Mink András

Magyarországon 1990. március 25-én és április 8-án, két fordulóban rendezték meg az első szabad választásokat. Hogyan jutott el e pontig az ország, miről szólt a kampány, és hogyan alakult ki a végeredmény?

Nem indokolatlan először is föltennünk a kérdést: politikus volt-e Rajk László? Hiszen sosem törekedett professzionális politikai karrierre, sosem tört közhatalmi pozíciók megszerzésére, miniszteri, államtitkári posztra, nem tűzte ki célul, hogy a demokratikus közélet politikai ranglétráján egyre magasabbra és magasabbra jusson. Nem jelentkezett be politikai vezérszerepre, nem publikált nagy ívű politikai elemzéseket, programokat, nem jelent meg politikai beszédeit és állásfoglalásait tartalmazó kötet. Publicisztikáiban a politikai állásfoglalás ugyan markánsan, de mégis rendszerint áttételesen, kulturális témák szűrőjén keresztül jelent meg (Lásd legutóbb Bodyguard építészet c. írását a Magyar Narancs 2019. augusztus 8-i számában).

Ezt az írást a Néma felállás, a 2019. június 16-án a Hősök terén tartott tiltakozó megmozdulás szervezőinek és résztvevőinek ajánlom.

"Nyugodtan tekinthetjük ezt a szemérmetlen, gyalázatos húzást a Nagy Imre-csoport második, virtuális elrablásának." Mink András írása a friss Magyar Narancsban a történelem-hamisításról.

Lánczi András, a Corvinus Egyetem tanára (azóta rektora), az orbánzati think tank, a Századvég Alapítvány korábbi vezetője nemrég arról világosította fel a közönséget (azaz bennünket, fantáziátlan, moralizáló mazsolajancsikat), hogy amit mi korrupciónak (lopásnak?) vélünk – a hatalomhoz (Orbánhoz) közel álló pénzemberek, vállalkozók helyzetbe hozása a piac erőszakos újraosztása, piaci versenyelőnyök kormányzati-törvényhozási biztosítása, többek között visszamenőleges jogalkotás révén, valamint és mindenekelőtt a sokszorosan túlárazott, uniós forrásokból és a magyar adófizetők pénzéből finanszírozott közbeszerzések irányított elosztása – szóval mindez valójában a kormány tudatos társadalompolitikája a nemzeti tőkésosztály, tulajdonosi réteg stb. megteremtése, létrehozása érdekében.

1958. június 16-án hajnalban a Gyűjtőfogház udvarán végezték ki Nagy Imrét, a forradalom miniszterelnökét, Maléter Pál honvédelmi minisztert és Gimes Miklós újságírót. A Narancsban az ötvenedik évfordulóra megjelent írással emlékezünk.

Lenin 1894-ben írott művének címe így folytatódik: "...és hogyan hadakoznak a szociáldemokraták ellen?" Ma az MSZP tekinti magát a magyar szociáldemokrácia letéteményesének, a "népbarátok", azaz az áldemokraták, szemfényvesztők szerepét pedig az LMP-re osztották, amely objektíve a demokrácia ellenségeinek malmára hajtja a vizet (lásd Lendvai Ildikó pártelnök nyilatkozatát, miszerint ha nem lépteti vissza jelöltjeit, az LMP lesz a bokréta a Fidesz kalapján).

Félix Péter Nagy Imre "titokzatos" életét bemutatni szándékozó, tabudöntögetésnek szánt háromrészes cikksorozatot közölt (lásd: Nagy Imre ismeretlen élete, 1-3., Magyar Narancs, 2008. október 9., 16. és 23.) az 1956-os forradalom miniszterelnökének pályájáról. Az írás alapfeltevése, hogy míg Nagy Imre 1956-szerepéről és későbbi sorsáról már szinte mindent tudunk, a kommunista mozgalomban töltött négy évtizedes előélete, amely tele van kínos részletekkel és megválaszolatlan kérdésekkel, alig kapott figyelmet. A cikksorozat ezt a hiányt kívánja pótolni. Mink András

Úgy fest, Lengyelországban a politikai választék két nagy jobboldali pártra szűkült le. Most épp a liberális, piac- és Európa-barát Polgári Platform (PO) kormányoz, ám hiba lenne a Kaczynski fivérek fémjelezte radikális populizmust teljesen leírni. Interjúalanyunkat, aki a PO-tól több kezdeményezést várt volna, mindez nem ejti kétségbe. A kitűnő politológus, a varsói Stefan Batory Alapítvány elnöke nemrég a Közép-európai Egyetem nacionalizmus szemináriumának egyik vendégelőadója volt.

Az én emlékezetemben úgy él, mint a demokratikus ellenzék, a Szegényeket Támogató Alap (Szeta), a Beszélő, egyszerűbben szólva az 1980-as évek "másik" Magyarországának Jeanne d'Arcja.

Plutarkhosz híradása szerint Platón, midőn Dionüszosz türannosz meghívásának eleget téve látogatást tett Szürakuszaiban, azt a meggondolatlan kijelentést tette az uralkodói audiencián, hogy minden ember között a zsarnokok a legkevésbé bátrak. Dionüszosz ezt természetesen magára vette, és gyáva zsarnokhoz méltóan titokban megkérte a spártai Polliszt, akivel Platón egy hajón utazott el, hogy a filozófust orvul gyilkoltassa meg, vagy adja el rabszolgának. Platón és az utókor nagy szerencséjére Pollisz az utóbbi megoldást választotta.

Kádár János 1954 és 1989 között folytatott levelezéséből Huszár Tibor készített válogatást. A hivatalos iratok mellett szépszámú magánlevelet is olvashatunk most. Kádár házhoz jön.