Szűz Mária elfenekeli a kis Jézust

  • Ara-Kovács Attila
  • 2015. január 20.

Publicisztika

Változott ezzel a keresztény egyházak helyzete a világban? Nem. A felekezetek persze alaposan megváltoztak, miként a körülöttük lévő világ is, de semmiképp sem emiatt. Sőt, úgy vélem, ahhoz, hogy az egyházak helye megmaradjon az emberek életében, ennek a változásnak időnként be kell következnie.

Sokan meddő vitának tartják azt, ami a vallásos hit védelmezői, illetve a szabad szólás hívei között zajlik mostanság a Mohamed-karikatúrák miatt. Pedig nem az. Nem azért, mert emiatt Nigerben keresztény templomokat gyújtott fel a fanatikus csőcselék, Pakisztánban pedig tüntetéseket váltott ki az eset, hanem mert azok, akik épp az iszlám világon belül gondolják úgy, hogy minden bajuk forrása a középkorias vallási elfogultság, megerősítést, igazolást kaptak a nyugati magatartás révén.

Hiba lenne azt gondolni, hogy az iszlám világban nem változik semmi, miként az is ostobaság, hogy Nyugaton – az individuum szabadságának védelmeként – természetes jognak számított felvállalni egy-egy vallási dogmával szembeni fenntartást.

Hogy egyelőre ez utóbbinál maradjunk: nem csak 1926-ban, amikor Max Ernst először tette közszemlére Kölnben a Szűz Mária elfenekeli a kis Jézust három tanú jelenlétében című festményét, hanem azóta is ugyanaz a vita folyik a keresztény hitvilágon belül: szabad-e egy művésznek ilyen mérvű tabudöntögetésbe fognia.

Egyfajta felekezeti meghasonlás kísérte Pier Paolo Pasolini Teoremáját (1968), mely először megkapta a Nemzetközi Katolikus Filmhivatal díját a Velencei Filmfesztiválon, hogy aztán a díjat visszavonják, a Vatikán pedig indexre tegye a filmet.

Martin Scorsese Krisztus utolsó megkísértését (1988) Bécsben láttam, jóval azt megelőzően, hogy Budapesten bemutatták volna; éltes matrónák tüntettek a vetítés ellen, s a moziba igyekezvén egyikük nemcsak röpcéduláját tukmálta rám, hanem roppant melleivel szinte felöklelt…

Pár éve meg az amerikai Terrence McNally Corpus Christije (1997) keltett felzúdulást, melyben Krisztus napjaink hőse és – visszautalva Pasolinire – történetesen meleg.

Változott ezzel a keresztény egyházak helyzete a világban? Nem. A felekezetek persze alaposan megváltoztak, miként a körülöttük lévő világ is, de semmiképp sem emiatt. Sőt, úgy vélem, ahhoz, hogy az egyházak helye megmaradjon az emberek életében, ennek a változásnak időnként be kell következnie. A dajkamesék tabuinak pedig le kell hullaniuk…

És nem csak a nyugati zsidó-keresztény kultúrkörben. Hogy mennyire így van, azt a török újságírónő, Ceyda Karan példája mutatja a legjobban. A Cumhuriyet című isztambuli liberális lap munkatársaként szolidaritást vállalt a Charlie Hebdo lemészárolt szerkesztőivel. Ami ezután következett, azt ekként írta meg a lap január 15-i számában:

„Ezer és ezer levelet kaptam, inzultusokkal, sőt halállal is megfenyegettek. Ez teljes ellentétben van azzal a mélyen emberi és érzékeny üzenettel, mellyel a karikatúrát kolumnámban elhelyeztem. Azért tettem közzé a Charlie Hebdo rajzát, mert abban semmi »gyűlölködőt« vagy »sértőt« nem találtam, elvégre azon egy könnyező alak ennyit mond: »Minden megbocsátva…« Bárkinek ijesztőnek tűnhet valami, de nekem mint újságírónak jogom van szabadon kinyilvánítanom a véleményemet, és jogom van a lelkiismereti szabadsághoz is. Ha figyelmen kívül hagytam volna francia kollégáim barbár legyilkolását, akik humoros formában fejezték ki gondolataikat, többe nem nézhettem volna tükörbe.”

A török iszlamista hatóságok megtiltották a Cumhuriyet január 14-i, vagyis azon számának forgalmazását, melyben a szerkesztők – szolidaritásuk jeleként – újraközölték a francia hetilap néhány rajzát, közöttük a „megbocsátó Mohamed” képet is.

És még mondja valaki, hogy nem a véleménynyilvánítás szabadságáról van e vitában szó!

A szerző a DK külpolitikai kabinetvezetője

Neked ajánljuk

Grandiózus pamparamm

Raffaello 1514-ben befejezett freskóján I. Leó pápa és Attila néz farkasszemet egymással. Míg az egyházfő felett Szent Péter és Szent Pál levitál, a hun lovak riadtan szökellnek hátra, a barbár küldöttség pedig megretten a keresztény Isten jelenlététől.

Vivát!

Ha azt mondjuk, hogy augusztus 20. Magyarországon immár hagyományosan a nagy fővárosi falunap izzadmányos ünnepe, a színes, szagos, hangos talmi kunsztstüklik, égbe lőtt hamburgerek rajongóinak nagy találkozója, amikor megnyílnak a főváros csak erre az alkalomra tartogatott csodái az egymás sarkára hágni, falkában élvezkedni imádó tömegek előtt, akkor nyilvánvalóan lenézzük a vidéket, a vidékieket, a városi alacsonyabb néposztá­lyo­kat, mindenkit, aki úgymond felutazott, aki szembejön, s nincs kalap a fején.

Bármilyen szakos

Az elmúlt napokban több felől hallottuk rebesgetni – és nemcsak tanároktól, szülőktől, hanem tankerületi szakelemektől is –, hogy a kormány az ősszel a koronavírus-járvány újabb hullámára hivatkozva online oktatást rendel el. Néhány nappal ezelőtt Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő is erről posztolt a közösségi oldalán, mi több, szerinte már „főispáni hivatalból” is érkezett ilyen értelmű szóbeli jelzés. A képviselő „teljesen életszerűnek” nevezi e lehetőséget, ámbár némi kétkedés is kiérződik soraiból.

Nadrágszíj a függönyre

Nem hirtelen támadtak és nem is múlnak el egyhamar a színházi szakma gazdasági nehézségei. A független, az önkormányzati és az állami fenntartású teátrumok növekvő rezsiárakkal és csökkenő nézőszámmal számolnak, de a jegyárakon senki sem mer nagyot emelni.

„Ha nem dicsérnek”

Urbán András előadásaiban láthattuk először itthon, aztán egyre több darabban tűnt fel. Nagyabonyi Emese újvidéki színésznővel a hazai és vajdasági színjátszás közötti különbségekről, a pálya nehézségeiről és a megtett útról beszéltünk.

A pimasz légy

A nemzetközi jog alapja az államok szuverén egyenlősége. Ebből adódóan bármely állam nemzetközi kapcsolataiban szinte semmi sem történhet annak kifejezett hozzájárulása, azaz szavazata nélkül. Kende Tamás írása az uniós magyar vétók margójára.

Haptákban

A kormány 52 milliárdos bérfejlesztést jelentett be, amelyből a rendőrök is részesülnek. Ez komoly emelés, de kérdés, hogy hosszú távon megállítja-e az állomány csökkenését.