László Géza

Kézen fogva

A jegybanki függetlenségről

Publicisztika

Matolcsy György augusztusban közepesre minősítette a kormány gazdaságpolitikai teljesítményét. Sokan meglepődtünk, mert addig csak ő és a pénzügy­miniszter között folyt afféle cicaharc, de most a kormányzásról általában beszélt, és azt ugye maga a miniszterelnök vezényli.

A jegybank ráadásul kamatot is emelt és befejezte az unortodox kamatpolitikát: újra irányadó lett az irány­adó kamatláb (copyright Surányi György). Nem kell kremlinológusnak lenni ahhoz, hogy észrevegyük a változást – de ha valaki lemaradt volna, akkor a miniszterelnök MNB-ben tett furcsa villámlátogatása segített a felzárkózásban. A vizit során a szokásosnál zavartabban viselkedő MNB-elnök és a gondterhelt kormányfő együtt simogatták szemükkel a nemzet aranyát. Természetesen nem a belföldi látványturizmus egy új attrakcióját mutatták be, hanem a miniszterelnök – gondolom –emlékeztette a jegybankelnököt arra, kinek a javaslatára tízszerezte meg az aranytartalékát az MNB, és felhívta Matolcsy figyelmét az általa az elmúlt években kialakított illiberális játékszabályokra is.

 

Nálunk miért nem működik?

Természetesen nekünk is üzent a vizit: Magyarországon akármi is szerepel a törvényben és akárki akármit nyilatkozik, az MNB de facto nem független. (Közben azért ismerjük el azt is, hogy a miniszterelnök jól spekulált az arany árával. Igaz, akkor is jól mutatnának a könyvek, ha az MNB bitcoint vett volna akkor. De nem véletlenül nem szokás az ilyesmi: a jegybanki tartalékolásnak vannak nemzetközi sztenderdjei, és máshol a jegybankok vezetői – a miniszterelnöki intuíciótól függetlenül – ezek szerint döntenek.) És azóta is történhetett egy s más, mert mintha lohadni látszana az infláció letörésének MNB-s vágya: lassul a kamatemelési ütem, és a legfrissebb hírek is újabb burkolt monetáris lazítást vetítenek előre.

Az, ami most történik, jó alkalom arra, hogy elgondolkodjunk a jegybanki függetlenség szerepéről, pontosabban arról, miért nem működik ez nálunk úgy, ahogy a nagykönyvben meg van írva.

E hasábokon korábban már megemlékeztem arról, hogy a független jegybanknak elméletileg jobbak az esélyei az inflációs várakozások csökkentésére, mint a hierarchikusan a kormány alá betagozódó intézménynek (lásd: A libikókahatás, Magyar Narancs, 2018. november 22.). Ám e koncepció egy fontos eleméről gyakran megfeledkeznek a miniszterelnökök: az eredeti ötlet technokrata vezetésű független jegybankról szólt. Ahhoz, hogy jól működjön ez a modell, független szakembereket kell a szervezet élére állítani, akik nem politikai elvárásoknak akarnak megfelelni, nem miniszterelnöki simogatásra ácsingóznak, hanem szakmai kihívásokra, és ezért a legfontosabb számukra a szakmai normák betartása és ez irányú reputációjuk megőrzése. Ezekből a normákból egyébként levezethető az is, hogy a független jegybank mindenkori független vezetői a monetáris politika sikerének érdekében együttműködnek a kormánnyal, és nem fenyítik vagy kioktatják és leminősítik azt.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Szól a jazz

Az ún. közrádió, amelyet egy ideje inkább állami rádiónak esik jól nevezni, új csatornát indított. Óvatos szerszámsuhintgatás ez, egyelőre kísérleti adást sugároznak csupán, és a hamarosan induló „rendes” műsorfolyam is online lesz elérhető, a hagyományos éterbe egyelőre nem küldik a projektet.

Fülsiketítő hallgatás

„Csalódott volt, amikor a parlamentben a képviselők szó nélkül mentek el ön mellett?” – kérdezte az RTL riportere múlt heti interjújában Karsai Dánieltől. A gyógyíthatatlan ALS-betegséggel küzdő alkotmányjogász azokban a napokban tért haza a kórházból, ahová tüdőgyulladással szállították, épp a születésnapján.

A szabadságharc ára

Semmi meglepő nincs abban, hogy az első háromhavi hiánnyal lényegében megvan az egész éves terv – a központi költségvetés éves hiánycéljának 86,6 százaléka, a teljes alrendszer 92,3 százaléka teljesült márciusban.

Puskák és virágok

Egyetlen nap elég volt ahhoz, hogy a fegyveres erők lázadása és a népi elégedetlenség elsöpörje Portugáliában az évtizedek óta fennálló jobboldali diktatúrát. Azért a demokráciába való átmenet sem volt könnyű.

New York árnyai

Közelednek az önkormányzati választások, és ismét egyre többet hallunk nagyszabású városfejlesztési tervekről. Bődületes deficit ide vagy oda, választási kampányban ez a nóta járja. A jelenlegi főpolgármester első számú kihívója már be is jelentette, mi mindent készül építeni nekünk Budapesten, és országszerte is egyre több szemkápráztató javaslat hangzik el.

Egymás között

Ahogyan a Lázár János szívéhez közel álló geszti Tisza-kastély felújításának határideje csúszik, úgy nőnek a költségek. A már 11 milliárd forintos összegnél járó projekt új, meghívásos közbeszerzései kér­dések sorát vetik fel.

Mit csinál a jobb kéz

Több tízmillió forintot utalt át Ambrózfalva önkormányzatától Csanádalbertire a két falu közös pénzügyese, ám az összeg eltűnt. A hiány a két falu mellett másik kettőt is nehéz helyzetbe hoz, mert közös hivatalt tartanak fönn. A bajban megszólalt a helyi lap is.

Árad a Tisza

Két hónapja lépett elő, mára felforgatta a politikai színteret. Bár sokan vádolják azzal, hogy nincs világos programja, több mindenben markánsan mást állít, mint az ellenzék. Ami biztos: Magyar Péter bennszülöttnek számít abban a kommunikációs térben, amelyben Orbán Viktor is csak jövevény.

„Ez az életem”

A kétszeres Oscar-díjas filmest az újabb művei mellett az olyan korábbi sikereiről is kérdeztük, mint a Veszedelmes viszonyok. Hogyan csapott össze Miloš Formannal, s miért nem lett Alan Rickmanből Valmont? Beszélgettünk Florian Zellerről és arról is, hogy melyik magyar regényből írt volna szívesen forgatókönyvet.

„Könnyű reakciósnak lenni”

  • Harci Andor

Új lemezzel jelentkezik a magyar elektronikus zene egyik legjelentősebb zászlóvivője, az Anima Sound Sys­tem. Az alapító-frontember-mindenessel beszélgettünk.