László Géza

Visszajátszás

Siessünk, mert lemaradunk

Egotrip

Állok a sorban a festéküzletben, körülöttem sokan válogatnak: mesteremberek, családapák, családanyák. Sorra kerülök, mondom a színkódot, vízbázisú selyemfényűt kérek fára. A festékkeverő szaki biccent: ma én vagyok az első, aki tudja, mit akar. A vevők általában csak közelítőleg tudják, mit szeretnének, de azt nagyon.

Ismét lakáspiaci őrület van. A miniszterelnök újra felküldte a népet a létrákra, állványokra. Lakásfelújítási támogatás, kedvező lakáshitelek; aki ez utóbbin már túl van és szusszanni akart egyet, annak hiteltörlesztési moratórium. Ezt tette 2001–2002-ben is – utána jött egy hosszabb szünet, aztán arccal a 2018-as választások felé megérkezett a csok. Most megint mászhatunk, rakhatjuk, kenhetjük. Érdekes fejlemény az is, hogy a megmaradt mesterembereket és az építőanyagot kiszívták a piacról az állami támogatású megaprojektek, ezért drágábban és még inkább magunk építünk. A lényeg az, hogy ne sokat elmélkedjünk az elmúlt évekről, ne gyötrődjünk azon, hogy mit tanul majd a gyerek az iskolában az egyentankönyvből a gyorstalpalón kiképzett tanerőktől, vagy hogy milyen fertőzésre számíthatunk, ha netán kórházba kerülünk. Az imént s. k. felkent glett simaságát vizsgálva én sem azon őrlődök, hogyan próbáltam alig négy hónapja a kórház épületei közt keringve megfejteni, melyikben halt meg az apám. Volt ott vagy tíz rendőr, ők készségesen megmondták, merre egyirányú az utca, ám roppant nehezen sikerült találnom egy kórházi dolgozót, aki végre pontos információt adott arról, hogy hova menjek. De végül azt is megtudtam a boncolás eredményéből, hogy ha időben kivizsgálják és elkezdik kezelni, akkor talán még ma is élne. A járvány fájdalmasan bebizonyította, milyen állapotba került az elmúlt évtizedben a magyar egészségügy, amelynek a reformjáról a Fidesz hallani sem akart.

Ma mindenki serénykedik: felújít vagy lakást vesz, ahogy az a legutóbbi eufória idején is történt, amikor a devizahitelekkel csaptuk be magunkat; vagy még korábban, a 2000-es Lakásprogram grandiózus támogatásai idején. Vajon miért ilyen könnyű minket, magyarokat megbolondítani ezekkel a konstrukciókkal?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.