László Géza

Visszajátszás

Siessünk, mert lemaradunk

Egotrip

Állok a sorban a festéküzletben, körülöttem sokan válogatnak: mesteremberek, családapák, családanyák. Sorra kerülök, mondom a színkódot, vízbázisú selyemfényűt kérek fára. A festékkeverő szaki biccent: ma én vagyok az első, aki tudja, mit akar. A vevők általában csak közelítőleg tudják, mit szeretnének, de azt nagyon.

Ismét lakáspiaci őrület van. A miniszterelnök újra felküldte a népet a létrákra, állványokra. Lakásfelújítási támogatás, kedvező lakáshitelek; aki ez utóbbin már túl van és szusszanni akart egyet, annak hiteltörlesztési moratórium. Ezt tette 2001–2002-ben is – utána jött egy hosszabb szünet, aztán arccal a 2018-as választások felé megérkezett a csok. Most megint mászhatunk, rakhatjuk, kenhetjük. Érdekes fejlemény az is, hogy a megmaradt mesterembereket és az építőanyagot kiszívták a piacról az állami támogatású megaprojektek, ezért drágábban és még inkább magunk építünk. A lényeg az, hogy ne sokat elmélkedjünk az elmúlt évekről, ne gyötrődjünk azon, hogy mit tanul majd a gyerek az iskolában az egyentankönyvből a gyorstalpalón kiképzett tanerőktől, vagy hogy milyen fertőzésre számíthatunk, ha netán kórházba kerülünk. Az imént s. k. felkent glett simaságát vizsgálva én sem azon őrlődök, hogyan próbáltam alig négy hónapja a kórház épületei közt keringve megfejteni, melyikben halt meg az apám. Volt ott vagy tíz rendőr, ők készségesen megmondták, merre egyirányú az utca, ám roppant nehezen sikerült találnom egy kórházi dolgozót, aki végre pontos információt adott arról, hogy hova menjek. De végül azt is megtudtam a boncolás eredményéből, hogy ha időben kivizsgálják és elkezdik kezelni, akkor talán még ma is élne. A járvány fájdalmasan bebizonyította, milyen állapotba került az elmúlt évtizedben a magyar egészségügy, amelynek a reformjáról a Fidesz hallani sem akart.

Ma mindenki serénykedik: felújít vagy lakást vesz, ahogy az a legutóbbi eufória idején is történt, amikor a devizahitelekkel csaptuk be magunkat; vagy még korábban, a 2000-es Lakásprogram grandiózus támogatásai idején. Vajon miért ilyen könnyű minket, magyarokat megbolondítani ezekkel a konstrukciókkal?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.