Ennek a szórakozástípusnak az alternatíváira volna kíváncsi a Helyzet-Kép.
Mindez előtt azonban afféle drogprevencióként megosztjuk frissen szerzett tudásunkat a Hálózat Televízióról, hogy azután "ennek tükrébe" mindenki úgy láthassa bele a saját helyzetéről alkotott képét (szintén kedélyes drogtéma!), ahogy akarja. Nyilván csak pár mondatban összefoglalva azt, amit ez a "teljesen egyedi koncepció mentén működő országos csatorna" magáról elárul: "Helyi televíziók összefogásából született 2002-ben azzal a céllal, hogy az általuk sugárzott közös műsorban összekapcsolja az ország különböző pontjait. A Hálózat Televízió már ekkor hiánypótló szerepet töltött be az országos csatornák között." Így például azáltal is, hogy a Hálózat hírei a legkevesebb agressziót tartalmazzák. És valóban, egyéb programajánlataikat áttekintve megerősödik eddigi feltevésünk - a Hálózat aranyos és kíméletes.
Ez a műsor is fegyelmezett megértéssel és szakszerű óvatossággal beszél a drogokról és azok hatásáról, ám elsősorban arra igyekszik rávilágítani, milyen más lehetőségek adódnak a szabad idő eltöltésére, az úgynevezett kikapcsolódásra, szórakozásra. Két vendéget hívtak meg; egyik Topolánszky Ákos, a Magyar ENSZ Társaság kábítószer-bizottsága vezetője, másik Várkonyi Attila, azaz Dj Dominique. A mintegy húszpercnyi műsoridő első felében alapfogalmakat és statisztikai adatokat veszünk át, az ENSZ listája a mérvadó, hogy mi tiltott, és mi nem, ám az úgynevezett dizájnerdrogok éppen bezavarnak. Ezzel együtt a tiltott drogok növekvő fogyasztása (vezető a cannabis és származékai) viszonylagosan elenyésző a legális drogokéhoz képest, mint a dohány, az alkohol és bizonyos gyógyszerek; az ezek hatására bekövetkező elhalálozások aránya is szinte összehasonlíthatatlan az illegális drogokéval.
Arra a kérdésre, hogy a drogok tiltása avagy megengedése volna célravezetőbb, mindkét interjúalany hasonlóképpen válaszol, azaz hogy nem a jogi szabályozás perdöntő, mert sokkal összetettebb a probléma, és társadalmunknak és állami intézményeinknek bizony a probléma teljes spektrumára oda kéne figyelnie. És itt következnek azok, amelyekről annyit hallhatott már mindenki - a tájékoztatásnak a fontosságáról esik szó, meg más hasonlókról, drogprevencióról és a mentes szórakozás lehetőségeinek megteremtéséről. Közösségről. Kreativitásról. Kultúráról. Valami olyasmiről, ami "szabad örömet" hoz, és a valódi "jó életről" való közös álmodozásra késztet.
Ezek az érintő egyenesek, problémaérzékeny megjegyzések nem annyira a drogokról szólnak, legyenek akár legálisak, akár illegálisak, hanem arról a világról (társadalmunk szociológiai, pszichológiai, politikai és erkölcsi dimenzióiról), amelyben élünk, illetve ennek az országnak a kivételesen stupid és nyomorult állapotáról és az általános globális tendenciákról. A műsor önmaga elé kitűzött célja egyfelől az, hogy minél előbb szeretne túl lenni a "gonoszon", másfelől, hogy illedelmesen rettegő és féltő legyen egyszerre. Ez a műsorvezetőnőn nem múlik, szelíd, figyelmes társalkodó. Mindazonáltal szerencsére nem valami fékezhetetlen áradással tör ránk a szeretet, ahogy ez az ezotériát, ilyen meg olyan vallást, parapszichológiát és ismeretterjesztő tudományt vegyítő adástól várható volna (mert hát azért a Hálózat Televízióra az ezotéria "rányomja bélyegét"), hanem kígyószerűen átöleli önmagát, kiváló megnyugvásunkra.
Azt érezhetjük, hogy eléggé parttalan dumák ezek a drogról, ám legalább szórakoztató, hogy amennyire hiábavalók, annyira szükségesek.
Hálózat Tv, 2012. szeptember 1.
