Tálas Péter

Győzelmi kényszer

Az Ukrajna elleni háború és Európa biztonsága

  • Tálas Péter
  • 2022. május 4.

Publicisztika

Aki ma újraolvassa az orosz külügyminisztérium által december 17-én közzétett, az Oroszországi Föderáció biztonsági garanciaigényeit felsoroló két dokumentumot, annak nem sok kétsége lehet afelől, hogy az orosz–ukrán háborúval Vlagyimir Putyin Ukrajna mellett a kétpólusú világrend utáni európai biztonsági architektúra normái és intézményei ellen is nyílt támadást indított.

(A két tervezetről, melyek az „Egyezmény az Egyesült Államok és az Oroszországi Föderáció közötti biztonsági garanciákról” és a „Megállapodás az Oroszországi Föderáció és a NATO tagállamai biztonságának szavatolására irányuló intézkedésekről” címet viselik, lásd cikkünket: Putyin ultimátuma, Magyar Narancs, 2022. január 13.)

Az amerikai–orosz szerződéstervezet például visszamenőleges hatállyal megtiltotta volna atomfegyverek telepítését a nemzeti határokon kívülre. Vagyis az amerikai atomfegyverek európai leszerelését és kivonását követelte, miközben nem zárta ki, hogy orosz atomfegyverek jelenjenek meg a kalinyingrádi exklávé területén vagy a Krímben. Mi több, a dokumentum szerint a feleknek tartózkodniuk kellett volna saját fegyveres erőik és fegyverzetük telepítésétől azokon a területeken is, amelyeket a másik fél a saját biztonságára nézve fenyegetésként érzékelhet. A NATO-val kötendő megállapodástervezet pedig visszamenőleges hatállyal megtiltott volna minden, 1997. május utáni csapattelepítést (NATO- és nem NATO-országba egyaránt) valamennyi olyan NATO-tagállamnak, amely ezen időpont előtt tagja volt a szövetségnek. Vagyis az oroszok felszámoltatták volna például a NATO keleti szárnyának megerősítése érdekében kialakított rotációs jelenlétet, amelyről a szövetség csúcstalálkozóin – válaszul a Krím annexiójára és a kelet-ukrajnai szeparatizmus orosz támogatására – annak idején konszenzussal döntöttek a tagállamok.

E követelések abból indultak ki, hogy a Nyugat a hidegháborús győzelem lelkesedéséből fakadóan rosszul mérte fel lehetőségeit, és figyelmen kívül hagyta Oroszország érdekeit, legfőképpen Mihail Gorbacsov szovjet elnöknek a német újraegyesítés alkalmával tett, a NATO-ra vonatkozó szóbeli ígéreteket. S mivel a jelenlegi orosz vezetés úgy látja, hogy az Egyesült Államok egypólusú pillanata a végéhez közeledik, Moszkva – úgy is, mint a multipoláris világrend egyik pólusának vezetője – határozottan javasolja helyreállítani a korábbi nemzetközi hatalmi rendet. (Az orosz–ukrán háború globális rendre gyakorolt várható hatásairól lásd szerzőnk előző cikkét: Harc a pólusokért, Magyar Narancs, 2022. április 14. – a szerk.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.