László Géza

Visszajátszás

Siessünk, mert lemaradunk

Egotrip

Állok a sorban a festéküzletben, körülöttem sokan válogatnak: mesteremberek, családapák, családanyák. Sorra kerülök, mondom a színkódot, vízbázisú selyemfényűt kérek fára. A festékkeverő szaki biccent: ma én vagyok az első, aki tudja, mit akar. A vevők általában csak közelítőleg tudják, mit szeretnének, de azt nagyon.

Ismét lakáspiaci őrület van. A miniszterelnök újra felküldte a népet a létrákra, állványokra. Lakásfelújítási támogatás, kedvező lakáshitelek; aki ez utóbbin már túl van és szusszanni akart egyet, annak hiteltörlesztési moratórium. Ezt tette 2001–2002-ben is – utána jött egy hosszabb szünet, aztán arccal a 2018-as választások felé megérkezett a csok. Most megint mászhatunk, rakhatjuk, kenhetjük. Érdekes fejlemény az is, hogy a megmaradt mesterembereket és az építőanyagot kiszívták a piacról az állami támogatású megaprojektek, ezért drágábban és még inkább magunk építünk. A lényeg az, hogy ne sokat elmélkedjünk az elmúlt évekről, ne gyötrődjünk azon, hogy mit tanul majd a gyerek az iskolában az egyentankönyvből a gyorstalpalón kiképzett tanerőktől, vagy hogy milyen fertőzésre számíthatunk, ha netán kórházba kerülünk. Az imént s. k. felkent glett simaságát vizsgálva én sem azon őrlődök, hogyan próbáltam alig négy hónapja a kórház épületei közt keringve megfejteni, melyikben halt meg az apám. Volt ott vagy tíz rendőr, ők készségesen megmondták, merre egyirányú az utca, ám roppant nehezen sikerült találnom egy kórházi dolgozót, aki végre pontos információt adott arról, hogy hova menjek. De végül azt is megtudtam a boncolás eredményéből, hogy ha időben kivizsgálják és elkezdik kezelni, akkor talán még ma is élne. A járvány fájdalmasan bebizonyította, milyen állapotba került az elmúlt évtizedben a magyar egészségügy, amelynek a reformjáról a Fidesz hallani sem akart.

Ma mindenki serénykedik: felújít vagy lakást vesz, ahogy az a legutóbbi eufória idején is történt, amikor a devizahitelekkel csaptuk be magunkat; vagy még korábban, a 2000-es Lakásprogram grandiózus támogatásai idején. Vajon miért ilyen könnyű minket, magyarokat megbolondítani ezekkel a konstrukciókkal?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi az üzenete a Hadházy Ákos és Perintfalvi Rita elleni támadásoknak?

Bő húsz éve elvetett mag szökkent szárba azzal, hogy egy önjelölt magyar cowboy egyszer csak úgy döntsön: erővel kell megvédenie gazdáját a betolakodótól – ha jóindulatúan szemléljük a Hadházy Ákossal történteket. Ennél valószínűleg egyszerűbb a Perintfalvi Ritával szembeni elképesztően alpári hadjárat: nem könnyű érveket hozni amellett, hogy ez valaminő egyéni ötlet szüleménye.

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.