László Géza

Visszajátszás

Siessünk, mert lemaradunk

Egotrip

Állok a sorban a festéküzletben, körülöttem sokan válogatnak: mesteremberek, családapák, családanyák. Sorra kerülök, mondom a színkódot, vízbázisú selyemfényűt kérek fára. A festékkeverő szaki biccent: ma én vagyok az első, aki tudja, mit akar. A vevők általában csak közelítőleg tudják, mit szeretnének, de azt nagyon.

Ismét lakáspiaci őrület van. A miniszterelnök újra felküldte a népet a létrákra, állványokra. Lakásfelújítási támogatás, kedvező lakáshitelek; aki ez utóbbin már túl van és szusszanni akart egyet, annak hiteltörlesztési moratórium. Ezt tette 2001–2002-ben is – utána jött egy hosszabb szünet, aztán arccal a 2018-as választások felé megérkezett a csok. Most megint mászhatunk, rakhatjuk, kenhetjük. Érdekes fejlemény az is, hogy a megmaradt mesterembereket és az építőanyagot kiszívták a piacról az állami támogatású megaprojektek, ezért drágábban és még inkább magunk építünk. A lényeg az, hogy ne sokat elmélkedjünk az elmúlt évekről, ne gyötrődjünk azon, hogy mit tanul majd a gyerek az iskolában az egyentankönyvből a gyorstalpalón kiképzett tanerőktől, vagy hogy milyen fertőzésre számíthatunk, ha netán kórházba kerülünk. Az imént s. k. felkent glett simaságát vizsgálva én sem azon őrlődök, hogyan próbáltam alig négy hónapja a kórház épületei közt keringve megfejteni, melyikben halt meg az apám. Volt ott vagy tíz rendőr, ők készségesen megmondták, merre egyirányú az utca, ám roppant nehezen sikerült találnom egy kórházi dolgozót, aki végre pontos információt adott arról, hogy hova menjek. De végül azt is megtudtam a boncolás eredményéből, hogy ha időben kivizsgálják és elkezdik kezelni, akkor talán még ma is élne. A járvány fájdalmasan bebizonyította, milyen állapotba került az elmúlt évtizedben a magyar egészségügy, amelynek a reformjáról a Fidesz hallani sem akart.

Ma mindenki serénykedik: felújít vagy lakást vesz, ahogy az a legutóbbi eufória idején is történt, amikor a devizahitelekkel csaptuk be magunkat; vagy még korábban, a 2000-es Lakásprogram grandiózus támogatásai idején. Vajon miért ilyen könnyű minket, magyarokat megbolondítani ezekkel a konstrukciókkal?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.