politikai elit is gyakran tett kísérletet teljes beolvasztásukra – Moszkva áll, ezzel is destabilizálva az országot, annak kormányait.

Grúzia mereven elutasítja, hogy a Putyin által létrehozott Eurázsiai Unió tagja legyen, viszont amilyen gyorsan csak lehet, az Európai Unió valamint a NATO tagjává kívánna válni. Stratégiai szerepet játszik abban is, hogy a Nyugat és Moszkva között egyensúlyozó Azerbajdzsán szénhidrogén exportja a legrövidebb úton kijuthasson a Fekete-tengerre.

A magyar-grúz gazdasági kapcsolatok nem túl jelentősek, tekintettel a dél-kaukázusi ország szűkös anyagi helyzetére; a magyar aktívum évi mintegy 36 millió dollár, a grúz export Magyarországra mindössze 450 ezer. Így Garibasvili váratlan budapesti feltűnésének és kijelentéseinek más magyarázata van. A grúzok számára oly fontos, egyébként meg semmire sem kötelező magyar kiállás minden bizonnyal Washingtonnak, Berlinnek, valamint Brüsszelnek szól, ellensúlyozandó a közelgő putyini vizit miatt korábban megfogalmazott aggodalmakat. De vajon egy efféle mondat megnyugtat bárkit is?

Annak fényében, hogy Orbán milyen üzleteket tervez aláírni Moszkvával, nemigen. A magyar miniszterelnök számára stratégiai fontosságú a hosszú távú gázmegállapodás. Kérdés, hogy jó ez Magyarországnak?

Aligha. Ugyanis bár a jelenlegi szerződés év végén tényleg lejár, egyelőre nincs szükség egy újabb hosszú távú szerződésre, pláne nem olajindexáltra és nagyobb mennyiségre megkötve. (Az újrakötendő hosszú távú szerződés hátteréről a csütörtökön megjelenő Magyar Narancsban olvashatnak elemzést.) Ugyanis vannak úgynevezett „beragadt” mennyiségek, melyekkel az ellátás kihúzható 2017-2018-ig. Eközben – már most látni – a globális gázpiacon drámai változások mennek végbe: egyre dinamikusabban fejlődik a folyékony gázkereskedelem (LNG), interkonnektorok épülnek, és már körvonalazódik a Déli Gázfolyosó terve is.

Úgy tudni, hogy mindennek dacára három lehetséges megoldást tettek le a Fideszhez köthető szakemberek Orbán asztalára.

1. Magyarország a szolgáltatókat mintegy versenyeztetve a mindenkori piaci áron szerezné be a gázt, igényeinek megfelelően. Ez lenne a legolcsóbb, de tény: igen magas lenne a biztonsági kockázata.

2. A teljesen államfüggő megoldás egy domináns forással – jelesül Oroszországgal – számol. A kormány egyedül tőle vásárolja a gázt, hosszú távú szerződés birtokában. Nagyon biztonságos út, de az elsőnél jóval drágább, hisz rugalmatlan árképzésű, ráadásul durva politikai és energetikai függőségi helyzetbe hozza Magyarországot.

3. És végül a vegyes modell: hosszú vagy középtávú szerződés egy domináns forrással, kis – azaz a legszükségesebb – mennyiségre. A többi gázt pedig a piacról úgynevezett „spot áron” lehetne beszerezni. A legtöbb vélemény szerint ez lenne ideális Magyarország számára. Azaz ki kellene alkudni az oroszokkal évi 3 milliárd köbméternyi gázt hosszú vagy középtávú szerződéssel, a többit viszont alternatív versengő beszállítóktól megvenni.

Nagy valószínűséggel Orbán az oroszokkal egy hosszú távú szerződést köt majd, méghozzá úgy, hogy az inkább a jelenlegi modellre hasonlítson. Tehát az árképzés az állam kezében marad, így életben tudja tartani a rezsicsökkentést. Ez viszont eleve veszteségessé teszi majd a mindenkori gázimportot, ami hosszú távon fenntarthatatlan. A helyzetet még abszurdabbá teheti, ha a MET-nek különleges engedélyt adnak majd, hogy az orosz források mellett egyedüliként hozzon gázt Magyarországra. A jelek ebbe az irányba mutatnak, ugyanis az oroszoknak és Orbánnak a céljai nagyon hasonlóak.

A szerző a DK külpolitikai kabinetvezetője

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.