- kg -

Van az a nagyon méltánytalan mozinézői helyzet, amit úgy hívnak: Tom Cruise. Ennyi Cruise-zal együtt töltött év után persze nem fogunk nekiállni megmagyarázni e jelenséget, legyen elég annyi, hogy minden filmnek nagy tehertétel, ha Cruise-t kell szolgálnia.

Ó, hát ennél jobb blockbuster nem született a The Dark Knight óta - ez az ismétlődő eposzi félmondat múlt héten még a Godzillára lett elsütve, de hol van már a múlt heti gyík, ezen a héten az X-Men mutánsainak harmadvirágzását jöttünk össze ünnepelni.

Húszperces blokkokat adtam, folkdalokat játszottam... Mielőtt saját lakásra tettem volna szert, elég sok helyen húztam meg magam szerte Greenwich Village-ben... Fekhelyem egy dívány volt a nappaliban, az öntöttvas radiátorból párás meleg áradt... A Krónikák első kötetéből idéztünk - a másodikat még nem írta meg Bob Dylan, de így is remek olvasmány, minden megtudható belőle a folkzenészek lakhatási és fellépési körülményeiről a kora hatvanas évek New Yorkjában.

Ez olyan férfidolog lehet, hogy aki igazán tökös, annak egyszer meg kell csinálnia a maga hetvenes évekbeli, New York-i gengszterfilmjét. Pezsdítően hathat a férfiegóra lezárni a Grand Central Stationt egy kis lövöldözésre, vagy keresni Brooklynban egy magasvasúti megállót és alatta keménykedni, de mindig jól jön egy olyan ablak is, melyből tisztán kivehető a Manhattan Bridge.

Az nem hír, hogy ma már nem csak Woody Allen képes Woody Allen-filmeket készíteni, hiszen ott van bizonyságul a Harry és Sally - minden idők legjobb Woody Allen-filmje, amit ugye nem ő rendezett.

Ígéretes, ha valami úgy kezdődik, hogy a pap fegyvert ragad, és puskával a kézben földbe beásott hajléktalanok után rendez hajtóvadászatot, és még ígéretesebb, ha ugyanez a valami úgy végződik, hogy meglett férfiak tütüben ugrándoznak egy újgazdag család pázsitján.

Szép Ernőről írni hálás dolog, elég egy-két szépernős poén, egy rögtön az írás elejére, egy meg a végére, és máris jól jön ki belőle az ember.

A Diploma előttben van egy mondat, nem is mondat, egyetlen szócska csupán, az idült felnőttkori bornírtság és bölcselkedés tökéletes megtestesítője: műanyag! A fiatal Dustin Hoffmannak mondja a szemébe a világról mindent tudó felnőttek magabiztosságával a család barátja, egy jól táplált öltönyös.

A franciák nagy kedvence ötvenes évekbeli írógépek és csinos gépírókisasszonyok közt látható a Populaire kisasszony című, frissen bemutatott komédiában. Arsène Lupin és Molière megtestesítőjével, a Tajtékos napok és a Gadjo Dilo főszereplőjével Párizsban találkoztunk.

Mintha nem lenne már így is elég ramaty a helyzet (a világegyetem tágul, a lyukak feketéllnek), most kell kiderülnie annak is, hogy termeszek rágják a S.H.I.E.L.D testét! Ki e rövidítést nem ismeri, nem kevesebb, mint 8 filmet aludt át; velük nem számol A tél katonája.

A legjobb, ami történhet az emberrel, ha 98 éves amatőr röplabdázó norvég aszszony, hogy több évtizedes gyakorlás, heti rendszerességgel látogatott edzések után végre meccset játszhat, igazi tétmérkőzést. A svéd öregfiúk már első blikkre is nyerésre állnak a norvég nénikkel szemben (nyugi, az eredményt nem lőjük le), ám a norvég anyókákat sem kell félteni; úgy akarják ezt a meccset, mint Rocky az Apollo Creed elleni fellépést.

Olyan színész (volt), aki a telefonkönyvet is. 71 évesen lépett le a színről.