Most esetleg indokolt volna valamiféle önfeltárulkozásra adni a fejünk, vagy ha az nem menne, akkor legalább önvizsgálatra kényszeríteni magunk, hogy miért is választottuk ezt a műsort, hiszen egyáltalán nem érdekelnek Hitler magánéletének mozzanatai, és árnyalatnyival kevésbé a női - így tudtuk eddigelé. Ezen az óvatlan előköszönő, enyhén lázas őszies napon nyomban gyanússá válik megjegyzésünk, mivelhogy a nőre (legyen akárkié is) általában kitüntetett figyelemmel vagyunk, meglehet Eichmann azt mondta, hogy "a nők sok figyelmet igényelnek". Egyfelől ez van, másfelől meg az, hogy mégis felületessé és elnagyolttá teszi vonzódásunk, ha valaki Hitlernek a nője; nem valami izgalmas az egész, plusz nem juthatunk sokra ezzel akkor sem, ha az úgynevezett napi aktualitáson messze túlmutató társadalmi problémákra akarnánk (tágabb ívben) következtetéseket levonni, azért sem, mert nem vagyunk a történelmi párhuzamosságok hívei, többek között. Azonban újra meg újra meglepő, hogy milyen őrült rajongással és dicsőítéssel vették körül a nők Hitlert.
A nőtlen, magányos vezér állítólagosan rendkívül karizmatikus alakja észbontó hatást gyakorolt a hívei közt a nőkre is! Ilyen jellegű képekkel indítanak, a vezért megszokott pózaiban láthatjuk, eléggé jó mozgóképrészleteken, ahol is mint szélroham döntenek le mindent a nők, hogy a vezért közelről láthassák. Emlékeinkben a Beatlest rohamozó, hisztérikusan sikítozó nők hada jelenik meg. Az egyik kulcsfogalom tehát a rajongás lehet; azonban míg egy popsztárt illetően ezt a rajongói imádást érteni véljük, addig azt kevésbé, Hitlert mi a fene tette ilyen roppant varázslatossá számukra, mert az bizonyos, hogy nem a férfiúi szépsége. Marad tehát azon a két, lenyűgözően világító kék szemén kívül az a fasiszta, szélsőjobboldali populista eszme, amit hirdetett, amelynek lényege az antibolsevizmus és az antiszemitizmus. Ezekkel hogy lehet csajozni, hogy lehet levenni a lábáról egy fiatal nőt, legyen mégannyira árja meg hívő, fogalmam sincs. A filmen ezek után a nők arcképeit láthatjuk, kikkel ilyen vagy olyan jellegű közelségbe került, majd sorra veszik kalandjaikat, történeteiket Hitlerrel.
A National Geographic műsora a német történész, Guido Knopp közreműködésével készült, méghozzá friss kutatási anyagok nyilvánosságra hozatalával; viszont és ezzel együtt a laza természetességet sugalló, a c'est la vie stílusában tartott (megelevenített és újrajátszott és elismerést érdemlő képanyaggal illusztrált) sztorik nem lesznek többek a pletykarovatok híreinél. Nézzük az elsőt, még 1916 tavaszáról; mint katona egy francia kisvárosban állomásozott az első világháború során, és akkor a Charlotte Lobjoie nevű lánnyal lett valamilyen viszonya; lehet, hogy készített róla egy portrét, és lehet, hogy lett tőle egy gyereke, a fiú mindenesetre ragaszkodik hozzá, hogy ő Hitler fia! Hitler ennek a lehetőségét kizárta, és bajtársainak állandóan azt hajtogatta, hogy "ne szennyezzék be vérüket!". Aztán ott volt a tizenhat éves Maria "Mizzi" Reiter (Hitler akkor 37 éves). Vagy Geli Raubal, az unokahúga, aki azt állította, volt vele szexuális kapcsolata, ám Hitler nem akart sem tőle, sem mástól utódokat, így aztán őt például sterilizáltatta. Egyfelől tehát "eladja" a nemzet fizikai és kulturális értelemben vett újratermelésének feladatát, kötelezettségét és fényűző szerepkörét a nőknek, másfelől neki "Németország az egyetlen menyasszonya". Mondják, hogy amúgy nem igazán tudott mit kezdeni a nőkkel, de - ahogy ez illik - "elbűvölő és gáláns" volt, ami természetesen az arisztokrácia felé való soha nem múló igyekvésének tudható be. Néhány politikai karrierjét előkészítő és majd támogatni kívánó kalandjától (Winifred Wagner és esetleg Unity Mitford) eltekintve maradnak számára a kirívóan fiatal nők, végül és nem utolsósorban Eva Braun, akinek mint ízlésének megfelelő kedves csecsebecsének és hasznos jószágnak szinte mindent megenged, a naplóírástól a tárgyalásokon való filmforgatásig. Álmatag, gyerekes és szentimentális idill odabent, míg odakint az erő, a gyűlölet és a bosszú ébrentartása, ami folytonos mozgósító erővel bír; és a nők számára még valami, ami mintha a társadalmi térbe való "újrabelépés" modern kori lehetőségét is felkínálta volna.
National Geographic, szeptember 14.
