László Géza

Visszajátszás

A lakástámogatások paradoxona

Egotrip

A Fidesz gazdaságpolitikájának örök csodafegyvere a lakástámogatás. Bár a technikák és a jogcímek sokat változtak az évek során, a filozófia alig: segítsük a középosztály lakáscélú beruházásait úgy, hogy az építőipar és a bankok is jól járjanak!

E konstrukciók egyik nagy előnye mindig az volt, hogy az egyéni megtakarításokat és erőfeszítéseket kombinálták az állami forrással – emiatt jóval kisebb korrupciós kockázatot hordoztak, és alacsonyabb hülyeségi faktorral jártak a kivitelezéskor. A lakástámogatások rövid távú növekedési hatása is jelentős, hiszen a kedvezményezettek most fektetik be hosszú távú jövőbeli megtakarításaikat.

„Az elmúlt évek otthonteremtési intézkedései – írja az MNB novemberi Lakáspiaci jelentése – 2015-től a családokat közel 1400 milliárd forintnyi lakáscélú forráshoz juttatták, amelynek 47 százalékát a CSOK-kölcsön, 45 százalékát a CSOK-támogatás, 8 százalékát pedig az adó-visszatérítések adták.” A babaváró támogatásokkal együtt az elmúlt hét évben már 2500 milliárd forint közpénzt fordított az állam erre a célra. A támogatások újraindítása mellett nyomós érv volt az is, hogy 2014-ben tizenöt éves mélypontra kerültek a hazai lakásépítések.

Az idei támogatási dömping időzítése azonban elég szerencsétlenül sikerült. Napi politikai céljai miatt a kormány akkor gerjesztett ugyanis jelentős lakásépítési keresletet, amikor a piaci körülmények drámaian romlottak az építőiparban. Az építőanyagok és építési termékek piacán tapasztalható 2021-es drágulás egészen megdöbbentő. „Egyes építőanyagok áraiban kiugróan magas emelkedés volt megfigyelhető: az építési fa- és fűrészáru 95 százalékkal, a betonacél és az acéltermékek 62 százalékkal, a bányászati termékek pedig 31 százalékkal kerültek többe, mint egy évvel korábban” – írja a Lakáspiaci jelentés, hozzátéve, hogy ennek hátterében „globális keresleti-kínálati anomáliák” állnak.

A Magyar Építő Fórum őszi számának cseh, német és román hírei hasonló problémákról árulkodnak. A kiadványban Koji László, az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetségének elnöke az építőanyagok és az alapanyagok piacán tavaly óta zajló kereskedelmi háborúról ír, s úgy véli, közel 50 százalékos importfüggőségünk miatt a V4 országok közül az idén mi kerültünk a legkiszolgáltatottabb helyzetbe.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.