László Géza

Visszajátszás

A lakástámogatások paradoxona

Egotrip

A Fidesz gazdaságpolitikájának örök csodafegyvere a lakástámogatás. Bár a technikák és a jogcímek sokat változtak az évek során, a filozófia alig: segítsük a középosztály lakáscélú beruházásait úgy, hogy az építőipar és a bankok is jól járjanak!

E konstrukciók egyik nagy előnye mindig az volt, hogy az egyéni megtakarításokat és erőfeszítéseket kombinálták az állami forrással – emiatt jóval kisebb korrupciós kockázatot hordoztak, és alacsonyabb hülyeségi faktorral jártak a kivitelezéskor. A lakástámogatások rövid távú növekedési hatása is jelentős, hiszen a kedvezményezettek most fektetik be hosszú távú jövőbeli megtakarításaikat.

„Az elmúlt évek otthonteremtési intézkedései – írja az MNB novemberi Lakáspiaci jelentése – 2015-től a családokat közel 1400 milliárd forintnyi lakáscélú forráshoz juttatták, amelynek 47 százalékát a CSOK-kölcsön, 45 százalékát a CSOK-támogatás, 8 százalékát pedig az adó-visszatérítések adták.” A babaváró támogatásokkal együtt az elmúlt hét évben már 2500 milliárd forint közpénzt fordított az állam erre a célra. A támogatások újraindítása mellett nyomós érv volt az is, hogy 2014-ben tizenöt éves mélypontra kerültek a hazai lakásépítések.

Az idei támogatási dömping időzítése azonban elég szerencsétlenül sikerült. Napi politikai céljai miatt a kormány akkor gerjesztett ugyanis jelentős lakásépítési keresletet, amikor a piaci körülmények drámaian romlottak az építőiparban. Az építőanyagok és építési termékek piacán tapasztalható 2021-es drágulás egészen megdöbbentő. „Egyes építőanyagok áraiban kiugróan magas emelkedés volt megfigyelhető: az építési fa- és fűrészáru 95 százalékkal, a betonacél és az acéltermékek 62 százalékkal, a bányászati termékek pedig 31 százalékkal kerültek többe, mint egy évvel korábban” – írja a Lakáspiaci jelentés, hozzátéve, hogy ennek hátterében „globális keresleti-kínálati anomáliák” állnak.

A Magyar Építő Fórum őszi számának cseh, német és román hírei hasonló problémákról árulkodnak. A kiadványban Koji László, az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetségének elnöke az építőanyagok és az alapanyagok piacán tavaly óta zajló kereskedelmi háborúról ír, s úgy véli, közel 50 százalékos importfüggőségünk miatt a V4 országok közül az idén mi kerültünk a legkiszolgáltatottabb helyzetbe.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit.