Tegyük föl, mindannyiunknak van valamilyen rendőrképe, esetlegesen és kényszerűen egy valóságos, magyarországi tapasztalatok nyújtotta ábra, és van egy utazásai során begyűjtött idealizált képe is; akárhogyan, arra kicsi az esély, hogy ezen a vidéken, hol élünk, valaki azzal kezdené beszámolóját (mert hát problémája támadt), hogy "szerencsére akadt a közelben egy rendőr". Az ilyesmi igencsak ritka, maga az idézet Kafkától való. Idemásoljuk az Add föl! című írásából a továbbiakat is: "...szerencsére akadt a közelben egy rendőr, odasiettem hozzá, és lélekszakadva kérdeztem tőle az utat. Mosolygott, s azt kérdezte:
- Tőlem akarod megtudni az utat?
- Igen - mondtam -, mert magam nem találom.
- Add föl, add föl! - mondta, és nagy lendülettel elfordult, mint aki nem akarja, hogy nevetni lássák." Na persze ez eléggé bonyolult történet, ám a miénk se kutya, mit kezdjünk azokkal a lényegét tekintve állandósuló abszurdokkal (nevessünk?), melyek a rendszerváltozás előtti időktől kísértenek bennünket. A rendszerváltozás után más és más erőszak-szervezeti alakulatokat hoztak létre, más és más néven és felügyeletek alatt, de ahogy ez itt szinte elvárható, egyre súlyosabb a helyzet. Visszaélések, korrupciók és így tovább. A HírTv Célpont nevű tévéműsora az úgynevezett "rendőri túlkapásokat" tárgyalja, és konkrétan a rendőregységek 2006. október 23-án történt tömegoszlatását.
Ennyire gyomorforgató őrületbe - meglehet, leginkább erre van sanszunk - azért mégse túl gyakran botlunk. Az agyukban nyilván a kiegyenlítésre, azaz az "elszámolásra" való törekvés nehéz vágyától kacsázó, kusza járású fiatalok rohangálnak rendőrök vagy volt rendőrök után, akikkel, ha megvannak, a házuk kerítésén át kiabálnak. Avagy egyik lábukról a másikra állva egy elhagyott parkrészen kérdeznek kapucniba bújt férfiakat, hogy kik voltak még ott, mondják meg...! Mindenesetre százhuszonegy rendőr nevét és rendfokozatát mutatta már be a Célpont elszánt, mindenre kész stábja azok közül, akik a Rendészeti Biztonsági Szolgálat (mai nevén Készenléti Rendőrség) bevetési csoportjában tevékenykedtek. Ők azok a "szadista rendőrök" meg a többiek, akiknek lakolniuk kell. Nincs vita, több év kemény munkája lehet abban, hogy végre megtudhassa, aki arra módfelett kíváncsi, a HírTv elfogulatlan rögtönítélő stábjától annak nevét, rendfokozatát és azt, hol lakik, aki a "járdára folyt szemekért" felelős. A nevek zúgva peregnek, nemkülönben a képek, sérült, vérző arcok és vadászfegyvert vállukhoz emelő rendőrök a bevetési csoportban, sisakban, védőfelszerelésben és így tovább.
Ebben a verzióban az van, hogy a 2006. október 23-án illegálisan tüntetőknek egyszer csak nekirontottak a rendőrök, a parancs az úgy hangzott - Lassúlépés! Majd ebből lett az egész felhajtás. Mindezt a HírTv egyik meghatározó produkciója valójában egyedi, leírhatatlanul ordenáré stílusban adja elő. "Vajon tényleg parancsra tették, vagy önként dalolva, élvezetből?" Ekként kérdez rá a rendőri túlkapásokat feltáró vizsgálóbizottság, és a Célpont stábja a médiák elképesztő, úgymond bámulatosan rámenős kéjével, avagy gyerekes kegyetlenkedésével folytatni fogja a "különféle műfaji jegyeket felvonultató kisfilmjeinek" készítését; néha mintha feltűnne igyekezet a humorra, ám ha véletlenül összejönne valami tréfa, az sem mentené. Szóval efféle önfeledt játszadozást nem sűrűn láthatunk televíziók csatornáin, maradjunk ennyiben; ilyen közös cselekvést eredményez a nemzeti összetartozás, és így az igazságosztás igénye. Életpályák és jogszabályok - azok teljes hülyeségek; miközben abban azért mi is bízunk, hogy nem maradhat minden büntetlenül.
Azt ordítják a műsor készítői: - Adják föl magukat, mert úgy könnyítenének lelkükön! Hát, lelkük rajta.
HírTv - Célpont (Válogatás), július 20.
