Ukrajna sorsa, a NATO jövője és Európa biztonsága Trump alatt

Vad idők

  • Tálas Péter
  • 2025. február 19.

Külpol

A múlt hétvégi müncheni biztonságpolitikai konferencia a tengerentúlról érkező baljós üzenetek jegyében telt. Amerika veszi a kalapját, az Európai Unió szembesül évtizedes mulasztásaival, Moszkva kezdi a tenyerét dörzsölni.

Donald Trump csapatának müncheni belépője csak azokat döbbenthette meg, akik átaludták a 2010-es éveket, azt a hosszú évtizedet, amelyet Európa biztonságának szempontjából a stratégiai sokkok időszakaként tartunk számon. Ez utóbbiak közé sorolhatjuk – az arab tavasz, az orosz–ukrán konfliktus majd háború, a menekültválság, az európai terrorhullám és a Covid-járvány mellett – Trump első elnöki ciklusát is. A múlt hétvégén a müncheni biztonságpolitikai konferencián ugyanis semmi olyan nem hangozott el, ami ne merült volna fel 2010 óta, és különösen az orosz–ukrán háború három éve alatt. Régóta ismert volt az is, hogy Trump imádja provokálni a partnereit, legyenek azok barátok, ellenségek, üzletfelek. Aki esetleg elfelejtette volna ezt, annak jó emlékeztetők lehettek az elnök Kanadával, a Panama-csatornával, Grönlanddal és a Gázai övezettel kapcsolatos „remek” ötletei. Egyszóval a müncheni „show” valamennyi eleme ismert kellett, hogy legyen. (Az Európai Uniót ért sokkról lásd cikkünket a 23–24. oldalon – a szerk.)

A békecsinálás

Az már a konferencia előtt nyilvánvalóvá vált, hogy az új amerikai vezetés mindenekelőtt helyzetet felmérni jön Európába, s nem kész megoldást hoz: az orosz–ukrán háború lezárásának trumpi tervéről azért nem szivárgott ki előzetesen semmi, mert nem volt ilyen konkrét terv. A bajor fővárosban hangzottak el persze kiindulópontok – nem lesz ukrán NATO-tagság, nincs visszatérés a 2014-es határokhoz, nem lesz békefenntartás NATO-keretben, nem lesznek amerikai békefenntartók, mindenkinek magának kell a kockázatot vállalnia –, de ezek többnyire már München előtt is ismertek voltak. Miként ismert volt az is, hogy a mindenre üzletként tekintő Donald Trump valamennyi szereplőtől igyekszik majd megkérni az amerikai békecsinálás árát. Kezdve az oroszokkal (tárgyalási hajlandóságuk és feltételeik előzetes felmérése), folytatva az ukránokkal (az ukrán ritkaföldfémvagyon fele), egészen az európaiakig (a védelmi ki­adások GDP-arányának 5 százalékra emelése, a békefenntartás vagy a további támogatás költségei­nek viselése). Ezek sem új követelések, és Zelenszkij elnök reakcióját látva (aki a biztonsági garanciák hiánya miatt utasította el az amerikai ritkaföldfém-szerződést) nem is feltétlenül ördögtől való annak kimondása, hogy nincs tovább jóérzésből fenntartott biztonság és támogatás. Miként az sem lehet meglepetés, hogy a Trump-adminisztráció nem akar olyan Európát látni a tárgyalásokon, amely eleddig semmit sem tett le azért, hogy ott ülhessen az asztalnál. Ezért aztán Emmanuel Macron már egy nappal későbbre, hétfőre Párizsba hívta az európai biztonság szempontjából legfontosabb államok (Lengyelország, Németország, Olaszország, Spanyolország, Dánia, Hollandia, Egyesült Királyság) vezetőit, hogy egy olyan európai választ dolgozzanak ki, amelyet a néhány nap múlva Washingtonba induló Keir Starmer brit miniszterelnök magával vihet.

Az európai válaszban várhatóan a védelmi kiadások azonnali emelése, illetve a tűzszünet vagy a béke fenntartásában vállalt vezető szerep lesz majd felsorolva. Többek számára egyik sem lesz könnyű, hiszen a jelenleg alacsony GDP-arányú védelmi költségvetéssel és rosszul teljesítő gazdasággal rendelkező országok nem biztos, hogy képesek lesznek gyors ütemben eleget tenni az amerikai követelésnek. Ami pedig a békefenntartást illeti: eddig az Egyesült Királyság, Franciaország, Svédország jelezte, Olaszország pedig hajlik rá, hogy jelezze részvételi szándékát egy olyan misszióban, ahol a NATO garanciájának hiányában sokak szerint Oroszország büntetlenül lövöldözhet majd a békefenntartókra – ahogy tette ezt 2022 előtt a Donbaszban állomásozó ukrán katonák esetében. Ezért az európaiak valószínűleg – bár elfogadják, hogy az Egyesült Államok nem küld katonát Ukrajnába – az amerikaiak segítségét fogják kérni a hírszerzés, a megfigyelés és a felderítés támogatása, valamint a földön tartózkodó európai csapatok lehetséges légi fedezetére. A számítások szerint az arra vállalkozó európaiak együttesen mintegy 25–30 ezer fős kontingenst lennének képesek kiállítani (Zelenszkij eredetileg 150–200 ezer fős békefenntartó kontingensről beszélt), ami a nukleáris fegyverzettel rendelkező Oroszország elrettentésére még az ukrán haderővel együtt sem lesz alkalmas.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.