László Géza

Visszajátszás

A lakástámogatások paradoxona

Egotrip

A Fidesz gazdaságpolitikájának örök csodafegyvere a lakástámogatás. Bár a technikák és a jogcímek sokat változtak az évek során, a filozófia alig: segítsük a középosztály lakáscélú beruházásait úgy, hogy az építőipar és a bankok is jól járjanak!

E konstrukciók egyik nagy előnye mindig az volt, hogy az egyéni megtakarításokat és erőfeszítéseket kombinálták az állami forrással – emiatt jóval kisebb korrupciós kockázatot hordoztak, és alacsonyabb hülyeségi faktorral jártak a kivitelezéskor. A lakástámogatások rövid távú növekedési hatása is jelentős, hiszen a kedvezményezettek most fektetik be hosszú távú jövőbeli megtakarításaikat.

„Az elmúlt évek otthonteremtési intézkedései – írja az MNB novemberi Lakáspiaci jelentése – 2015-től a családokat közel 1400 milliárd forintnyi lakáscélú forráshoz juttatták, amelynek 47 százalékát a CSOK-kölcsön, 45 százalékát a CSOK-támogatás, 8 százalékát pedig az adó-visszatérítések adták.” A babaváró támogatásokkal együtt az elmúlt hét évben már 2500 milliárd forint közpénzt fordított az állam erre a célra. A támogatások újraindítása mellett nyomós érv volt az is, hogy 2014-ben tizenöt éves mélypontra kerültek a hazai lakásépítések.

Az idei támogatási dömping időzítése azonban elég szerencsétlenül sikerült. Napi politikai céljai miatt a kormány akkor gerjesztett ugyanis jelentős lakásépítési keresletet, amikor a piaci körülmények drámaian romlottak az építőiparban. Az építőanyagok és építési termékek piacán tapasztalható 2021-es drágulás egészen megdöbbentő. „Egyes építőanyagok áraiban kiugróan magas emelkedés volt megfigyelhető: az építési fa- és fűrészáru 95 százalékkal, a betonacél és az acéltermékek 62 százalékkal, a bányászati termékek pedig 31 százalékkal kerültek többe, mint egy évvel korábban” – írja a Lakáspiaci jelentés, hozzátéve, hogy ennek hátterében „globális keresleti-kínálati anomáliák” állnak.

A Magyar Építő Fórum őszi számának cseh, német és román hírei hasonló problémákról árulkodnak. A kiadványban Koji László, az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetségének elnöke az építőanyagok és az alapanyagok piacán tavaly óta zajló kereskedelmi háborúról ír, s úgy véli, közel 50 százalékos importfüggőségünk miatt a V4 országok közül az idén mi kerültünk a legkiszolgáltatottabb helyzetbe.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A pribék és áldozatai

Vannak példák a filmtörténetben, amelyeknek kiindulópontja az egykori áldozat jellemzően váratlan, ritkábban tudatos találkozása börtönőrével/kínzójával. Liliana Cavani Az éjszakai portásától Denis Villeneuve Felperzselt földjén át Jonathan Teplitzky A háború démonjai című filmjéig találhatunk néhány (nem olyan sok) példát erre az alaphelyzetre.

Táborlakók

A holokauszt történetének van egy makacsul újratermelődő perspektívája: Auschwitz mindent elnyel, a többi helyszín pedig vagy ennek a gravitációs mezőnek a peremére szorul, vagy egyszerűen kiesik a látómezőből. Szécsényi András Csereláger című könyve nem akar leszámolni ezzel a perspektívával – csendesebben, de határozottabban tesz mást: elmozdítja.

Együttélési problémák

Panaszt tett a szegedi önkormányzati ingatlankezelő cég munkatársára egy ügyvéd, akivel ügyfelei érdekében tárgyalva nem tudott szót érteni. A cég lépett: elbocsátotta az ügyvéd élettársát, aki próbaidőn dolgozott ott. Az eset az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala elé került.

Csak a csönd

Máig nem kárpótolták a Felvidékről kitelepített magyarokat, noha a magyar Alkotmányíróság (AB) már 1996-ban kimondta e helyzet alkotmányellenességét. Az AB akkor a rendezés határidejét 1997-re tűzte ki. A köz­vélemény erről az ügyről jószerivel semmit nem tud.

Tényleg politikai döntések születnek a magyar sajtóperekben?

A Bors különszámának betiltásán azért lepődhettek meg a fideszes politikusok, mert az utóbbi években nem ehhez a bírói gyakorlathoz szoktak. A propaganda­média és a Fidesz lejárató kampányainak védelmében a bíróságok többször is abszurd döntéseket hoztak, ám amikor a miniszterelnök perelt, már más szabályokat alkalmaztak.