Nélkülözhetetlen emberek – Őrizetbe vett külügyi munkatárs

  • Ara-Kovács Attila
  • 2015. január 24.

Publicisztika

A külügy átalakítása egy őrizetbe vétel árnyékában is lendületesen folytatódik.

Őrizetbe vették a külügyminisztérium egyik munkatársát, Kiss Szilárd Miklós volt (?) „követtanácsost és meghatalmazott minisztert”, aki az Orgovány és Vidéke Takarékszövetkezettől nagy összegű hitelt vett fel üzleti érdekeltségeinek finanszírozására, de azt nem tudta – vagy nem akarta – visszafizetni. A nyomozó hatóság véleménye szerint kenőpénzzel próbálta elérni az illetékeseknél, hogy csökkentsék tartozásának valódi összegét.

Kiss felnőtt életét inkább Oroszországban, mint Magyarországon töltötte, felesége pedig – egy orosz hölgy, Jelena Cvetkova – társtulajdonosa a moszkvai magyar vízumközpont épületének, melyben a magyar (azaz a schengeni) vízumok elbírálása és kiállítása zajlik. Amúgy Oroszországban is büntetőeljárás folyik ellene, mert egy oligarchának egymillió euróval tartozik. Kiss a jelenlegi külügyminiszter, valamint a földművelési miniszter közeli ismerősei közé tartozik. Az esetet körüllengi KGBélánk diszkrét emléke.

A kecskeméti járásbíróság jóvoltából Kiss harmincnapos előzetesét tölti. Hogy aztán mi lesz, nem tudni: összeköttetéseinek se szeri, se száma. És tudjuk, a Fidesz nem egykönnyen engedi el – ilyen vagy olyan okok folytán – elkötelezett híveinek a kezét. Annál is inkább, mert efféle, helyi tapasztalatokkal bíró emberekre igencsak szüksége van a Külkereskedelmi és Külügyminisztériumnak, különösen most, hogy Szijjártó Péter utasításainak megfelelően beindult a nagyüzem.

A múlt héten lezárult azon munkatársakkal a huzavona, akik felmondási idejüket töltötték és töltik februárig-márciusig a minisztériumban. A közigazgatási államtitkár utasításának megfelelően eljárva, a Biztonsági Főosztály (BITÁF) munkatársai lista alapján sorra elkobozták azok elektronikus belépőcéduláit, akiknek a minisztérium ugyan felmondott, de két hónapig még az állományhoz tartoznak. Közölték velük, ha van még benn személyes holmijuk, azért elmehetnek a BITÁF egyik munkatársának kíséretében, egyébként ne járjanak be és ne érintkezzenek a minisztérium többi munkatársával. Pontosabban: „ne zavarják őket munkájukban”.

false

Munka pedig akad bőven, készül az „ötéves terv”. A területi főosztályoknak még ebben a hónapban nyilatkozni kell, hogyan tervezik fokozatosan emelni a teljesítményt, azaz a megkötött üzletek számár, természetesen az elkövetkező öt évre lebontva. Az egyetlen szempont, hogy egy-egy misszió minél több üzletet hozzon Magyarországra; ha a felterjesztett tervszámokat nem teljesítik, ez ok arra, hogy az adott misszióvezetőt vagy akár valamennyi munkatársat visszarendeljék, a minisztérium pedig azonnal megváljon tőlük.

Szijjártó két utasításának végrehajtását a különösen nagyra felduzzasztott miniszteri kabinet ellenőrzi – míg korábban az alig néhány főből állt, jelenleg ötvenöten dolgoznak ott. Az egyik irányelv szerint a missziók – a nagykövetségek és főkonzulátusok – legfőbb feladata az ország gazdasági érdekeinek képviselete, nem pedig az állampolgári jogsegély vagy a politikai kapcsolattartás. Ha a két tevékenység ütközik, akkor ez utóbbi feladatot ad acta kell tenni. Vonatkozik ez nemcsak a külföldi képviseletekre, de magára a minisztériumra is – szól a másik irányelv. Amikor irattartójában elemzéseket talált, Szijjártó emlékeztette nemcsak titkárságát, hanem a főosztályokat is, hogy jelenleg van fontosabb dolog, mint a politikai események figyelése és értékelése. Mindenkinek a „gazdasági átállást” kell szolgálni és a „gazdasági offenzívát”, nagyon konkrét feladatokat végrehajtva.

Hogy mi is ennek a „gazdasági átállásnak” a lényege? A magyar külkapcsolatok – a fideszes politikus olvasatában – nem kiegyensúlyozottak, azok zöme az unión belül, azaz a tagállamokkal zajlik. A következő öt évben legalább fele-fele arányban kell megváltozni Magyarország gazdasági kapcsolatrendszere összetételének, természetesen a „fejlődő zónák” – azaz a harmadik világ és a posztszovjet érdekszféra – irányába eltolva.

Az elmúlt hetekben miniszteri utasítás ment ki számos külhoni misszióhoz, hogy összességében újabb negyvenhét helyet „szabadítsanak fel” gazdasági-kereskedelmi konzulok számára. A misszióvezetőt leszámítva gyakorlatilag bárkit vissza lehet hívni s a helyére gazdasági szakembert küldeni. A javaslatok mindenütt megszülettek, s feltehetően az érintettek nemcsak azzal vannak tisztában, hogy búcsút mondhatnak kiküldetésüknek, hanem munkahelyüknek, a minisztériumnak is.

Szükség van tehát az afféle, kiváló helyismerettel és még inkább kiváló kapcsolatokkal rendelkező szakemberekre, mint Kiss Szilárd Miklós. Meggondolatlanság lenne mellőzni szolgálatait.

A szerző a DK külpolitikai kabinetvezetője

Neked ajánljuk