Nagy Imre második elrablása: hol ér össze Kádár és Orbán történelemképe?

  • Mink András
  • 2019. június 28.

Tudomány

"Nyugodtan tekinthetjük ezt a szemérmetlen, gyalázatos húzást a Nagy Imre-csoport második, virtuális elrablásának." Mink András írása a friss Magyar Narancsban a történelem-hamisításról.

A friss Magyar Narancsban Mink András azt vizsgálja, miért van szüksége Orbán Viktornak arra, hogy kitaszítsa az 56-os panteonból Nagy Imrét. Azt a Nagy Imrét, akinek az újratemetésén elmondott beszédével Orbán politikai karrierje új lendületet kapott.

Ízelítő a publicisztikából:

A Kádár-korszak „ellenforradalmi” propagandájában Nagy Imréről két, egymásnak ellentmondó, de egyként dehonesztáló és hazug ábrázolás volt használatban.

  • Az egyik formula szerint, amely a Nagy Imre és társai ellen lefolytatott koncepciós perben öltött formát, Nagy Imre és bűntársai árulók voltak, akik összeesküvést szőttek a néphatalom megdöntésére.
  • A másik, korábbi verzió szerint Nagy Imre erőtlen, ingadozó, tehetségtelen, önálló akarat és gondolatok nélküli báb volt, akit dróton rángatott a környezete; elvakította a hatalomvágy, nem ismerte föl az „ellenforradalmi veszélyt” és nem lépett fel ellene, ezzel végveszélybe sodorta a néphatalmat – ezért volt szükség Kádárra és a szovjet beavatkozásra. (...)

Párhuzamok

A mai hivatalos kormányzati emlékezetpolitika Nagy Imre-képe sokban hasonlít a Kádár-korszak utóbbi, főleg a pártfunkcionáriusok körében népszerű torzképhez. Nagy Imre és a sztálinista (rákosista) diktatúrával szembeforduló reformkommunisták nem lehettek a forradalom eszmei és politikai vezetői és hősei, csupán tragikus sorsú mellékszereplők, akik a felkelő nép, az utca nyomására kényszerből, folyamatosan hátráltak, hogy mentsék, ami menthető, de valójában sosem azonosultak teljesen és őszintén a forradalom ügyével. Hiszen kommunisták voltak.

1956. október 23. Nagy Imre beszél a forradalmi tömeghez

1956. október 23. Nagy Imre beszél a forradalmi tömeghez a Parlamentnél

Fotó: Fortepan/Franz Fink

Akaratlan mártíromságuk persze némi tiszteletet érdemel, annál is inkább, mert sorsuk éles fénnyel világít rá a kommunizmus cinikus kegyetlenségére, amely lám, a sajátjaival is ilyen brutális és embertelen módon végzett, ha a hatalom érdeke ezt kívánta. De semmi több. A kivégzésüket követő évtizedekben kialakult nimbusz, miszerint ők voltak a forradalom vezéralakjai, mártíromságuknak betudható optikai csalódás volt, amelynek kevés köze volt valóságos történeti szerepükhöz, szándékaikhoz és tetteikhez. Az igazi hősök nem ők voltak, hanem a „pesti srácok”. (...)

Ez az értelmezés manifesztálódott az 1956-os hivatalos emlékév propagandaüzeneteiben és botrányba fulladt plakátkampányában 2016-ban, és teljesedett ki az idén, a temetés elrabolt 30. évfordulóján, amelynek már nem Nagy Imre és mártírtársai voltak a főszereplői, hanem a pesti srácok Sráca, a rendszerváltást, a kommunista rezsim leverését a koporsók fölött mondott lángpallosú beszédével elindító Orbán Viktor. Nyugodtan tekinthetjük ezt a szemérmetlen, gyalázatos húzást a Nagy Imre-csoport második, virtuális elrablásának.

A teljes írást megtalálja a friss Magyar Narancsban. A lap kapható az újságárusoknál vagy előfizethet rá itt.

Magyar Narancs

A digitális Magyar Narancs digitális olvasójának a digitális olvasáshoz szükség lesz a DIMAG Reader letöltésére. A digitális példányok a következõ platformokon érhetõek el online, és offline is: Iphone/Ipad (iOS), Google Android, PC. Fizessen elõ egy évre, fél évre, negyed évre, egy hétre!

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.