László Géza

Kézen fogva

A jegybanki függetlenségről

Publicisztika

Matolcsy György augusztusban közepesre minősítette a kormány gazdaságpolitikai teljesítményét. Sokan meglepődtünk, mert addig csak ő és a pénzügy­miniszter között folyt afféle cicaharc, de most a kormányzásról általában beszélt, és azt ugye maga a miniszterelnök vezényli.

A jegybank ráadásul kamatot is emelt és befejezte az unortodox kamatpolitikát: újra irányadó lett az irány­adó kamatláb (copyright Surányi György). Nem kell kremlinológusnak lenni ahhoz, hogy észrevegyük a változást – de ha valaki lemaradt volna, akkor a miniszterelnök MNB-ben tett furcsa villámlátogatása segített a felzárkózásban. A vizit során a szokásosnál zavartabban viselkedő MNB-elnök és a gondterhelt kormányfő együtt simogatták szemükkel a nemzet aranyát. Természetesen nem a belföldi látványturizmus egy új attrakcióját mutatták be, hanem a miniszterelnök – gondolom –emlékeztette a jegybankelnököt arra, kinek a javaslatára tízszerezte meg az aranytartalékát az MNB, és felhívta Matolcsy figyelmét az általa az elmúlt években kialakított illiberális játékszabályokra is.

 

Nálunk miért nem működik?

Természetesen nekünk is üzent a vizit: Magyarországon akármi is szerepel a törvényben és akárki akármit nyilatkozik, az MNB de facto nem független. (Közben azért ismerjük el azt is, hogy a miniszterelnök jól spekulált az arany árával. Igaz, akkor is jól mutatnának a könyvek, ha az MNB bitcoint vett volna akkor. De nem véletlenül nem szokás az ilyesmi: a jegybanki tartalékolásnak vannak nemzetközi sztenderdjei, és máshol a jegybankok vezetői – a miniszterelnöki intuíciótól függetlenül – ezek szerint döntenek.) És azóta is történhetett egy s más, mert mintha lohadni látszana az infláció letörésének MNB-s vágya: lassul a kamatemelési ütem, és a legfrissebb hírek is újabb burkolt monetáris lazítást vetítenek előre.

Az, ami most történik, jó alkalom arra, hogy elgondolkodjunk a jegybanki függetlenség szerepéről, pontosabban arról, miért nem működik ez nálunk úgy, ahogy a nagykönyvben meg van írva.

E hasábokon korábban már megemlékeztem arról, hogy a független jegybanknak elméletileg jobbak az esélyei az inflációs várakozások csökkentésére, mint a hierarchikusan a kormány alá betagozódó intézménynek (lásd: A libikókahatás, Magyar Narancs, 2018. november 22.). Ám e koncepció egy fontos eleméről gyakran megfeledkeznek a miniszterelnökök: az eredeti ötlet technokrata vezetésű független jegybankról szólt. Ahhoz, hogy jól működjön ez a modell, független szakembereket kell a szervezet élére állítani, akik nem politikai elvárásoknak akarnak megfelelni, nem miniszterelnöki simogatásra ácsingóznak, hanem szakmai kihívásokra, és ezért a legfontosabb számukra a szakmai normák betartása és ez irányú reputációjuk megőrzése. Ezekből a normákból egyébként levezethető az is, hogy a független jegybank mindenkori független vezetői a monetáris politika sikerének érdekében együttműködnek a kormánnyal, és nem fenyítik vagy kioktatják és leminősítik azt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.