A friss Magyar Narancsban Mink András azt vizsgálja, miért van szüksége Orbán Viktornak arra, hogy kitaszítsa az 56-os panteonból Nagy Imrét. Azt a Nagy Imrét, akinek az újratemetésén elmondott beszédével Orbán politikai karrierje új lendületet kapott.
Ízelítő a publicisztikából:
A Kádár-korszak „ellenforradalmi” propagandájában Nagy Imréről két, egymásnak ellentmondó, de egyként dehonesztáló és hazug ábrázolás volt használatban.
- Az egyik formula szerint, amely a Nagy Imre és társai ellen lefolytatott koncepciós perben öltött formát, Nagy Imre és bűntársai árulók voltak, akik összeesküvést szőttek a néphatalom megdöntésére.
- A másik, korábbi verzió szerint Nagy Imre erőtlen, ingadozó, tehetségtelen, önálló akarat és gondolatok nélküli báb volt, akit dróton rángatott a környezete; elvakította a hatalomvágy, nem ismerte föl az „ellenforradalmi veszélyt” és nem lépett fel ellene, ezzel végveszélybe sodorta a néphatalmat – ezért volt szükség Kádárra és a szovjet beavatkozásra. (...)
Párhuzamok
A mai hivatalos kormányzati emlékezetpolitika Nagy Imre-képe sokban hasonlít a Kádár-korszak utóbbi, főleg a pártfunkcionáriusok körében népszerű torzképhez. Nagy Imre és a sztálinista (rákosista) diktatúrával szembeforduló reformkommunisták nem lehettek a forradalom eszmei és politikai vezetői és hősei, csupán tragikus sorsú mellékszereplők, akik a felkelő nép, az utca nyomására kényszerből, folyamatosan hátráltak, hogy mentsék, ami menthető, de valójában sosem azonosultak teljesen és őszintén a forradalom ügyével. Hiszen kommunisták voltak.
| ||
Akaratlan mártíromságuk persze némi tiszteletet érdemel, annál is inkább, mert sorsuk éles fénnyel világít rá a kommunizmus cinikus kegyetlenségére, amely lám, a sajátjaival is ilyen brutális és embertelen módon végzett, ha a hatalom érdeke ezt kívánta. De semmi több. A kivégzésüket követő évtizedekben kialakult nimbusz, miszerint ők voltak a forradalom vezéralakjai, mártíromságuknak betudható optikai csalódás volt, amelynek kevés köze volt valóságos történeti szerepükhöz, szándékaikhoz és tetteikhez. Az igazi hősök nem ők voltak, hanem a „pesti srácok”. (...)
Ez az értelmezés manifesztálódott az 1956-os hivatalos emlékév propagandaüzeneteiben és botrányba fulladt plakátkampányában 2016-ban, és teljesedett ki az idén, a temetés elrabolt 30. évfordulóján, amelynek már nem Nagy Imre és mártírtársai voltak a főszereplői, hanem a pesti srácok Sráca, a rendszerváltást, a kommunista rezsim leverését a koporsók fölött mondott lángpallosú beszédével elindító Orbán Viktor. Nyugodtan tekinthetjük ezt a szemérmetlen, gyalázatos húzást a Nagy Imre-csoport második, virtuális elrablásának.
A teljes írást megtalálja a friss Magyar Narancsban. A lap kapható az újságárusoknál vagy előfizethet rá itt.
Magyar Narancs
A digitális Magyar Narancs digitális olvasójának a digitális olvasáshoz szükség lesz a DIMAG Reader letöltésére. A digitális példányok a következõ platformokon érhetõek el online, és offline is: Iphone/Ipad (iOS), Google Android, PC. Fizessen elõ egy évre, fél évre, negyed évre, egy hétre!
