Arról, hogy a háború milyen pontos következményekkel jár Ukrajna határaira és állami létére nézve, kevés biztosat tudunk állítani az orosz agresszió negyedik hónapjában. Ezt akár pozitív fejleménynek is tekinthetjük, hiszen azt jelenti, hogy az orosz hadsereg eddig nem volt képes megtörni az ellenállást, elfoglalni és csatlós állammá tenni Ukrajnát, s a beloruszhoz hasonlóan az orosz birodalmi politika foglyává tenni az ukrán nemzetet.
Milyen következményekkel járhat az orosz agresszió az Európai Unióra, az Egyesült Államokra és Kínára nézve?
Aki ma újraolvassa az orosz külügyminisztérium által december 17-én közzétett, az Oroszországi Föderáció biztonsági garanciaigényeit felsoroló két dokumentumot, annak nem sok kétsége lehet afelől, hogy az orosz–ukrán háborúval Vlagyimir Putyin Ukrajna mellett a kétpólusú világrend utáni európai biztonsági architektúra normái és intézményei ellen is nyílt támadást indított.
Az orosz–ukrán háború a poszthegemoniális nemzetközi hatalmi rend konfliktusai közé illeszkedik – az olyan, a fennálló hatalmi status quót megkérdőjelező konfliktusok sorába, mint a 2008. augusztusi grúz–orosz háború, Kínának a Dél-kínai-tengeren zajló mesterséges szigetépítési projektje és Tajvan körüli katonai aktivitása, a Krím félsziget 2014-es orosz annexiója és a kelet-ukrajnai szeparatizmus moszkvai támogatása, vagy Oroszország 2015-ös bekapcsolódása a szíriai polgárháborúba.
