László Géza: Visszajátszás

Reagan és a belátás képessége

Egotrip

Az idei és talán még a jövő évünk is a gazdasági helyreállításról fog szólni. A kormányok bevetik a teljes keynesi repertoárt: a költségvetés és a monetáris politika is lazít annak érdekében, hogy a GDP minél előbb visszatérjen lehetőségei közelébe.

Ilyenkor a negatív történeti példák sem érdektelenek. Korábban a Visszajátszásban már írtam arról, hogyan próbálta Hoover elnök 1930-ban a vámtarifák emelésével ellensúlyozni a romló gazdasági helyzetet (lásd: Protekcionizmus rosszkor, Magyar Narancs, 2018. október 3.) és Nixon elnök 1971-es unortodox új gazdaságpolitikájára is vetettünk egy pillantást (lásd: Richard Nixon és a recesszió réme, Magyar Narancs, 2019. október 19.). Mindkét beavatkozás hosszú távú, fájdalmas következményekkel járt. Vannak, akik recesszió idején az adócsökkentéstől várják a megváltást. Közéjük tartozott Ronald Reagan amerikai elnök is, ő 1981-ben az Economic Recovery Tax Act révén próbálta kirángatni a tespedésből az amerikai gazdaságot. Lássuk, milyen sikerrel!

Reagant Kelet-Európában sokan jó emlékezetükben őrizték meg. Méltatói a libertariánus értékek következetes képviselőjeként, béketeremtőként, kiegyensúlyozott, jó humorú, joviális politikusként idézik fel. Kritikusai viszont gutaütést kapnak ettől az idilltől: tessék megnézni, hogyan erősödött akkoriban a populista retorika és az egyenlőtlenség az Egyesült Államokban, és milyen adósságot hagyott maga után az elnök filozófiája, amelyet George Bush is csak vudu-közgazdaságtannak csúfolt.

Az idősb Bush ezt persze az 1980-as republikánus előválasztások alatt dobta be (később, Reagan lojális alelnökeként már nem tett ilyesmit) – de ezt az érvet pár hónappal később, az elnökjelöltek vitáján Carter elnök is felemlegette. Ezen Reagan nagyot derült, majd töretlen lelkesedéssel folytatta a kiselőadását. Azt ígérte, 1983-ra úgy hoz növekedést és teszi ki­egyensúlyozottá a költségvetést, hogy közben drasztikusan csökkenti az adókat. Az adócsökkentés pozitív hatásai közt az infláció mérséklődését is felsorolta, ami a közgazdászfülnek minimum szokatlan, hiszen az infláció és a recesszió elleni eszköztár általában szembemegy egymással. Carter eközben nem túl meg­győzően arról beszélt, mennyit tanult elnöki évei alatt a politikai munka „komplexitásáról”. A magam részéről kevés szót utálok jobban, mint ezt – de láthatóan az amerikaiaknak sem jött be.

Miután Reagant megválasztották, csapatának és az államigazgatás vezetőinek kiválasztását rutinos, fejvadász múlttal is rendelkező munkatársára bízta. Keményen dolgozott ő is, s rövid idő alatt száz százalékig lojális, tettre kész brigádot építettek fel. Párttársai a beiktatás után nem sokkal rádöbbentek: nem egyszerűen republikánus, hanem reaganiánus kormányzati team épült ki.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

Kozmikus dramaturgia

E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.

Aki a hidegből jött

Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.