Tévé

Az állandó megható

Fókusz

  • Solymosi Bálint
  • 2012. december 1.

Film

Nahát, milyen riasztóan régóta, másfél évtizede nézhetik a Fókuszt azok az emberek, akik minden erejüket és tehetségüket elvesztve azon munkálkodnak, hogy ennek az abszurd és tébolyult országnak az életéről megfeledkezzenek, és helyette valami olyan szörnyűségesre avagy csodálatosra találjanak, amely velük soha nem történhetik meg.

Az évfordulót ünneplő Fókusz Pluszt és általában önmagukat a készítők a gondolatébresztésre hivatkozva ajánlják, hogy majd holnap az izgalmas kezdetekről meg a legkülönösebb történetekről láthatunk képeket, "amelyekkel elgondolkodtattuk Önöket"!

Olyan veszett türelmetlenséggel vártuk a szombat esti Fókusz Pluszt, hogy már péntek este, afféle előzetes (láb)fürdőt veendő a fényből, rácsatlakoztunk az RTL Klubra, hol pont a Fókusz ment. Nemsokára oda jutottunk, hogy vélhetően médiafogyasztói fogyatékossággal születhettünk, hisz látjuk, amit látunk, de arról lekéstünk, hogy föl is fogjuk, mi megy végbe. Mert ott áll egy gigantikus mosógépajtó körablaka előtt (amelyen egy zenekar és Komár László forogva tükröződik) a műsorvezető Gönczi Gábor, mondva azt mágikus egyszerűséggel, hogy "alaposan felforgatta a kedélyeket" Zalatnay Sarolta vallomása. Cini kezd tehát, ő emlékezik meg Komár Lászlóról, a "magyar Elvisről", méghozzá azzal a sírni valóan természetesnek vélt közönségességgel, hogy hát ismerte testük a másikét az ágyban, magukat életük során többször intim helyzetben találták, így aztán, mondja, nagyon hiányzik majd neki. Nos, nyitni kell az elmeélt, kétségtelen! "A rock 'n' roll magyarországi nagykövetének" 1000 és plusz nője volt, állította ő, ám Cininek ezzel kapcsolatban sem maradtak rossz érzései. Viszont kapcsolatuk vége nem sikerült túl jól, mert Komár egyszerűen kitessékelte a kórteremből. Meglangyosodott rózsaszín szesz egy másnapi asztalon, nem juthat erről más a néző eszébe, megnyugtató és elborzasztó.

Miután elhangzik közvéleményre kíváncsi kérdésük - Elvárható egy vagyonos embertől, hogy pénzének egy részét jótékonysági célokra fordítsa? -, a James Bond-filmekről, illetve főszereplőikről és azok klassz nőiről emlékeznek meg, mivel házi kötelezettségeik közé tartozik, hogy az X-Faktor kulisszatitkairól is beszámoljanak, és a vetélkedő következő részében Bond-filmek dalait éneklik a friss, mindenre elszánt tehetségek. Mindjárt körbe is veszik az ifjú sztárokat rajongóik ilyen vagy olyan formában, és ugyan igyekeznek megoldani, ám nem könnyű, amikor "a hírességeket elérik az erőszakos fanatikusok". Lám, minden tűréshatáron túl, ott van a túlzásnak ez az önparódiát beteges homállyá varázsoló változata.

Most azonban érkezik végre, amit a szívünk igazából várt, A pénz boldogít alcímmel azokról a szociálisan rendkívül érzékeny, el nem kopó lelkesedésű milliárdosokról esik szó, akik a vagyonukból költenek másra is, mint a vagyonuk gyarapítására. Az van most, hogy a legtehetősebb magyarok már felismerték felelősségük fontosságát a Fókusz szerkesztői szerint, ám az adományozás még kissé nehezükre esik. Így precedenseket hoznak fel, Amerikában már nemcsak a dúsgazdag vének, hanem a fiatalok is adakoznak, így tett Mark Zuckerberg is, a Facebook alapítója! Vagy ott van Bill Gates alapítványa és így tovább. A magyarok közül aztán a Csányi Alapítvány és a Mosoly Alapítvány (alapította Küllői Péter bankár) szerepel, és a halála után Demján is visszajuttat a társadalmi körforgásba némi lét.

Noha messzemenően tisztában vagyunk azzal, hogy a Fókusztól mint "közéleti magazintól" és egyáltalában az RTL Klubtól nem lehet elvárni, hogy teret engedjen a szellemnek vagy akár az olcsó szellemességnek, netán egyetlen, árnyjátékszerű ténynek, mégiscsak megkockáztatjuk, ezek nélkül az úgynevezett igényes szórakoztatás megvalósítása nehezen elképzelhető. Életünk és közéletünk komplexitása, valamint az ezekről való tudásunk legfeljebb szédületként merülhet föl a néző számára, ugyanolyan szédületként, mint ezek a naivságok és bárgyúságok, együgyű kalandok, meg a verítékező reménye annak, hogy a Bond-filmek dalait tündérien dögösen el tudják majd énekelni az X-Faktor mesés tehetségei. (A kérdésre válaszolók 100 százalékának az a véleménye: a vagyonosok adakozzanak.)

RTL Klub, október 26.

Figyelmébe ajánljuk

Így néz ki most a Matolcsy-körhöz került, elhanyagolt, majd visszavett Marczibányi sportcentrum - FOTÓK

226 millió forintot követel a II. kerület attól a Matolcsy-körhöz került cégtől, ami egy vita következtében nem fejlesztette a kerület egykori ékességét, a Marczibányi téri sporttelepet. Itt régen pezsgő élet zajlott, mára leromlott, az önkormányzat most kezdi el a renoválást, miközben pert indított. Játszótér, kutyasétáltató, sétány, park és egy uszoda építése maradt el. 

A fejünkre nőttek

Két csodabogár elrabol egy cégvezért, mert meggyőződésük, hogy földönkívüli. Jórgosz Lánthimosz egy 2003-as koreai filmet remake-elt, az ő hősei azonban különc bolondok helyett tőrőlmetszett incelek, akiket azért megérteni is megpróbál.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.