Dobsi Viktória

Súlyos (polgár)háborúkból vagy brutális diktatúrákból kikászálódó társadalmakban - mint a volt Jugoszlávia országaiban, Dél-Afrikában, Ruandában - egyszerre van jelen a múlt feltárása és elhallgatása iránti vágy. Mi legyen ilyenkor az igazságszolgáltatás fő célja: a népnevelés, vagy a bűnösök megbüntetése? És mit tehet a nemzetközi jog? Interjúalanyunk a genfi Institut de Hautes Études Internationales et du Développement vendégtanára; korábban számos nemzetközi konfliktusról tudósított francia és svájci lapoknak.

1979 óta, amikor először választották közvetlenül, az Európai Parlament kompetenciái fokozatosan nőttek (mára beleszólása van a törvényhozásba, ellenőrzi a végrehajtói hatalmat és az unió költségvetését). Ám eközben a polgárok választási hajlandósága egyre csökkent: huszonöt év alatt 63 százalékról 46-ra - úgy tűnik, idén sem javul a helyzet.

Ha csak a tányéron vagy mélyhűtött állapotában találkozunk vele, eszünkbe nem jut, hogy a tonhal az óceánok legpompásabb ragadozói közé tartozik. Tucatnyi fajának fő ékessége, a Földközi-tenger szimbólumának is számító "kékúszójú" - húsáról több nyelven vörösnek nevezett - Thunnus Thynnus valóságos hidrodinamikai remekmű. De már nem sokáig.

A spanyol turistaparadicsomok idei látogatóit bizonyára többször is hatalmába keríti majd az érzés: kísértetvárosban járnak. A félbehagyott építkezések a spanyol építőipar gyors összeomlásának mementói. Az iparág balsorsa már az uniót is aggasztja. Dobsi Viktória

A konzervatív Néppárt (PP) színeiben Mariano Rajoy ugyan a maximumot hozta, de nem tudott a spanyolok többségének elfogadható alternatívát mutatni. Az előrejelzésekhez híven a szocialisták (PSOE) folytathatják a kormányzást, 169 képviselővel 153 ellen. A kis pártok visszaszorulása mellett a madridi kongresszus erőviszonyai majdnem változatlanok: Zapatero szövetségesekre szorul.

A nagy dérrel-dúrral, ígérgetések és ijesztgetések özönével zajló választási kampány feltehetően a két nagy párt további erősödéséhez vezet a vasárnapi törvényhatósági választásokon. A hónapok óta a kormányzó szocialistáknál (PSOE) lévő előnyt ugyan sikerült csökkentenie a konzervatív Néppártnak (PP), de esetleges győzelmük után bajosan találnának partnereket a madridi kongresszusban, a Cortes alsóházában.

Milyen kérdéseik lehetnek a tinédzsereknek a szerelemről, és hogyan szólíthatja meg őket egy szexualitásról rendezett kiállítás? Egy párizsi tudományos múzeum e tárgyú kísérlete, amely a szakmai elismerést és a közönségsikert egyaránt kivívta, december végéig látogatható a Villette parkjának kulturális komplexumában.

A múlt nyári, reménykeltő újrakezdés után gellert kapott a baszk békefolyamat. Tavaly év végén megint robbantott az ETA, s ez jó ürügyet szolgáltatott a spanyol jobboldali ellenzéknek arra, hogy a baszk nacionalizmussal szembeni erőteljes fellépést kérje számon a szocialista kormányon.

Méltó helyet adni az Európán kívüli népek művészetének - az ötletről feltehetően mást gondolnak Párizsban és Bamakóban; mást ért rajta egy politikus, egy műgyűjtő, egy építész, egy antropológus-kutató, vagy épp egy művészettörténész. Ma e "népek" nagy részének állama sincs, viszont lett egy új múzeumuk a Szajna-parton.

A múlt csütörtökön a francia Szocialista Párt (PS) tagsága eldöntötte, hogy kit indít a jövő áprilisi köztársaságielnök-választáson. Ségoléne Royal lesz az első nő, aki komoly eséllyel pályázhat e tisztre. A fanyalgók szerint a választókért folytatott csatában lassan feloldódnak az ideológiai különbségek.

Lapunk megjelenésekor szavaz a madridi parlament Katalónia önállóságának megnöveléséről. Ha az autonómia kiterjesztését elfogadja a központi parlament, júniusban a tartományban népszavazást tartanak róla. Barcelona kifelé igyekezne Spanyolországból, ám sokan marasztalják. Van-e emberarcú nacionalizmus a XXI. században?

A madridi szocialista kormány mandátumának legrázósabb reformjához érkezett. A regionális - katalán és egyéb - autonómiák újratárgyalása az ötletgazdák szerint lehetőséget teremthet az országot gatyába rázó, 1978-as alkotmány megújítására. Sokan viszont a központ meggyengülésétől tartanak, és attól, hogy a "periferikus nacionalizmusok" szétszedik Spanyolországot. A szálak a Franco-diktatúráig vezetnek, és még tovább is.