László Géza

„Meg kell védenünk a határainkat azoknak az országoknak a pusztításától, amelyek a termékeinket gyártják, ellopják a vállalatainkat és elpusztítják a munkahelyeinket. A protekcionizmus nagyszerű haladást és erőt teremt” – mondotta Donald Trump a 2017-es beiktatási beszédében.

Nyugati árakhoz nyugati béreket! Béruniót! Ez a rendszerváltás nemzedékének legkitartóbb vágya. A többi óhaj az évek során szép lassan lekopott a politikai zászlókról, pedig ennek a szlogennek már az első fele sem stimmel, hiszen az áraink még messze nem nyugatiak. Az igaz, hogy a béreink még kevésbé azok, de a két elmaradás közti eltérést a termelékenység különbsége elég jól indokolja ahhoz, hogy a zászlóra valami mást írjunk végre.

Miért nem tudjuk előre jelezni az olyan kríziseket, mint amilyet a koronavírus-járvány okozott, és miért nem reagálnak a kormányok jobban?

Sokat beszélünk arról, milyen jogokat kapott (adott magának) a miniszterelnök, de keveset arról, hogy mit várhatunk el tőle. Mi a dolga a válságmenedzsernek?

Néhány hete e hasábokon már megemlékeztem az utóbbi évtizedek legnagyobb magyar képzőművészeti sikeréről, Maurer Dóra londoni kiállításáról és életművének nemzetközi felfedezéséről (lásd: Senki többet, Magyar Narancs, 2019. december 19.).

Hosszú és sikeres politikai pályafutások néha meglepően gyorsan érnek véget. Ma már kevesen emlékeznek arra, mibe bukott bele 1990-ben Margaret Thatcher, a „Vaslady”.

A magyar politikai branding egyik feledhető teljesítménye volt a „Széchenyi plusz”, sőt, „Széchenyi+”. Alig emlékszünk már rá, pedig e név alatt futott az első Orbán-kormány utolsó gazdasági programja, amelyet a 2002-es választásra hegyeztek ki, és amelyben a Jolly Joker a lakástámogatások kiterjesztése volt. Kiváló arisztokratánk nevét úgy bővítették ki, mintha valami vitaminkészítményt akarnának eladni, s ezzel azt sugallták, hogy az újabb támogatások nyomán robbanásszerű növekedésnek indul majd a gazdaság és a jólét.

A magas inflációk idején, még a daliás hetvenes években, a közgazdászok sikeresen modellezték azt a gyakori helyzetet, amikor a politikusok ígérgetnek, a gazdasági szereplők egy idő után nem hisznek nekik és a politikai átverést is beárazzák.