Solymosi Bálint

Nemcsak a magyar kultúra különféle ágazatainak és sokfajta képviselőjének aggályosan sanyarú financiális állapota az oka annak (ahogy következménye sem), hogy a köztévé csatornái szinte egyáltalán nem foglalkoznak vele; elvétve akad naprakész honi, ne adj' isten, nagyobb kitekintésű, szélesebb horizontú tévéműsor, ami közművelődésünket szemlézné és gyarapítaná, így aztán egy ideje elkezdtünk szemezni a Kultikonnal.

Nahát, milyen riasztóan régóta, másfél évtizede nézhetik a Fókuszt azok az emberek, akik minden erejüket és tehetségüket elvesztve azon munkálkodnak, hogy ennek az abszurd és tébolyult országnak az életéről megfeledkezzenek, és helyette valami olyan szörnyűségesre avagy csodálatosra találjanak, amely velük soha nem történhetik meg.

Vannak városlakók, akik utat keresve az úgynevezett forsriftos szépségek felé, a természetet találják ki a kevéssé változatos képzelőerejük avagy emlékeik megmásíthatatlannak vélt terepgyakorlataként, és némi erőkifejtéssel el is érik tervezett és ismert céljukat, amely általában valami épített történelmi hely. Ők a turisták.

Ne okozz csalódást a szüleidnek, mert alaposan helybenhagynak, fejedet veszik vagy lekaszabolnak, elevenen elégetnek, vagy autó mögé kötöznek, és addig húznak, míg meg nem halsz. Ilyen következményekkel járhat, ha az indiai fiatal szerelmes lesz, és szülei tanácsának, ajánlatának, fenyegetésének ellenére is azzal akar házasságot kötni, akibe szerelmes lett.

A műsor konkrét partihelyszínek és razziák megemlítése nélkül azokra a kis színes nyári történetekre reagál, amelyekről nagy valószínűséggel nem számolnak majd be a diákok kínkeserves szeptemberi dolgozatai; a nyári élmény ugyanis eléggé kombinált lehetett, cannabisszal és származékaival vagy Ginával, sörrel és pálinkával és habpatronnal, esetleg heroinnal - szóval, lássuk be, alig elmesélhető.

Elsőre viccesnek tűnhet, hogy a pazarlás kora, azonban ha tisztes távolságból szemléljük világunkat, akkor tehát, miközben elnyújtózunk a farhát mellett, mint elkényeztetett és zabolátlan ebek, tényleg rákérdezhetünk - mi megy itt?!

Az olimpiát nézzük, mint mindenki, aki magyar, illetve mint az a szerencsétlen is, aki nem az, drukkolunk, öntudatlan is erősítjük nemzeti tudatunk, viszont elkalandozunk néha, és szorítunk akármi nemzet fiának (lányának, leginkább), na, ez tovább így nem mehet, az nem úgy van, hogy magyar vagy és annyi. A magyarságunkat is edzeni kell.

Solymosi Bálint a HírTv ordenáré műsoráról

Mivel napok óta már így élünk, be kell vallanunk, hogy esténként az elsötétített szobában a tévé előtt ülve csapkodjuk a legyeket, és nézzük az Eb meccseit, nem is igen van időnk másra, mint fölporszívózni a döglött legyeket, és emlékezni a kommentátorok legnagyobb szövegeire és az előző este legszebb pillanataira, így mondják ezt a futballban is, hogy "legszebb pillanatok".