Szegényebb színház (Jerzy Grotowski halála után)

  • Tálas Péter
  • 1999. február 4.

Film

Január 14-én reggel az olaszországi Pontederában meghalt egy szakállas pasas. Egy lengyel. Egy színházi rendező. 65 éves volt, és már hosszú hónapok óta igen súlyos beteg. Ez a szakállas pasas, orrán egy a 60-as évekből ittfelejtett fekete keretes SZTK-szemüveggel, a XX. századi színházművészet talán legnagyobb hatású alakja volt. Olyan figura, aki már életében legendává vált, pedig alig több mint tucatnyi rendezés fűződik a nevéhez. Jerzy Grotowskinak hívták.
Január 14-én reggel az olaszországi Pontederában meghalt egy szakállas pasas. Egy lengyel. Egy színházi rendező. 65 éves volt, és már hosszú hónapok óta igen súlyos beteg. Ez a szakállas pasas, orrán egy a 60-as évekből ittfelejtett fekete keretes SZTK-szemüveggel, a XX. századi színházművészet talán legnagyobb hatású alakja volt. Olyan figura, aki már életében legendává vált, pedig alig több mint tucatnyi rendezés fűződik a nevéhez. Jerzy Grotowskinak hívták.

A magyar sajtó lekésett Grotowski halálhíréről. Miközben a párizsi Liberation három kolumnát, de még a Le Monde is egy teljes oldalt szentelt emlékének, s hosszú nekrológot jelentetett meg róla a The New York Times (most nem is beszélve az olasz és lengyel lapokról), a magyar napilapok kulturális rovatának szerkesztői - egyetlen kivétellel - még kishírnek sem minősítették a színháztörténeti mérföldkőként emlegetett Apocalypsis cum figuris rendezőjének halálát. Pedig esetében reméltünk egy-egy nekrológot, néhány flekkes megemlékezést, esetleg interjút egy színháztudorral a Grotowski-féle "szegény színházról"; hogy színházi módszerét - elsősorban színészvezetését - az európai és a magyar színházi világ olyan egyéniségei tanulták és formálták tovább, mint Eugenio Barba, Peter Brook vagy Halász Péter; hogy 1968-ban megjelent munkája (Toward the Poor Theatre) a 70-es években

a színházi avantgárd bibliája

volt; s hogy minden valamirevaló XX. századi színháztörténet oldalakat szán munkásságának... Szóval ilyesmiket...

Persze lehet, hogy gondolatban sokan már korábban eltemették. Ennek látszatát egyébként ő maga is táplálta, hiszen már a hetvenes évek közepén eltávolodott a színháztól; a Work Center of Jerzy Grotowski and Thomas Richard 1985-ös megalapítása óta pedig csak ritkán és rövid időre mozdult ki pontederai remeteségéből; egy szűk szakmai-baráti csoporttal vette magát körül, így szinte elérhetetlen volt. A nyilvánosság előtt utoljára pont egy évvel ezelőtt a párizsi College du France-ban szerepelt, amely 1997 januárjában professzorává választotta. Előadást tartott - s ezt nem bízhatta állandó dublőrére, Thomas Richardra, mint a toscanai Arany Pegazus-díj átvételét -, már csak azért sem, mert ekkora megtiszteltetés Grotowskit megelőzően mindössze egy lengyelt ért: az illető 144 éve halott, és Adam Mickiewicznek hívták...

Jerzy Grotowski 1933. augusztus 11-én Rzeszówban született. A második világháború alatt egy Rzeszówtól 20 kilométerre fekvő Nienadówka nevű faluban élt, s mivel apja végleg külföldre került, a két Grotowski fiút - Jerzyt és az atomfizikussá lett Kazimierzt - tanítónő anyjuk nevelte. Emilia Grotowska okos és toleráns személyisége és a nienadówkai gyermekévek Grotowski egész életére meghatározó élményt jelentettek. Itt olvasott először az indiai kultúráról és vallásról, itt ismerkedett meg a népszokásokkal, s itt bűvölte el először az Evangélium szövege és Krisztus alakja, melyek később olyan fontos színházi munkákhoz juttatták el, mint az Akropolisz, Az állhatatos herceg vagy a már korábban is említett Apocalypsis cum figuris.

1951-55 között színészetet tanul a krakkói Állami Színművészeti Akadémián, majd 1955-56-ban rendezői stúdiumot végez Moszkvában az Állami Színházművészeti Főiskolán. Elsősorban a XX. századi orosz színház legnagyobb reformereinek (Konsztantyin Sztanyiszlavszkij, Vszevolod Meyerhold, Jevgenyij Vahtangov, Alekszandr Tairov) munkáit tanulmányozza, majd visszatér Krakkóba, s 1960-ra fejezi be a rendezői szakot.

Rendezőként

1957-ben debütál a krakkói Régi Színházban, Ionescu A székek című darabjával. Bár 1950-ben még az indiai filozófiáról tart előadásokat, az 1956-os lengyel fordulat idején már ismert radikális ifjúsági vezető, majd belép a Lengyel Egyesült Munkáspártba, s tagja marad egészen 1982-ig, amikor végleg elhagyja Lengyelországot.

Tényleges színházi karrierje 1959-ben kezdődik, amikor az irodalom- és színházkritikus Ludwik Flaszennel átveszi egy kis vidéki színház, az opolei Teatr 13 Rzedów művészeti vezetését. Alig öt esztendő alatt egy olyan kísérletező, új kifejezőeszközöket kereső, a fizikai és hanggyakorlatokban, a test szoborszerűségében rejlő színházi lehetőségekre koncentráló társulatot hoznak létre, amelynek szinte valamennyi premierjét - Orfeusz (1959), Káin (1960), Faust (1960), Siakuntala (1960), Õsök (1961), Kardian (1962), Akropolisz (1962), Doktor Faustus tragikus története (1963), Tanulmány Hamletről (1964) - számon tartotta az európai színházi szakma. Grotowski ezekben az években dolgozza ki sajátos színházi módszerét, a gazdag színházak apparátusáról lemondó, a színészi munkára koncentráló, az Európán kívüli rituális színházak gyakorlatából és a középkori európai színjátszás szellemiségéből kiinduló, úgynevezett szegény színházat. Társulata, melynek saját színházi világot felépíteni törekvő előadásait az 1960-as évek elejétől Európa számos színháztudora és rendezője is felkereste (többek közt Eugenio Barba és Peter Brook), 1962-ben felveszi a Teatr Laboratorium nevet, ezzel is kifejezve színházi kísérleteik tudatosságát.

Jóllehet a Teatr Laboratorium 1964-ben már Európa-szerte ismert, mégis a felszámolással kell szembenéznie. Opole provinciális lengyel kisváros, s a vidéki párt- és tanácsi apparátus nehezen tolerálja Grotowski valóban komoly vitákat gerjesztő színházi kísérleteit. Végül Wroclaw menti meg a társulatot, s biztosítja a Teatr Laboratorium elhelyezését egészen annak 1984-es önfelszámolásáig.

Wroclawban

születnek meg Grotowski leghíresebb - a világ számos színpadán is bemutatott - alkotásai: az Akropolisz új feldolgozása (1964), Az állhatatos herceg (1965), valamint a Biblián, illetve Dosztojevszkij, T. S. Eliot és Simon Weil művein alapuló Apocalypsis cum figuris (1968). Ekkor már nemcsak ő, de társulatának színészei - Ryszard Cieslak, Elizabeth Albahaca, Zbigniew Cinkulis, Antoni Jaholkowski, Rena Mirecka, Zygmund Molik, Stanislaw Scierski - is nemzetközileg ismert művészek.

A világhír küszöbén, egy 1970-es Indiában tett látogatás után, Grotowski végleg hátat fordít a színháznak mint klasszikus intézménynek és a nyilvános színházi tevékenységnek. Ezt követő egész munkásságát a színészi tevékenység kutatásának és nézők nélküli tökéletesítésének szenteli, legyen szó a Laboratorium színészeivel folytatott parateátrális hang- és testgyakorlatokról (1972-77), a Forrásszínház keretei között Haitin, Indiában, Nigériában és Mexikóban folytatott transzkulturális színházi kutatásairól (1978-82) vagy a Pontederában zajló rituális művészetek programról (1985-99), melynek összegzését - Opus címen - a világ több mint kétszáz színházi csoportjának mutatja be Thomas Richarddal és Workcenter együttesével.

Grotowski útja a "szegény színháztól" a test és lélek állandó tökéletesítésében értelmet nyerő, nézők és tanúk nélküli, parateátrális "belső színházig" nem távolsága, hanem mélysége miatt volt káprázatos. De hát épp a mélység a színészmesterség egyik lényege.

Tálas Péter

Figyelmébe ajánljuk

Eldobott aggyal

  • - ts -

A kortárs nagypolitika, adott esetben a kormányzás sűrű kulisszái mögött játszódó filmek, tévésorozatok döntő többsége olyan, mint a sci-fi, dolgozzék bármennyi és bármilyen hiteles forrásból.

Nemes vadak

Jason Momoa és Thomas Pa‘a Sibbett szerelemprojektje a négy hawaii királyság (O‘ahu, Maui, Kaua‘i és Hawai‘i) egyesítését énekli meg a 18. században.

Kezdjetek el élni

A művészetben az aktív eutanázia (asszisztált öngyilkosság) témaköre esetében ritkán sikerül túljutni egyfajta ájtatosságon és a szokványos „megteszem – ne tedd meg” dramaturgián.

A tudat paradoxona

  • Domsa Zsófia

Egy újabb dózis a sorozat eddigi függőinek. Ráadásul bőven lesz még utánpótlás, mivel egyelőre nem úgy tűnik, mintha a tucatnyi egymással érintőlegesen találkozó, egymást kiegészítő vagy egymásnak éppen ellentmondó történetből álló regényfolyam a végéhez közelítene: Norvégiában idén ősszel az eredetileg ötrészesre tervezett sorozat hatodik kötete jelenik meg.

Törvény, tisztesség nélkül

Hazánk bölcsei nemrég elfogadták az internetes agresszió visszaszorításáról szóló 2024. évi LXXVIII. törvényt, amely 2025. január 1. óta hatályos. Nem a digitális gyűlöletbeszédet kriminalizálja a törvény, csak az erőszakos cselekményekre felszólító kommentek ellen lép fel.

Nem így tervezte

Szakszerűtlen kéményellenőrzés miatt tavaly januárban szén-monoxid-mérgezésben meghalt egy 77 éves nő Gyulán. Az ügyben halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt ítélték el és tiltották el foglalko­zásától az érintettet.

Amikor egy haldokló csak az emberségre számíthat – életvégi ellátás helyett marad a várakozás a sürgősségin

A gyógyító kezelésekre már nem reagált az idős szegedi beteg szervezete, így hazaadták, ám minden másnap a sürgősségire kellett vinni. Olykor kilenc órát feküdt a váróban emberek között, hasán a csövekkel és a papucsával. Palliatív ellátás sok helyen működik Magyar­országon – a szegedi egyetem intézményeiben még nem.