Tálas Péter

Gazdátlan csomag

Kinek a gondja lesz a hátrahagyott Afganisztán?

  • Tálas Péter
  • 2021. augusztus 25.

Publicisztika

Bár az amerikaiak által életben tartott afganisztáni kormányzat gyors összeomlása alaposan meghökkentette a nemzetközi közösséget, stratégiai szempontból egyértelműen megerősítette Joe Biden amerikai elnök döntésének helyességét a már két évtizede húzódó és régóta megnyerhetetlen afganisztáni háború lezárásának szükségességéről. 

(Lásd erről Tábor Áron A vereség ára című írását előző lapszámunkban.)

Az afganisztáni háború húsz éve alatt ugyanis jelentősen megváltozott a nemzetközi hatalmi rend, s olyan poszthegemoniális korszak köszöntött be, amely Barack Obama elnöksége óta az Egyesült Államokat is globális érdekeinek újrafogalmazására kényszerítette.

Aligha gondolhatta bárki is komolyan, hogy az amerikai nagy­stra­tégia prioritásainak változásai érintetlenül hagyják az afgán kérdést. A nemzetközileg nem túl jelentős, a tágabb Közel-Kelet perifériáján elhelyezkedő Afganisztánt ugyanis kizárólag a szeptember 11-i terrortámadás, illetve ennek nyomán a 2001 októberében elkezdett, ám komoly stratégia nélküli fegyveres konfliktus helyezte és tartotta két évtizeden keresztül az amerikai külpolitika térképén. Az ott harcoló amerikai és szövetséges erők miatt Afganisztán olyan, az Egyesült Államok külpolitikai érdekeinek szempontjából összehasonlítatlanul fontosabb problémákkal került egy lapra, mint az iraki háború, Irán előretörése a Közel-Keleten, Oroszország fegyveres fellépései a posztszovjet térségben, vagy a felemelkedő Kína. Ennek anakronisztikus jellegével és az afganisztáni háború megnyerhetetlenségével George W. Bush elnöksége óta valamennyi washingtoni adminisztráció tisztában volt, miként tisztában lehettek vele azok is, akiknek volt türelmük átböngészni a The Wa­shington Postban 2019 decemberében publikált The Afghanistan Papers – A Secret History of the War című dokumentum-összeállításban szereplő hivatalos interjúkat és feljegyzéseket. Minden szívszorító drámaisága ellenére Afganisztán elhagyása szerves eleme annak a folyamatnak, amelynek során az Egyesült Államok szűkíti szerepvállalását a szélesebb közel-keleti térségben, s legfeljebb gyorsasága és rendezetlensége miatt különbözik a Szíriában és Irakban zajló hasonló eseményektől. Joe Biden döntése nem többet és nem kevesebbet jelent, minthogy Washington átadja az afgán kérdés menedzselését azoknak a térségbeli nagyhatal­mak­nak (főleg Pakisztánnak, Kínának, Oroszországnak és Iránnak), amelyeket Barack Obamának elnöksége alatt nem sikerült meggyőznie a probléma közös kezelésének szükségességéről.

Arról ma nehéz megalapozottan bármit állítani, hogy az afgán kérdés kezelése sikerül-e majd a térség nagy- és középhatalmainak. Az iszlám emirátus visszaállításának szándékán kívül szinte semmit nem tudunk a hatalomra került tálibok terveiről és elképzeléseiről, hatalommegtartási és államszervezési képességeiről. A legtöbb elemző az „emberarcú emirátus” képét mutató nyilatkozataikból vagy az ezzel éppen szöges ellentétben álló gyakorlatukból, az 1996–2001 között fennálló uralmi rendszerükből igyekszik következtetni a jövőre. A régió hatalmainak első nyilatkozataiból pedig – az amerikai kivonulás feletti kincstári örvendezés mellett – szintén a bizonytalanság és az aggodalom hallatszik ki. Jól jelzi ezt, hogy eleddig hivatalosan egyikük sem ismerte el az új afganisztáni vezetést. Afganisztánhoz jó néhány állandó, tartós és potenciális biztonsági kihívás kapcsolódik – a tálib hatalomátvétellel párhuzamosan meginduló tömeges migráció, az ópiumtermelés és kábítószerexport, a szélsőséges iszlamizmus és a terrorizmus, az afgán gazdaság függősége a segélyektől, és a politikai instabilitás fennmaradásának lehetősége –, amelyek negatív hatásaival a nemzetközi közösségen belül elsőként a környező országok szembesülnek majd.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.