Ara-Kovács Attila

Nem volt egyszerű döntés az RMDSZ vezetése számára, hogy elhagyja a román kormánykoalíciót a november 2-i elnökválasztás után. A lépést sokan máig vitatják, de – az erdélyi magyarok körében legalábbis – még többen helyeslik.

Egyre nyilvánvalóbb, hogy az iszlamista-konzervatív kísérlet nem megoldás az arab tavaszt megtapasztalt államok számára.

Esélyünk van rá, hogy újraéljük ’89-et, a szereplők ehhez maradéktalanul rendelkezésre állnak. Van egy antidemokratikus, ráadásul kleptokráciája miatt hiteltelen kormányzat, amit el kell takarítani a színről, és van egy formálódó demokratikus ellenzék.

Nyugat-gyűlölete dacára a közel-keleti emberek java része tudja: a Nyugattal szemben sem Moszkva, sem Peking nem adhat számukra oltalmat. Ara-Kovács Attila írása.

Utána vagyunk a nagy külügyminisztériumi tisztogatásnak, és előtte egy majdnem ugyanekkorának.

A már-már intifáda méretű újabb vérengzések, a napivá váló terrorcselekmények gyakorlatilag a Hamász győzelmét jelentik, de nem Jeruzsálem, hanem a palesztin főváros, Ramallah felett.

Moszkva mára magára maradt. Szövetségesei nincsenek; a nemzetközi térben Putyin épp úgy áll, mint Orbán Litvániában, a hívatlanul megtekintett, dicstelen katonai szemlén.

Eddigi teljesítménye alapján az Obama-adminisztráció aligha lesz alkalmas rá, hogy a szükséges külpolitikai irányváltást megtegye. Pedig legalább az amerikai–izraeli viszonyt normalizálni kellene, és határozott katonai választ adni a legveszélyesebb iszlamista kihívásokra.

Jelentékeny izraeli–indiai fegyverüzletek hírét kapta fel a nemzetközi sajtó. Újdelhivel egyre inkább nagyhatalomként számolhatunk. Ara-Kovács Attila írása.

Johannistól a magyarok nem fognak olyan segítséget kapni, amit egy másik kisebbségitől elvileg elvárhatnának, de az is biztos, az új román elnök ugyanilyen idegenkedéssel és viszolygással fog majd a román nacionalizmusra is tekinteni.

Az amerikai profi diplomáciai beavatkozás már most oly mértékben billentette ki az orbáni világrendet a sarkaiból, ahogyan azt semmilyen magyar politikai erő nem lett volna képes. És folytatás várható.

Ha a Nyugat beavatkozik, az az emberi jogok, a demokrácia és – igen! – a liberalizmus jegyében történik. Ha Moszkva, akkor a jogelvonások, az autoriter kormányzás, az illiberalizmus jegyében teszi azt.