Mivel van rá érkezésünk, keljünk korán, és ébredjünk a Balatoni nyár című műsorral a köztévé egyesén (meg a Duna Worldön!)! Megtudhatjuk, amit régóta tudunk, ha valami magyar, az egyúttal egyenlő a Balatonnal. És ezzel a nyári műsorfolyammal következésképpen (legalábbis ami a közmédiát illeti).
Az m1 stábja kiköltözött a révfülöpi mólóra, és onnét igyekszik érdekfeszítő reggeli adásában programot ajánlani, na, és megmutatni, miféle értékek is rejtekeznek a parton és a parttól távolabb. Vendégeket is hívnak, beszélgetnek, természetesen mindeközben egy séf főz sápadt kora reggeli lendülettel, ahogy egy szőke nő meg egy barna férfi is ott téblábol a díszletek között, kissé megrettenve a várható hőségtől, meg attól, hogy mi lesz itt máma megfizetve. (Ez utóbbit szó szerint lehet talán venni.)
Honnét kerültek oda, fogalmunk sincs, egyszerre csak ott a móló deszkáin a Kormorán, egy nemzeti rockot amolyan etnobeütésekkel játszó ősrégi együttes, azonnali alarm, mi ez a síró, nyivákoló, ordító ének ebben az amúgy selymesen szelíd vízparti reggelben? Mi a tragédia abban, ha nyaralni akarunk? - legalább nekünk, magyaroknak őszintén fel kell tennünk a kérdést. Nyomják kegyetlenül. Őszinték. Nem múlik el egy ótvaros nap, hogy ne derülne fény műveltségünk hiányosságaira, nem ismertük a Kormoránt. Ennek az önvallomásnak van egy súlyosabb változata, mely szerint sem erőnk, sem kedvünk nem volt megismerni, de ezt hagyjuk. Az ízlésre ebben az esetben nem hivatkozhatunk, elismerésük egyöntetű. Többek között olyan művek zenéje, mint a Honfoglalás, a Sacra Corona meg a Trianon köszönhető a Kormoránnak. Az meg, hogy elzavarja ez a drámai hangfekvés a kiskacsákat, és a horgászok is összepakolnak, az ő bajuk. Szóval, tovább kell lépnünk, és biza, nehéz lesz letaglózó fellépésük után; aki viszont a Kormoránnal akar nyaralni, ne a Balatonra jöjjön, hanem valahová Magyarország legkeletibb részére, mert ott koncertezik, mi sem tisztább sor egy balatoni kulturális ajánlóban!
Miután őrülten szenvedélyes Kormoránunk elhallgat, dinsztelődünk és lankadunk, mint az apróra vágott hagyma a serpenyőben; el is lennénk így, ha az úgynevezett házigazda férfi nem volna annyira suta, és ha nem ilyen hirtelen erősíttetne meg ízlésünk, már ha van, a házigazda nő által, ki szerint annál nincs szebb fotótéma, mint a balatoni reggel, hacsak nem a naplemente - mennyi gyönyörű magyar kép!
Ahogy a bulvárból tudjuk, Fülöp László, eme Tisza partján felnőtt férfiú először kapott felkérést arra, hogy a produkció műsorvezetője legyen, párjának Jegyes-Tóth Krisztát kapta, akivel még nem dolgoztak együtt; hogy ennek mi köze van ahhoz, hogy a móló stúdiójában, avagy nagy ritkán valamivel kintebb merészkedve szerencsétlenkedik, nem tudjuk, feltételezzük azért azt, munkatársai készségesek és tapintatosak. Ideje a stábnak és a szerkesztőknek lehet erre az elveszettre, hiszen a riportokat, interjúkat elnézve nem sok feladat adódik, valószínűsítjük, hogy félpercenként kapkodnak mobiljuk után, mert újabb és újabb jelentkezők várnak arra, hogy bemutathassák holmijukat, borozóikat és fregattjaikat. Mert ugyanis olybá tűnik, eladandó portékáikkal házalnak a tulajdonosok, és bekopogtatnak ide, a révfülöpi szabad ég alatti stúdióba. Megtudjuk mindezeken túl, hogy a Magyar Vágtának van Balatoni Vágta változata, és hogy volt tegnap valahol egy halászléfőző verseny is, és azt is meghallhatjuk, valakinek Afrikába kellett mennie azért a felismerésért, hogy van mélyszegénység, és akkor kell legyen magyar mélyszegénység is, a gyerekszegénységről nem is beszélve. Nahát. Ki vagyunk téve egy hosszan tartó hőstressznek, ezzel azonban nem magyarázható a köztévé révfülöpi csapatépítő tréningje, mert amúgy nyilván az is van az ajánlatban. Minden más egyébként olyan, akárcsak hosszú évtizedek óta, gyereküdültetés, gyerekvetélkedők, hál' istennek a Művészetek Völgyében is sok a gyerek, teljesen családias a hangulat.
Akik voltak már valaha a Balatonnál, azok tudják, nem ilyen, és nem is lehet ilyen (már azért sem, mert semmi nem derül ki), mint amilyennek láttatják a tévések. Ennyire nem ígérheti ez a tó kizárólag a tavalyi lecsót, amit a frigóban találunk, ennyire hűvösen ehetetlent, dermedtet. Aki először járna erre, és itt szeretné egyszerre élvezetes találékonysággal és lustasággal eltölteni nyarának és szabadságának egy részét, az meg majd nem fog ráismerni ennek alapján.
Olvastam már (e műsor apropóján is) az életszeretetről, könnyedségről és kellemesen eltöltött időről meg klassz társaságról, igényességről és tartalmasságról; na, mindettől van a legtávolabb ez a produkció. És a Balatontól. A "magyar tengertől".
m1, Duna World, augusztus 4.
