Film

Bérgavallér

  • - kg -
  • 2014. június 8.

Film

Az nem hír, hogy ma már nem csak Woody Allen képes Woody Allen-filmeket készíteni, hiszen ott van bizonyságul a Harry és Sally - minden idők legjobb Woody Allen-filmje, amit ugye nem ő rendezett.

Sőt, még csak nem is játszott benne, mert az úgy szokott lenni, hogy jön Allen, és mint akinek nincs jobb dolga, átsétál valaki más (haver, barát, rokon) filmjén, jól ismert manírjait villogtatva. Ebből születnek aztán az olyan kedves tévedések, mint Paul Mazursky Jelenetek egy áruházból című, méltán elfeledett vígjátéka. Méltán lesz hamarosan elfeledve John Turturro sokadik rendezői kísérlete is: a Bérgavallér nem bánt, nem harap és műfajilag sem teljesen érdektelen (a filmtörténet talán első családi filmje egy strici és egy hímringyó barátságáról), de ha épp nem a kedélyesen poénkodó Allen van a színen, akkor hervasztóan semmilyen. Kevésbé elnézően: dilettáns és unalmas. Turturro biztosan sokáig hordozta magában a filmtervet, és biztos volt úgy, hogy egy divatos New York-i művészkávéházban üldögélve a latin szeretővé váló csendes virágkötő története zseniális húzásnak tűnt; mélyen emberi történetnek a népek olvasztótégelyéből, egyszersmind szellemes'n'szexi komédiának hús-vér emberekről. A mélység ellen dolgozik némileg, hogy Turturro semmi perc alatt vedlik át slemil kisemberből rejtélyes amorózóvá; Kohn Winnetou féltestvérét, Kaftán Angelót alakítja, aki a sok kufirc (Sharon Stone, Sofía Vergara) közepette beleszeret egy sokgyermekes brooklyni haszid özvegybe. Mindent elmond a filmről, hogy az utóbbit Vanessa Paradis alakítja.

A Big Bang Media filmje

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.