László Géza

Kézen fogva

A jegybanki függetlenségről

Publicisztika

Matolcsy György augusztusban közepesre minősítette a kormány gazdaságpolitikai teljesítményét. Sokan meglepődtünk, mert addig csak ő és a pénzügy­miniszter között folyt afféle cicaharc, de most a kormányzásról általában beszélt, és azt ugye maga a miniszterelnök vezényli.

A jegybank ráadásul kamatot is emelt és befejezte az unortodox kamatpolitikát: újra irányadó lett az irány­adó kamatláb (copyright Surányi György). Nem kell kremlinológusnak lenni ahhoz, hogy észrevegyük a változást – de ha valaki lemaradt volna, akkor a miniszterelnök MNB-ben tett furcsa villámlátogatása segített a felzárkózásban. A vizit során a szokásosnál zavartabban viselkedő MNB-elnök és a gondterhelt kormányfő együtt simogatták szemükkel a nemzet aranyát. Természetesen nem a belföldi látványturizmus egy új attrakcióját mutatták be, hanem a miniszterelnök – gondolom –emlékeztette a jegybankelnököt arra, kinek a javaslatára tízszerezte meg az aranytartalékát az MNB, és felhívta Matolcsy figyelmét az általa az elmúlt években kialakított illiberális játékszabályokra is.

 

Nálunk miért nem működik?

Természetesen nekünk is üzent a vizit: Magyarországon akármi is szerepel a törvényben és akárki akármit nyilatkozik, az MNB de facto nem független. (Közben azért ismerjük el azt is, hogy a miniszterelnök jól spekulált az arany árával. Igaz, akkor is jól mutatnának a könyvek, ha az MNB bitcoint vett volna akkor. De nem véletlenül nem szokás az ilyesmi: a jegybanki tartalékolásnak vannak nemzetközi sztenderdjei, és máshol a jegybankok vezetői – a miniszterelnöki intuíciótól függetlenül – ezek szerint döntenek.) És azóta is történhetett egy s más, mert mintha lohadni látszana az infláció letörésének MNB-s vágya: lassul a kamatemelési ütem, és a legfrissebb hírek is újabb burkolt monetáris lazítást vetítenek előre.

Az, ami most történik, jó alkalom arra, hogy elgondolkodjunk a jegybanki függetlenség szerepéről, pontosabban arról, miért nem működik ez nálunk úgy, ahogy a nagykönyvben meg van írva.

E hasábokon korábban már megemlékeztem arról, hogy a független jegybanknak elméletileg jobbak az esélyei az inflációs várakozások csökkentésére, mint a hierarchikusan a kormány alá betagozódó intézménynek (lásd: A libikókahatás, Magyar Narancs, 2018. november 22.). Ám e koncepció egy fontos eleméről gyakran megfeledkeznek a miniszterelnökök: az eredeti ötlet technokrata vezetésű független jegybankról szólt. Ahhoz, hogy jól működjön ez a modell, független szakembereket kell a szervezet élére állítani, akik nem politikai elvárásoknak akarnak megfelelni, nem miniszterelnöki simogatásra ácsingóznak, hanem szakmai kihívásokra, és ezért a legfontosabb számukra a szakmai normák betartása és ez irányú reputációjuk megőrzése. Ezekből a normákból egyébként levezethető az is, hogy a független jegybank mindenkori független vezetői a monetáris politika sikerének érdekében együttműködnek a kormánnyal, és nem fenyítik vagy kioktatják és leminősítik azt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.