László Géza

Visszajátszás

A lakástámogatások paradoxona

Egotrip

A Fidesz gazdaságpolitikájának örök csodafegyvere a lakástámogatás. Bár a technikák és a jogcímek sokat változtak az évek során, a filozófia alig: segítsük a középosztály lakáscélú beruházásait úgy, hogy az építőipar és a bankok is jól járjanak!

E konstrukciók egyik nagy előnye mindig az volt, hogy az egyéni megtakarításokat és erőfeszítéseket kombinálták az állami forrással – emiatt jóval kisebb korrupciós kockázatot hordoztak, és alacsonyabb hülyeségi faktorral jártak a kivitelezéskor. A lakástámogatások rövid távú növekedési hatása is jelentős, hiszen a kedvezményezettek most fektetik be hosszú távú jövőbeli megtakarításaikat.

„Az elmúlt évek otthonteremtési intézkedései – írja az MNB novemberi Lakáspiaci jelentése – 2015-től a családokat közel 1400 milliárd forintnyi lakáscélú forráshoz juttatták, amelynek 47 százalékát a CSOK-kölcsön, 45 százalékát a CSOK-támogatás, 8 százalékát pedig az adó-visszatérítések adták.” A babaváró támogatásokkal együtt az elmúlt hét évben már 2500 milliárd forint közpénzt fordított az állam erre a célra. A támogatások újraindítása mellett nyomós érv volt az is, hogy 2014-ben tizenöt éves mélypontra kerültek a hazai lakásépítések.

Az idei támogatási dömping időzítése azonban elég szerencsétlenül sikerült. Napi politikai céljai miatt a kormány akkor gerjesztett ugyanis jelentős lakásépítési keresletet, amikor a piaci körülmények drámaian romlottak az építőiparban. Az építőanyagok és építési termékek piacán tapasztalható 2021-es drágulás egészen megdöbbentő. „Egyes építőanyagok áraiban kiugróan magas emelkedés volt megfigyelhető: az építési fa- és fűrészáru 95 százalékkal, a betonacél és az acéltermékek 62 százalékkal, a bányászati termékek pedig 31 százalékkal kerültek többe, mint egy évvel korábban” – írja a Lakáspiaci jelentés, hozzátéve, hogy ennek hátterében „globális keresleti-kínálati anomáliák” állnak.

A Magyar Építő Fórum őszi számának cseh, német és román hírei hasonló problémákról árulkodnak. A kiadványban Koji László, az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetségének elnöke az építőanyagok és az alapanyagok piacán tavaly óta zajló kereskedelmi háborúról ír, s úgy véli, közel 50 százalékos importfüggőségünk miatt a V4 országok közül az idén mi kerültünk a legkiszolgáltatottabb helyzetbe.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Kutyából nem lesz unikornis

  • SzSz

„1 millió dollár nem tuti. Tudjátok mi a tuti? 1 milliárd dollár” – fűzi be Sean Parker, a simlis befektető a Facebook tejfelesszájú, egyetemista alapítóit a The Social Network – A közösségi hálóban. A Justin Timberlake játszotta pasas maga a gonosz kapitalista csábító, aki David Fincher filmje szerint főszerepet játszott abban, hogy néhány kapucnis srác nekifutásából vanity project helyett végül az egész világot meghódító gigavállalat jöjjön létre.

A legnagyobb átverés

Alighanem biztosra akart menni a Netflix, amikor jó pénzért – erről még lesz szó – megvette 2018-ban az akkor már internetszerte nagy népszerűségnek örvendő, és épp börtönbüntetését töltő álörökösnő, Anna Sorokin élettörténetének megfilmesítési jogát, és hozzá ugyancsak szép pénzért leszerződtette az Y generációs narratívák kipróbált tévés elbeszélőjét, Shonda Rhimest. Biztosra mentek, csak épp azt nem tudták eldönteni, hogy mit is akarnak ezzel az egésszel kezdeni, mit szeretnének mondani a történetről, és miért tartják egyáltalán érdekesnek a Sorokin-sztorit.

A legnagyobb tűzijáték

  • Csabai Máté

Zabszem van Tigran Hamasyan seggében. Az örmény folklór, a thrash metal, a prog rock és az ECM-stílusú ambient felé tett kirándulások után odaérkezik, ahonnan mások indulni szoktak: az amerikai jazzdalokhoz, Ella Fitzgerald, Charlie Parker és Chet Baker klasszikusai­hoz. Nem vitatom, hogy ragyogó invencióval és virtuozitással nyúl ezekhez, de izgága természetének nem tud parancsolni.

Távolról sem

  • Sándor Panka

Elgondolkodtató és megragadó látvány fogad (Erős Hanna és Zatykó Bori munkája): a színpadon hatalmas piros M betű, előtte piros szőnyeg, jobboldalt kör alakú vetítővászon, Bartha Máté videóival. A Kovács Lehel által megformált kutató, az Amerikából hazatért Gyarmati Egon bele is kezd a Magor-program kifejlesztésének hátteréről szóló ismeretterjesztő előadásába.

Elnyomás alatt nő

Naomi Wolf amerikai feminista író a Vagina című könyvében hosszan értekezik arról, hogy a vagina fölötti uralom és a nők társadalmi csoportjának elnyomása egy és ugyanaz.

Míg el nem tűnik

  • Erdei Krisztina

A 20. század alkotói gyakran keresték a fotózás valódi helyét a művészetek között. Moholy-Nagy és kortársai, az avantgárd fotográfia képviselői a festészetet utánzó fotóhasználattal szemben, a médium sajátos formanyelvének kidolgozására törekedve önálló kifejezésmódot fejlesztettek ki, amely képes a valóságot sajátos nézőpontok mentén rögzíteni.

A leégett kastély felépítése

A kötet megjelenése után publikált Párhuzamos létezésben című műhelyesszéjében Láng Orsolya úgy fogalmazott, hogy akkor zárja le a verseskötetének kéziratát, amikor úgy érzi, már nem tud többet mondani „arról a kevés dologról, ami foglalkoztat”.

Utánunk is ősök jönnek

Mint amikor locsog a tenger, nyolc-tíz mondatos, csak ritkán hosszabb szövegekből áll ez a regény. Apró képek, monológok arról, hogyan tölti el az életét az ember a neten és a valóságban, hogyan éli meg a rácsodálkozás örömét, szakadatlanul tanulva és csalódva.

Múlt, jelen, jövő

„Miről vitatkoznak a magyarok?” – teszi fel a fogós kérdést a Klubrádió nemrégiben indult műsorának, a Három az igazságnak a beharangozója. Aztán gyorsan meg is válaszolja: „Természetesen önmagukról. És természetesen csak egy igazságot ismernek arról, hogy kik is ők, mi jó nekik, és hová tartanak.

A dolgozó népé lett

A 20. századi magyar írók népes táborán belül kevés­szer fordult elő teljes egyetértés, de az 1953 óta működő szigligeti alkotóház mindenkinek bejött. Lehetetlen felsorolni, hogy az elmúlt hetven évben hányan emlékeztek meg róla meleg szívvel, és az sem volt soha vita tárgya, hogy „az íróknak” szükségük van-e egy balatoni kastélyra.