Nagy Imre második elrablása: hol ér össze Kádár és Orbán történelemképe?

  • Mink András
  • 2019. június 28.

Tudomány

"Nyugodtan tekinthetjük ezt a szemérmetlen, gyalázatos húzást a Nagy Imre-csoport második, virtuális elrablásának." Mink András írása a friss Magyar Narancsban a történelem-hamisításról.

A friss Magyar Narancsban Mink András azt vizsgálja, miért van szüksége Orbán Viktornak arra, hogy kitaszítsa az 56-os panteonból Nagy Imrét. Azt a Nagy Imrét, akinek az újratemetésén elmondott beszédével Orbán politikai karrierje új lendületet kapott.

Ízelítő a publicisztikából:

A Kádár-korszak „ellenforradalmi” propagandájában Nagy Imréről két, egymásnak ellentmondó, de egyként dehonesztáló és hazug ábrázolás volt használatban.

  • Az egyik formula szerint, amely a Nagy Imre és társai ellen lefolytatott koncepciós perben öltött formát, Nagy Imre és bűntársai árulók voltak, akik összeesküvést szőttek a néphatalom megdöntésére.
  • A másik, korábbi verzió szerint Nagy Imre erőtlen, ingadozó, tehetségtelen, önálló akarat és gondolatok nélküli báb volt, akit dróton rángatott a környezete; elvakította a hatalomvágy, nem ismerte föl az „ellenforradalmi veszélyt” és nem lépett fel ellene, ezzel végveszélybe sodorta a néphatalmat – ezért volt szükség Kádárra és a szovjet beavatkozásra. (...)

Párhuzamok

A mai hivatalos kormányzati emlékezetpolitika Nagy Imre-képe sokban hasonlít a Kádár-korszak utóbbi, főleg a pártfunkcionáriusok körében népszerű torzképhez. Nagy Imre és a sztálinista (rákosista) diktatúrával szembeforduló reformkommunisták nem lehettek a forradalom eszmei és politikai vezetői és hősei, csupán tragikus sorsú mellékszereplők, akik a felkelő nép, az utca nyomására kényszerből, folyamatosan hátráltak, hogy mentsék, ami menthető, de valójában sosem azonosultak teljesen és őszintén a forradalom ügyével. Hiszen kommunisták voltak.

1956. október 23. Nagy Imre beszél a forradalmi tömeghez

1956. október 23. Nagy Imre beszél a forradalmi tömeghez a Parlamentnél

Fotó: Fortepan/Franz Fink

Akaratlan mártíromságuk persze némi tiszteletet érdemel, annál is inkább, mert sorsuk éles fénnyel világít rá a kommunizmus cinikus kegyetlenségére, amely lám, a sajátjaival is ilyen brutális és embertelen módon végzett, ha a hatalom érdeke ezt kívánta. De semmi több. A kivégzésüket követő évtizedekben kialakult nimbusz, miszerint ők voltak a forradalom vezéralakjai, mártíromságuknak betudható optikai csalódás volt, amelynek kevés köze volt valóságos történeti szerepükhöz, szándékaikhoz és tetteikhez. Az igazi hősök nem ők voltak, hanem a „pesti srácok”. (...)

Ez az értelmezés manifesztálódott az 1956-os hivatalos emlékév propagandaüzeneteiben és botrányba fulladt plakátkampányában 2016-ban, és teljesedett ki az idén, a temetés elrabolt 30. évfordulóján, amelynek már nem Nagy Imre és mártírtársai voltak a főszereplői, hanem a pesti srácok Sráca, a rendszerváltást, a kommunista rezsim leverését a koporsók fölött mondott lángpallosú beszédével elindító Orbán Viktor. Nyugodtan tekinthetjük ezt a szemérmetlen, gyalázatos húzást a Nagy Imre-csoport második, virtuális elrablásának.

A teljes írást megtalálja a friss Magyar Narancsban. A lap kapható az újságárusoknál vagy előfizethet rá itt.

Magyar Narancs

A digitális Magyar Narancs digitális olvasójának a digitális olvasáshoz szükség lesz a DIMAG Reader letöltésére. A digitális példányok a következõ platformokon érhetõek el online, és offline is: Iphone/Ipad (iOS), Google Android, PC. Fizessen elõ egy évre, fél évre, negyed évre, egy hétre!

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.